Oké, igazából több, de mivel egyre olcsóbban el lehet jutni a portugál fővárosba, ha már úgyis itt vagyok nyolc hétig, csináltam nektek egy videót a legfontosabb tudnivalókról:

A videóban szereplő legfontosabb helyszínek:

Niki hihetetlen lakást örökölt a nagyszüleitől: az 1927-ben átadott MÁV házban az első lakók még a dédszülei voltak, és mivel akkoriban a MÁV komoly rangot jelentett, nagyon jó munkát végeztek, odafigyeltek az anyaghasználattól az építési minőségen át mindenféle, ma már nehezen értelmezhető kifejezésre. Sőt, eredetileg bordó bársonyszőnyeg vezetett fel a lépcsőkön és az volt a liftben is.

Egy jó elosztású életteret hoztak létre, ami persze az elmúlt évtizedekben sokat vesztett az eredeti menőségéből: Niki előtt utoljára 1930-ban nyúltak hozzá komolyabban a lakás belsejéhez, szóval majdnem nyolcvan évnyi lelakástól kellett megszabadulni a munka kezdetén. De tegyük hozzá azt is, hogy a kégli a felújítás előtt sem nézett ki rettenetesen: oké, le volt pusztulva és a fürdőszoba tényleg úgy nézett ki, mint egy észak-koreai gyógyszerlabor, de mégis hangulatos, szerethető volt a tér itt a Millenáris park mellett.

Nikinek viszont nem erre, hanem egy műteremlakásra volt szüksége, ahol lehet ugyan élni, de ahol dolgozni is kell. Nagy terek kellenek, ezért 50 négyzetméteres szobát hozott létre kés kisebb szoba összenyitásából, így lett a cselédbejáróból teakonyha, a konyhából, átjáróból meg egy újabb szoba.

Tereket nyitottak meg és falig lebontottak mindent. Vezetékek, csatorna, internet került a falakba. A szobarészben pedig felszedték a parkettát és meglepődve tapasztalták, hogy csak sitt található a parketta alatt, annak idején még ezzel szigeteltek. Jöhetett a munka legkevésbé vicces része, 290 zsák sittet lapátoltak ki és hordtak el, majd a BKV-val történt egyeztetések után (buszjárat van az utcában) elfoglalta egy betonkeverő a környéket, hogy egész nap ömölhessen a beton az ablakon át.

A legjobban mégis a fürdő átalakításánál szórakoztak, ahol a burkoló, miután megtudta, hogy a lakásban aktfotók is készülnek majd, megduplázott lelkesedéssel pakolta fel a csempéket.

A végeredmény egy nagyon tágas lakás lett, ami sokat megőrzött az alapkoncepcióból, lakásnak is jó, de tök jó műterem is egyben.

Ha te is szeretnél átverések nélkül, a legmegbízhatóbb, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak úgy, hogy nem merülnek fel felesleges költségek, nézd meg az Egy nap a városban blog új szolgáltatását, az Én menő lakásomat, ahol közvetlenül is elérheted a legmegbízhatóbb kivitelezőket és legötletesebb belsőépítészeket. 

Tovább megyünk a nagy kenyértesztünkkel, ezúttal újra Budán jártunk, ahol egy pár hónapja nyílt új pékséget kerestünk meg. A Facebookon Panificio il Basilico néven találjátok őket, magyarra fordítva azonban sokkal könnyebb megjegyezni a nevet. Bazsalikom pékség.

Nem találnátok ki, de az itt dolgozó, az üzletet alapító pék is külföldön szerezte a tudását. Már ezerszer hallottam mindenhonnan: Magyarországon nem lehet iskolában megtanulni a jó pékáruk készítésének titkait, és itt egy újabb bizonyíték, hogy a jó pék - ahogy egy jó séf is - először sokat utazik, és mindenhonnan ellesi a módszereket.

