Helyes kis tapasbár nyílt a nyolcadik kerület egyik legszerethetőbb részén, közel a Nemzeti Múzeumhoz, nyilván azonnal le is csaptunk rá, néhány nappal a nyitás után.

Az első tanulság az, hogy be kell szereznünk egy álbajuszt, rövid időn belül más másodszor lepleztek le minket egy inkognitós tesztelés közben. Mindegy, legalább megtudtuk, hogy a Padron családi vállalkozás, a pr-ból érkező Beck Marci stewardess édesanyjával és szociológus édesapjával közösen üzemelteti a helyet, amit egyébként egy nem túl csípős spanyol paprikáról neveztek el. A pulton volt is egy tál, teleszórva padronnal, ez a nagy padronütköztető (jó ég, ezért büntetés jár):

Az étlap folyton változik attól függően, hogy épp miből van friss, ami jó hír, emiatt viszont egy rakás jópofának tűnő fogást nem tudtam megkóstolni a héten, ami meg rossz.

Mindegy, padron volt, kértem is, szép nagy kristályos sódarabokkal meg finom házi kenyérrel érkezett, jópofa előétel volt, de inkább csak a mogyorós, ropist értelemben: eszed, amíg előtted van, de nincs mámor.

A többi fogás már izgalmasabbnak tűnt. A saját tintájában sütött tintahal elsőre persze elég beteg ötletnek tűnik, mintha az óriásmajmok földjén középkori lovagot tálalnának fel saját karjára felszúrva, vagy mintha a saját bűzében párolnák a borzot, de higgyétek el, nincs ezzel semmi gond, létező gasztronómiai eljárásról beszélünk. A fogás íze karakteres, lesz, akinek már túlságosan is, de pontosan ezt várjuk egy spanyol étteremben.

Vagy még többet, amit a pacalos chorizós serranó sonkás táltól meg is kapunk. Remek étel, még ha pillanatokra valahol a háttérben fel is tűnt a nyolcvanas évek közepi sólet-konzervek íze (azok még egész jók voltak), gyorsan rájössz, hogy ez csak a csicseriborsó miatt van (a sóletben nem volt), összességében csodás fogás.

A sajttál viszont az édes paprikalekvárral együtt sem volt nagyon erős, Spanyolországban vannak ezeknél lényegesen izgalmasabb sajtok is.

És arra is figyelned kell, hogy a szemközti iskolából hazafelé tartó diákok _kivétel nélkül_ mind meg fogják bámulni a kajádat, miközben te jóhiszeműen az ablakban falatozol (a személyiségi jogok miatt csináltam turbános nindzsát a fiúból, valójában nem így néz ki):

Mindennel együtt fizettem 3350 forintot, ami vállalható összeg, és úgy jóllaktam, hogy még este nyolc körül is alig akartam enni. Szóval örüljünk a Padronnak!

Padron
Budapest, Horánszky utca 10
06309001204
H-Szo: 11:00-23:00

Másfél hete jelent meg a cikk itt nálunk a blogon a Víg utcáról, ahová menő budapesti lakást mentem bejárni, végül aztán a bezárt üzleteket is végigfotóztam. Ilyet ugyanis még nem nagyon láttam: az említett szakaszon lényegében minden bolt lehúzta a rolót, amitől sajátosan izgalmas és szomorú lett a Víg utca. Akik esetleg nem látták a cikket, így néz ki a hely:

A cikket látta a Világbéke műhely is, majd a tagok azonnal akcióba lendültek és mindenféle üzeneteket ragasztottak a bezárt üzletekre, egyúttal felhívta a jelenségre a Lakatlan projekt szervezőinek is a figyelmét, akik épp most futtatják a Töltsd újra-programot (a következő képeket a Világbéke műhely készítette):

A Töltsd újra program lényege, hogy begyűjtenek egy rakás életképes vagy hasznos közösségi, szociális, kulturális elemet ötvöző ötletet, olyanokat, amiknek valamilyen saját térre van szükségük a megvalósításhoz, majd olyan helyszíneket próbálnak felhajtani nekik, amik jelenleg parlagon hevernek.

A Lakatlan projekt egyből le is csapott a Víg utcára, és a facebookos oldalán megosztotta a cikket, majd a Világbéke műhely akcióját azzal a kiegészítéssel, hogy az üres üzletek ellen valamit tenni kell.

November negyedikéig várják egyébként az ötleteket, ha valamit nagyon meg akarsz valósítani, csak ötleted sincs, hol, írj nekik.

A hétvégén elértük a Facebookon a 30 ezredik követőt, ami hatalmas szám. Úgyhogy először is: köszönjük!

Aztán beszéltünk Csabával, és úgy éreztük, adnunk kell valamit cserébe azért, hogy ilyen szép nagy társaság jött össze. Nyereményjátékban gondolkoztunk, először eszünkbe jutott az Egy tökéletes nap a városban kezdeményezésünk. Az olvasóink közül sokakat végigkísértünk tavaly a városon a kedvenc helyeinken, az utóbbi időben pedig inkább céges csapatépítőket szerveztünk Budapesten. Arra gondoltunk eleinte, hogy egyikőtöket személyesen végigkísérnénk a városon, bemutatva azokat a helyeket, vendéglátóhelyeket, múzeumokat, kávézókat, amik a mi törzshelyeinkké váltak az elmúlt években.

