Helyes kis tapasbár nyílt a nyolcadik kerület egyik legszerethetőbb részén, közel a Nemzeti Múzeumhoz, nyilván azonnal le is csaptunk rá, néhány nappal a nyitás után.

Az első tanulság az, hogy be kell szereznünk egy álbajuszt, rövid időn belül más másodszor lepleztek le minket egy inkognitós tesztelés közben. Mindegy, legalább megtudtuk, hogy a Padron családi vállalkozás, a pr-ból érkező Beck Marci stewardess édesanyjával és szociológus édesapjával közösen üzemelteti a helyet, amit egyébként egy nem túl csípős spanyol paprikáról neveztek el. A pulton volt is egy tál, teleszórva padronnal, ez a nagy padronütköztető (jó ég, ezért büntetés jár):

Az étlap folyton változik attól függően, hogy épp miből van friss, ami jó hír, emiatt viszont egy rakás jópofának tűnő fogást nem tudtam megkóstolni a héten, ami meg rossz.

Mindegy, padron volt, kértem is, szép nagy kristályos sódarabokkal meg finom házi kenyérrel érkezett, jópofa előétel volt, de inkább csak a mogyorós, ropist értelemben: eszed, amíg előtted van, de nincs mámor.

A többi fogás már izgalmasabbnak tűnt. A saját tintájában sütött tintahal elsőre persze elég beteg ötletnek tűnik, mintha az óriásmajmok földjén középkori lovagot tálalnának fel saját karjára felszúrva, vagy mintha a saját bűzében párolnák a borzot, de higgyétek el, nincs ezzel semmi gond, létező gasztronómiai eljárásról beszélünk. A fogás íze karakteres, lesz, akinek már túlságosan is, de pontosan ezt várjuk egy spanyol étteremben.

Vagy még többet, amit a pacalos chorizós serranó sonkás táltól meg is kapunk. Remek étel, még ha pillanatokra valahol a háttérben fel is tűnt a nyolcvanas évek közepi sólet-konzervek íze (azok még egész jók voltak), gyorsan rájössz, hogy ez csak a csicseriborsó miatt van (a sóletben nem volt), összességében csodás fogás.

A sajttál viszont az édes paprikalekvárral együtt sem volt nagyon erős, Spanyolországban vannak ezeknél lényegesen izgalmasabb sajtok is.

És arra is figyelned kell, hogy a szemközti iskolából hazafelé tartó diákok _kivétel nélkül_ mind meg fogják bámulni a kajádat, miközben te jóhiszeműen az ablakban falatozol (a személyiségi jogok miatt csináltam turbános nindzsát a fiúból, valójában nem így néz ki):

Mindennel együtt fizettem 3350 forintot, ami vállalható összeg, és úgy jóllaktam, hogy még este nyolc körül is alig akartam enni. Szóval örüljünk a Padronnak!

Padron
Budapest, Horánszky utca 10
06309001204
H-Szo: 11:00-23:00