A Bazsalikom pékségben pedig óriási a választék, annak ellenére, hogy a kis, bolt felé nyitott műhelyben egyedül dolgozik a mester, a kiszolgálók pedig sorolják neked a lehetőségeket. Molnárka, croissant, kiflik, kenyerek, szendvicsek és így tovább. Gyorsan be is termeltem egy két-három falatnyi körözöttes szendvicset, ami után azt gondoltam, hogy ez a hely legfontosabb specialitása. Ide be lehet ugrani egy készen becsomagolt reggeliért, csak kiválasztjuk a belevalókat, és egy perc múlva már futhatunk is tovább. A körözött meg zseniális volt.

Na de mégiscsak kenyértesztre jöttem, így kértem egy alap fehér kenyeret, amire itt a burgonyás a válasz. Vittem még egy fél kilós ciabattát is, meg ezt:

Ha most a képernyőd jobb felső sarkába nézel, ott látsz egy KÖVETÉS gombot (ha nem látsz, lépj be Facebookkal vagy regisztrálj). Ha megnyomod, onnantól követed a blogot, ha még egyszer megnyomod, kiköveted (ezt ne tedd). Elmondom, ez miért jó.

Kezdetben úgy volt, hogy az olvasó ellátogatott arra az oldalra, amit szeretett - az rss-ről a mai napig sokan azt sem tudják, micsoda. Aztán jött a Facebook, de ők meg elkezdték szűrni a tartalmat, és bloggerként nekünk kellett volna fizetnünk, hogy a lájkolók láthassák az írásainkat. Most már a Twitter is bejelentette, hogy szűrés jön, nyilván ők is szeretnének pénzt kérni, hogy elvegyék a falat köztünk és az olvasók közül.

Az index kitalált egy jó megoldást: a saját rendszeren belüli követést. Valahogy így:

Követhetsz egy adott újságírót vagy egy blogot. Ha az index vagy a blog.hu bármelyik blogján vagy, felül látod értesítésként, ha új anyag jelent meg az általad követett személy vagy blog tollából. Jelen esetben, ha Csaba vagy én írtunk valamit, az indexet olvasgatva is látjátok értesítésként. És onnan, egy kattintással el is olvashatod.

Ez azért jó, mert soha senki nem fogja szűrni. Nem érdeke egy közénk ékelődött cégnek, hogy lenyúlja a sápot.

Én sokat bolyongok az index-blog.hu felületein, úgyhogy naponta sokszor látom majd az értesítést, szóval én használni fogom az új fejlécet. Kövessetek minket ti is így, és nem maradtok le semmiről.

Folytatódik a világfalus sorozatunk, most azt nézzük meg, hogyan változtatta meg a világot az Airbnb. Vagy legalábbis az enyémet. 

192 ország 33 ezer városában, összesen 800 ezer havernál lehetsz vendég.

Elvileg erről szól az Airbnb, annyi kiegészítéssel, hogy:

- a haveroknak elég rendesen tejelned kell
- igazából nem is feltétlenül kerülsz kapcsolatba a haverral, mert ott van köztetek egy hatalmas Szilícium-völgyi szerverpark, ami a kommunikációt intézi

Így nézve már nem is tűnik sokkal személyesebbnek a szolgáltatás, mint egy világot behálózó szállodalánc, mégsem volt kérdés, hogy amikor elkezdtem tervezni a nyolchetes lisszaboni utamat, az Airbnb-n, és nem a Booking.com hoteljei között kerestem a szállást.

Az ember agya ugyanis egyszer átkattan, és onnantól kezdve csak nyomós okkal akar magánlakások helyett szállodában aludni. Nyomos ok például, hogy olyan harmadik világbeli országba utazol, ahol a “haverek” jó eséllyel szétszerelnek este, hogy az értékesített szerveiddel alapozzák meg a hétvégi féktelen jókedvet a kaszinóban.

Az Airbnb mellett szóló érv egyszerű: aki sokat utazott, biztosan átélte már azt az értést, amit én csak reggeli depresszív-amnéziának hívok (kábé a reggeli merevedés ellentéte). Egy perce hívom így, eddig nem volt neve. A lényege, hogy reggel kinyitod a szemed, és egy olyan személytelen hotelszobában ébredsz, hogy: