Az Erzsébet téren ma reggel megjelent egy fura torony. Ez:

Odamész, megnyomsz egy kapcsolót, kinyílik egy nyílás, és hozzáférsz egy toronnyi almához. Vehetsz belőle, eheted, dobálhatod, meg amit egy almával kell.

A Londoni Alma Naphoz hasonlóan ez egy budapesti változat, amit a Magyar Telekom szervez. Csak míg a londoni Borough Marketben például ezerféle almafajtát állítanak ki, addig Budapesten más módon közelítik meg az ünnepet: az Erzsébet téren egy 4,5 méter magas almaautomatát helyezték ki ma reggelre.

Állítólag ez a világ legnagyobb almaautomatája, bár igazából senki nincs, akinek beható ismeretei lennének az almaautomaták méretéről, így ez végül is csak egy tipp. A lényeg, hogy az automatából bárki csapolhat magának egy almát, tök ingyen.

Több vidéki nagyvárosban, Pécsett, Győrben, Szegeden, Debrecenben is almahalmokat láthatnak az emberek, a Telekom ott is ingyen osztogatja a gyümölcsöt. Budapesten egészen október 31-ig van lehetőség a költség- és adómentes almafogyasztásra, vidéken csak egy napig, 29-ig osztogatnak.

Az egész mögött két szándékot fedezhetünk fel: egyrészt csütörtök éjjel (éjféltől) kezdi meg az iPhone 6 és iPhone 6 Plus forgalmazását a Telekom, így egy almás promóció mindig jól jön. Másrészt idén felvásárlási problémákkal küzdenek az almatermelők, így a cég jó érzékkel ezen a problémán is segít az osztással.

Szóval ha ingyen eszel almát, azzal segítesz a gazdákon. Meg nyerhetsz is.

Disclaimer: az Egy nap a városban blog hirdetője a Magyar Telekom

Tegnap én is ott voltam a sajtótájékoztatón, ahol bemutatták a Buda Entertainment & Gastro nevű szórakoztató központ eddig elkészült részeit. Az éttermeket, kávézókat, ágymozit, diszkókat, meghívásos klubot és folklór központot is magában foglaló komplexum a jelenlegi Új Udvar nevű, többszintes bevásárlóközpont helyén jön létre. Novemberben már átadják az egyik szárnyat, jövő nyáron pedig az teljes épületet, az új bérlőkkel. A mostaniaknak év végén jár le a szerződése.

Nem lehet bárki bérlő: a még Új Udvar néven futó épületének jelenlegi tulajdonosai gondosan megválasztják, kik jöhetnek, az alapján, ahogy ők megálmodtak a helyet. Az pedig egy felső kategóriás szint, leginkább a budaiaknak és a turistáknak - utóbbiaknak a hátul található buszállomásokat is felújítják. Az épületet kinyitják elöl a Bécsi út, hátul a Kecske köz felé, egyfajta passzázst kialakítva, ahol jó minőségű, de nem a legmagasabb árakkal dolgozó, magyar és nemzetközi konyhát kínáló éttermekben és kávézókban ülhetnek le a látogatók (elhangzott francia, olasz, mexikói, kínai étterem). Lesz egy olyan minőségi bevásárlóközpont, amilyet még itthon nem láttunk, ültetett kóstolószigetekkel, minőségi termékekkel. Napi két előadás lesz a folklór centrumban, magyar népművészeti előadásokkal, az ágymoziban pedig 35 darab, franciaágy méretű alkalmatosságon lehet megnézni a napszakhoz, évszakhoz igazodó filmkínálatból naponta többet. Több száz autó elfér a mélygarázsban, este pedig egy fiataloknak készített táncos hely, egy meghívásos VIP klub, egy 3000 négyzetméteres skybar és egy koktélbár próbálja felszítani az éjszakai életet.

A 3D-képes ágymoziban Európában egyedülálló módon kizárólag ágyak vannak, amiken ketten, de gyerekvetítéseken akár az egész család elfér. A jegy tehát ágyra szól, nem személyekre, kábé 5000-6000 forint lesz így a belépés a pároknak/családnak. Kipróbáltam, az ágy nem túl kényelmes, elég kemény a fekvőfelület, de ennek ellenére biztos sokan kipróbálják majd, legalább egyszer. A filmek között mindenféle stílust megtalálunk majd, lesznek kísérleti filmek is, éjféltől mindig horror, általában inkább régebbi filmek.

Az elképzelés kicsit művi volt nekem, ahogy a festőket odaállítják majd az épület oldalához, hogy a Montmartre-ot idézve árulják a helyben készült képeiket, helyenként giccsesek voltak az alacsony belmagasságot megtörő kupolákra készített, a teremtés hét napját ábrázoló Színes Város alkotások - az egyikből egy olcsó IKEA-lámpa ereszkedett le -, és valahogy nekem nem jött át a high-end feeling, néhány részletet leszámítva. Persze még nincs kész az épület, jelenleg is gőzerővel dolgoznak, hogy át tudják adni az első ütemet novemberre.

De a legfőbb kérdés nem is ez. A kérdés az, hogy mit jelent a környékre nézve ez a befektetés? Mert nem a Buda Entertainment & Gastro lesz a budai Gozsdu-udvar, hanem a környék válhat azzá, előbbi hatására. Egy pezsgő központtá a budai álmosságban.

Az egyik befektető pedig éppen az az izraeli üzletember, aki a Gozsdu udvart is alapította. Arie Yom-Tov tehát most Budán próbálja megismételni a korábbi sikert, egy olyan gócpontot létrehozva a városon belül, ahová tömegével jönnek az emberek. Ha pedig Budában gondolkozunk, a helyszínválasztás tökéletes: a Kolosy tér már jó néhány éve vonzza magához a befektetőket. A Symbol és az Old Buda a zenés szórakozásban segít, a Stereo Chef és a BorNeo az éttermi vonalat erősíti, Edvino néven borbárt is találunk, a Zazzi a felső kategóriás édességek, a Burger’s Bar pedig a streetfood vonalon csapott bele a lecsóba. Itt van a kedvenc szusizóm, az Okuyama no Sushi, meg a Sushi Sei is, ahol csúnyán ráfaragtam a szusival, ezt senkinek nem ajánlom. Vannak még olyanok, hogy Fapados söröző, Tök Jó Falat főzelékes, meg Chinese Fastfood kínai, de ezeket nem a környék erősségeihez sorolom.

Összesen a Kolosy téren és közvetlen környezetében 23 helyet találtam, ahová be lehet ülni, enni-inni, és még sokkal több lehetőség van a fejlődésre. Hogy mást ne mutassak:

Eleinte a Gozsdu sem volt sikeres, talán még emlékeznek rá - mondja Yom-Tov. Tök üres volt a passzázs sokáig, míg elindult az öngerjesztő folyamat: egyre több ember járt oda, aminek hatására egyre több kiszolgáló hely nyílt, egyre jobb minőséget kínálva - hogy hozzájuk, és ne a szomszédba üljenek be az emberek. A minőségi helyek miatt még több ember ment oda és így tovább.

Én úgy látom, hogy a kezdeti sikertelenséget a tulajdonos most is egy lehetséges forgatókönyvként kezeli. Nem siet. Tudja, a környéken tényleg van lehetőség berobbantani a motort, és a Rózsadomb átmenő forgalma mellett odavonzani távolabbról is az embereket. De ahogy a Gozsduban, itt is kell egy szikra, amit nem lehet irányítani, kiszámolni, megtervezni. Vagy működik, vagy nem. De ha Budán van hely, ahol ez működhet, akkor ez az a hely.

Jelek persze vannak, hogy beindul a dolog. A Buda Entertainment & Gastróval szemközti éttermet már többször meg akarták venni, amióta a mostani építkezés zajlik. Egyre élénkebb a gyalogos forgalom a környéken, és noha a Bécsi “hejnemtudokparkolni aztarohadtmekkorakátyú” út ezen szakasza még mindig Budapest egyik legnagyobb szégyene, de most már legalább van egy Puskás-szobor a felújított téren, hogy a preferenciák rendben legyenek.

Kíváncsian várom, mi lesz a környékkel. Tényleg drukkolok neki.

Vásári Andrással január óta levelezgetünk, akkor már kész volt az emberfeletti munka első felvonásával: annyi jó kajáldát, éttermet, streetfood-lukat gyűjtött össze Budapestről, amennyit csak lehetett, majd ezeket elhelyezte egy Google Maps térképen.

Ez volt a meló legsúlyosabb etapja, innen szinte már gyerekjáték volt rendes dizájnt és a használatot megkönnyítő gombokat adni a felülethez, mégis ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a Foodmap a kedvenc mostanában megtalált szolgáltatásunk a magyar webről.

A működése tök egyszerű: oldalt kategóriákra tudsz szűrni, ebben beállíthatod, hogy street foodot, édességet, piacot, pékárút, esetleg valamilyen felsőkategóriás éttermet keresel, de ha épp bio-, vagy paleokajára vágysz, arra is van megoldás.

Sőt, az ellátás módjára is szűkíthetsz: ha csak egy jó sunday brunch-ot ennél, esetleg reggeliznél, svédasztalos all you can eatre, esetleg vega konyhára vágysz, egyetlen kattintás és a térkép kizárólag a releváns helyeket listázza. Méghozzá a pozíciód alapján, látja, hogy hol vagy épp, és elsősorban a közeledben található helyeket dobja ki, de persze kizoomolhatsz az egész városba, sőt, útvonalat is tervezhetsz, hogy előre tudd, mennyit kell gyalogolni a hamburger és a desszert között.

A listázott helyekre bökve aztán előjön minden fontos infó: első oldalon a hely neve, címe, elérhetősége, utána egy vonatkozó teszt valamelyik blogról, ha van ilyen (tele van Egy nap a városbanos linkekkel, imádjuk), telefonszám, nyitvatartás, fizetési lehetőségek, minden van. Tényleg HATALMAS munka és tényleg nagy segítség.

Próbáljátok ki, nem áll semmiből, ingyenes, mentsétek le a mobilotokra is, és nem lesztek többé elveszve, ha valami jót akartok enni Budapesten: akármit, akárhol, a Foodmappel lesz rá megoldás.

Tegnap este új arcáról ismertem meg az Andrássy utat. Pedig ugyanúgy sétáltam rajta, mint máskor, igaz, vasárnap nem szoktam kilométereket gyalogolni arra, főleg nem október végén. De sokan mentünk, fontos dolgunk volt, menni kellett, mentem.

Gondoltam, leírom mindenkinek, aki nem volt ott, hogyan történt a tegnapi tüntetés, mi volt az értelme. Hogy mi volt, és mi nem volt ez az egész.

Az internetadónak nevezett, hihetetlenül abszurd sarc visszavonása miatt tüntetett több tízezer ember. Nem azért, mert a sarc fáj. Hanem mert ez az adó alapjaiban változtatna meg mindent: a jelenlegi felhő alapú szolgáltatások, amiknek köszönhetően mind mi, mind a cégek hatékonyabban és rugalmasabban tudunk dolgozni, mehettek volna a kukába Magyarországon. Mindaz, ami felé a fejlett országok haladnak, számunkra nemcsak egy lemaradó perspektívából szemlélt karavánút lett volna, de egy elfordulás mindettől, a hatásai évtizedekre rántottak volna minket a sereghajtók közé. Nem Európában, a világon.

Hiába jött a ködösítés, meg a maximalizálási módosító törvényjavaslat, az egész annyira tökéletesen groteszk és félelmetes, hogy nem volt megállás. Facebookon több mint kétszázezer lájkoló erősítette meg ugyanezt az érzést, és a tegnapi eseményre negyvenezren jelezték a megjelenésüket.

Sokat sétáltam a tömegben, ami egyáltalán nem volt homogén, semmilyen szempontból. Azok, akikre leginkább számítottam, a 20-40-es internetező értelmiség, pontosan olyan arányban képviseltette magát, mint egy átlagos hétköznap a belvárosban. Mellettük fiatal tinik, még fiatalabb gyerekek, idős urak és hölgyek vonultak, egy néni szinte járni sem tudott, őt ketten támogatták, hogy ott lehessen. Amikor a szónok ott tartott, hogy a miniszterelnökünk egy technológiai analfabéta, mögöttem megszólalt egy öregúr, kissé lefittyedő szájjal: “hát én is”. “Nem baj, de te mégis itt vagy” - szólt rá a mellette álló barátja. Aranyosak voltak.

Nem az internet miatt jöttek az emberek. Az internet csak a szelep volt, amit nagyon ügyetlenül megnyitott ez az egyébként ilyen hibákat nagyon ügyesen elkerülő hatalom. Az a határvonal, amit mindig átlép minden hasonló berendezkedésű szerv, most került mögénk. Az emberek nem maradtak otthon. Az értelmiség sem, akiket ezzel vádoltak eddig, teljesen jogosan. Ott voltak azok, akiknek ilyenkor ez a feladata, az én ismerőseim közül is nagyon sokat jelezték, hogy ott lesznek. Olyanok jöttek, akik velem együtt mindig távol maradtak az ilyen eseményektől, és inkább csontig rágták a körmüket, a legfrissebb híreket olvasva.