Aztán eszünkbe jutott: fordítsuk meg a dolgot: egy pillanatra felejtsük el magunkat, és hogy mi merre szoktunk járni. Az olvasóink nyilván ugyanúgy szeretik a várost, vannak kedvenc helyeik, vagy olyan éttermek, amit szívesen kipróbálnának vagy megmutatnának nekünk, olyan szolgáltatások, ahol az élményt megosztanák velünk is.

A nyeremény tehát: egy tökéletes nap szerintetek!

Arra kérünk mindenkit, hogy erre az email-címre küldje el a saját tökéletes budapesti napjának programpontjait. Hol inna kávét, mit kóstolna meg útközben, milyen kiállítást, előadást nézne meg, merre sétálna, mik a kedvenc helyei, ahová betérne, miket próbálna ki. Miről mesélne nekünk útközben, milyen élmények fűzik egyik vagy másik helyhez.

A beküldött leírásokból kiválasztjuk a nekünk legjobban tetsző ötöt, és ezeket megosztjuk veletek: megszavaztatjuk, szerintetek melyik a legjobb. A nyertest ezután megkeressük, és elkísérjük erre a napra - akár a partnerével együtt. Mi fizetjük az összes felmerülő költséget.

A beküldendő terv szabályai:

• legkorábban délután 2-től legkésőbb este 10-ig (ha egy esti előadás átnyúlik ezen, az természetesen nem baj)
• a túra költségei maradjanak ésszerű keretek között:) Összeghatárt nem mondunk, úgyis tudjátok, a blogon miket ajánlunk nektek általában. És nyilván senki sem gondolja, hogy Louis Vuitton szőrmeégetéssel és bérelt Porsche összetöréssel érezzük magunkat legjobban Budapesten
• írj le minél több részletet, hogy lássuk, miért épp oda szeretnél menni velünk. Keltsd fel az érdeklődésünket
• a tervezeteket 2013. 10. 21-ig küldjétek be, ekkor lezárjuk az urnákat

A kisorsolt tökéletes napról poszt készül, amit szintén kiteszünk a blogra.

A játék tehát szerintünk nagyszerű: mindannyian elmondhatjuk, miért szeretjük a várost. Ezt megoszthatjuk a többiekkel, akik így szintén tuti tippeket kaphatnak. A nyertest (és partnerét) elkísérjük az úton, szükség esetén megszervezzük az egyes állomásokon a programot, fizetjük a nap költségét, jól érezzük magunkat, eszünk-iszunk-dínom-dánom.

A játék tehát indul, egy hétig gyűjtjük az ötleteket. Ide küldjétek el, ti mire használnátok ki a rendelkezésre álló időt, hogy egy tartalmas, élvezetes napot töltsetek el a városban.

Kezdem a lényeggel: Janka és családja négymillió forintért vette meg ezt a belvároshoz közeli, Rákóczi tér melletti 32 négyzetméteres lakást, aztán körülbelül még egyszer ennyit költött rá. Körülbelül nyolcmillióból megvolt tehát a projekt, ami egy külvárosi üres panel ára, ennél olcsóbb egy forintra jutó menőséget tehát még nem láttunk eddig.

Innen indultunk:

És idáig jutottunk:

A Király utcában nem ismeretlen a pizzaszelet intézménye. A Zeneakadémia mellett két-három helyen is vagdossák a 200 forintos pizzákat, délben, délután és éjszaka is viszik az emberek az egészen hasonló minőségben elkészített pesti olasz életérzést. Vastag szénhidrátréteggel persze.

Most viszont találtunk egy olyan helyet, ami végre kiköszörülheti ezt a csorbát. Visszahozza a korsót a kútról. Új vásznat ad Deáknének. A La Nostra Pizza.

Egy köpésre van a Gozsdu udvar bejáratától, mégis alig lehet észrevenni. Minket is a kirakat vonzott be.

Nutellás pizza, jól látjátok. Mondanám, hogy a gasztronómia csúcsa, de mégiscsak nutellás pizza. Egy szelet tészta mogyorókrémmel. Mégis úgy szippantott be magával minket, hogy homlokkal vettük le az üvegpultot.

Odabent keveredett a levegőben a tészta a sajt és még inkább a friss rukkola illata. Nem hinnétek el, milyen pizzaszeletet kértünk ki elsőnek:

A tészta jó, tényleg Olaszországot idézi, vékony, egyszerre puha és roppanós, tökéletes arányban egyensúlyozza magán a feltétet, ami szintén jófajta. Ez az alap, és innen ugrik még egy szintet a gorgonzolás pizzaszelet szalámival. Ez valami olyan félelmetesen olasz, hogy el sem hisszük, hogy nem egy eddig eltitkolt osteriába keveredtünk.

Aztán kiderült, nem is vagyunk messze az igazságtól. Mert a jólfésült pizzamester, aki eközben is dobálta be az újabb pizzákat, elmondta: minden alapanyag olasz.

A pizzatésztában a liszt: olasz.

Spianata Romana szalámi: olasz!

Mozzarella: olasz!

Nem találnátok ki, de a prosciutto is: olasz.