“Nem kell többé otthon, egyedül félni attól, milyen országra ébredünk holnap”. Ennek a szabadságáról szólt a tegnap este. Meg kell érteni, hogy ki lehet mutatni mindenkinek az erőt, sőt kell. Oda kell állni azoknak, akik értik ennek a súlyát, és szilárdan odaszögezni magukat az Andrássy útra, a Hősök terére, mindegy.

És akkor a rendbontás. Ez több mindennek köszönhető, már azon kívül, hogy a gőz sajnos így távozik, és a változások mindig így kezdődnek. A több tízezer emberből néhány száznak így jött ki a feszültség: ennyien állták körbe az épületet, a legtöbben némán nézték őket távolabbról, a tömeg túlnyomó része pedig már hazafelé tartott.

Én azt gondolom, nem került volna rá sor, ha a tüntetők - a megbeszéltek szerint magukkal hozott - használhatatlan elektronikai termékekkel, többnyire egérrel, billentyűzettel, telefonnal, odamehetnek a pártszékházhoz, hogy virág helyett azzal adhassák át az üzenetüket. A rendőrök azonban útját állták a szelepből kicsapó gőznek, arra provokálva az embereket, hogy odadobják az épülethez a hozott szajrét.

De mondhatnám azt is, hogy vonulók között már jóelőre lehetett látni két csapat focidrukkert, akik egészen máshogy néztek ki, mint a környezetük. Kábé hat-nyolc ilyen sráccal találkoztam a sok ezres tömegben, a testtartásukból, a maszkjukból, sáljukból és a sportos ruházatukból lehetett tudni, hogy ők a Kossuth térről néztek át ide. Végig velünk jöttek, nem csináltak balhét, kivéve a végét: ablakot törtek, redőnyt szaggattak. Végül nem állítottak elő senkit, a rendőrök teljesen kulturáltan viselkedtek.

A kormány olyan közleményt adott ki, amiben a vandálkodást elítélik, és baráti párbeszédre szólítanak fel. A vandálkodást én is elítélem, de párbeszédről fura módon most először van szó. Sem az internetadóval kapcsolatban nem kérdeztek meg egyetlen valamirevaló szakértőt, sem amiatt nem járultak az ország elé, hogy ugyan mindenki szerint jó ötlet-e lenullázni évtizedek munkáját, amivel megközelíteni próbáltuk azt a nyugati világot, ami ugyan egyrészről mindig is távol volt tőlünk, de az alapvető értékekben mégis oda tartoztunk.

Nem kell most már otthon félni ettől. Felnőttkorba léptünk. El tudják mondani, mit akarnak azok, akik eddig az elkeseredés miatt azt hitték, értelmetlen.

Nagyjából hat éve nem volt munkahelyem, ahová be kellett volna járnom. Azóta ott dolgozom, ahol épp rámjön: kávézóban, kocsmában vagy otthon. Most képzeljétek el: sokan már azt sem tudják megbocsátani nekem, hogy kocsmában ülve dolgozom, az meg végképp érthetetlen nekik, hogy ha mégis egy irodába szeretnék járni minden nap, azért fizetnem kellene.

Nem hittem el, hogy eljön ez a pillanat, de bármennyire is abszurd, a második verzión gondolkozom. Inkább fizetnék, hogy irodában lehessek.

Nem, magamnak nem bérelnék saját irodát, de erre nincs is szükség. Több közösségi iroda is nyílt már Budapesten, amikkel már régóta szemezgetek. Első ránézésre hülyeség, mert olyan, mint egy tágas, kényelmes kávézó, ahol mindenki dolgozik, és mindenki törzsvendég. Csak épp a belépésért is, meg a kávéért is fizetni kell.

Második pillantásra viszont meglátjuk az előnyöket. A székhelyszolgáltatást, a zárható szekrényeket, a bérelhető tárgyalókat, a nyomtatási lehetőséget, a hivatalból járó wifit, ami helyett, ha lehal, mobilnetet ad az irodavezető. Meg a munkára inspiráló légkört, az ismerős arcokat, akik sokszor szintén kreatív területen dolgoznak, és nemsokára közös projektekbe is belevághatunk.

A kérdés, hogy kávézó vagy közösségi iroda? Melyik éri meg nekem, ha nincsenek nagy igényeim, csak hogy lehetőleg ne zavarjanak, és hasítson az internet? Befizettem a Kaptár közösségi iroda próbahetére, hogy ezt kiderítsem.

Az iroda iszonyú jó helyen van, a Bazilika mellett, a csendes kis Révay közben. A hatalmas üvegfelületeken át rengeteg napfényt kapunk az arcunkba, a berendezés magas pultokból, alacsonyabb asztalokból és négy kényelmes kanapéból áll.