Oké, már most is sokkal szebb, mint tíz éve volt, de 2014 és 2020 között egy újabb nagy rakás pénz érkezik az EU-tól és egyáltalán nem mindegy, hogy mire költjük. A legutóbbi költségvetési ciklusban a lóvé nagy részét elvitte a négyes metró, mert más projekt nem volt előkészítve, és gyorsan be kellett dobni valamilyen tervet a százmilliárdok leszívására. A metró persze nagyon szép lett, de annyit azért nem ért, a BKK meg nem akarja elkövetni ugyanazt a hibát, mint elődei, szóval az új pályázati időszakra már jól előkészített, átgondolt tervekkel akar készülni, hogy jó helyre menjen a pénz.

Más kérdés, hogy épp most nyírják ki a BKK-t, szóval mindenki megnyugodhat, jó esély van rá, hogy ugyanolyan bénán, értelmetlenül lesznek elosztva az EU-s pénzek, mint korábban, de van azért némi halvány esély arra, hogy megvalósul például a Kossuth Lajos utca-Rákóczi út rekonstrukciója.

A BKK szerint a terv már a startvonalon áll, és az alapvetően rendezné át a hetvenes évekbeli elvek alapján szervezett útszakaszt. Most ugye csak egy vigasztalan autópálya az egész, egy szmogliget, rothadó épületekkel, üres boltokkal, nyilván, a kutya nem akar erre sétálni, ráadásul parkoló híján még a bepakolás is problémás. A Ferenciek tere felújításáig ráadásul még csak át sem lehetett jutni a felszínen az egyik oldalról a másik oldalra, bicikliútvonal nincs, katasztrófa az egész.

A tervek célja, hogy a környék újra élettel teljen meg, legyen gyalogos-, és kerékpáros infrastruktúra, stb. Röviden: hogy jó hely legyen.

Az átalakítás leghangsúlyosabb eleme, hogy a tömegközlekedés élvezze az előnyt a többi közlekedési formával szemben. Láttam néhány éve egy tanulmányt, amiből kiderült, hogy az itt áthaladó forgalom jelentős része lokális, Budáról tart Pestre, és vissza, éppen ezért jó minőségű, jól kitalált tömegközlekedéssel kiváltható (ahogy az összes európai fővárosban kiváltható volt). Aki meg csak átutazna a városon, annak meg ott az M0-ás. Kerülő, nagyobb táv, de a belváros nem autópálya, ráadásul még akkor sem nagy a különbség az elfogyasztott benzinben, amikor neutronbomba-támadás miatt épp egyetlen autó sincs Budapesten, ahogy az a korábbi tesztünkből is kiderült:

A BAH-csomópontnál a fentiek miatt készülnek egy P+R parkoló, a buszsáv a zavartalan haladás miatt középre kerülne, megújítanák az Astórián és a Blahán található aluljárót, mindenhova jutna zebra, sokkal több lenne a zöld és lenne végre bringasáv.

Az útszakasz most kábé ilyen:

És a végeredmény valahogy így nézne ki:

Tündi ajánlotta, hogy mindenképp nézzem meg a Dzsángót a Csángó utcában. Érted, Dzsángó, Csángó, bár nekem csak akkor állt össze, amikor a helyről kifelé az utcatáblát fotóztam, hogy meg tudjam majd írni nektek, hol van.

Megírom: a Csángó utcában.

Az Angyalföldi úti saroknál.

Azért a pontos helymeghatározás, mert magadtól nehezen vennéd észre, csak akkor jelölhetnék a tulajdonosok kevésbé az éttermet, ha beásnák a föld alá és magukra robbantanák az egészet:

Bent jó a hangulat, bár fél kettő körül érezhetően leterhelt a személyzet, a déli roham le is pusztította a kínálatot, így már nem jutott a déli menüből, ami mindig valamilyen egytálétel vagy egy quiche, azaz kis, ami egy ilyen tortaszerű izé.

Ilyen:

Hirdetőnk a hajdúszoboszlói Apollo Thermalhotel & Apartments négycsillagos szálloda, róluk olvashattok bővebben az alábbiakban.

Megvan az a kép, ahogy belefekszel a jacuzziba, csak lebegsz a víz felszínén, becsukod a szemed, hallgatod a csobogást meg a bugyborékolást, és nagy ívben teszel a világra? Nekem ez általában egy januári program, a december végi pörgést olyankor adom ki magamból, a szabadidő nagy részében a víz tetején csinálva a semmit. Szóval amikor novemberben nekiálltam megírni a bemutatót az Apollo Thermalhotel & Apartments szállodáról, legalább lélekben előrébb hoztam kicsit a projektet. 

A fontos infók: a szálloda szobái tágasak és jól néznek ki. Még jobban hangzik a luxus lakosztály kínálata: 100 négyzetméteres alapterület, vízágy (na, kinek volt gyerekkori vágya?), sőt saját infraszauna nyílik a fürdőszobából, közvetlenül a bazi nagy pezsgőfürdő kád mellett. Hogy még kevesebbszer kelljen kimozdulni: egy Dolce Gusto kávéfőző is található a lakosztályban, és aki a szálloda weboldalán foglal, annak korlátozott mennyiségben ingyen kapszula is jár.

A 34 szobás wellness szállodában egyébként prémium kétágyas szobák, családi szobák, prémium junior lakosztály, valamint a fent említett luxus lakosztály is megtalálható. A szobákkal kapcsolatban kiemelik a spéci, gránitlapra ültetett mosdókagylót, a Demko-Feder berendezéseket, még az ágybetétekre is külön hangsúlyt fektettek: szója és bambusz szállal kevert megoldást alkalmaztak. De fontosabb, hogy hogyan érzed magad bennük, a hangulatról és a berendezés minőségéről azért a fotók sokat elárulnak.

A wellness részlegben 150 négyzetméternyi vízfelületen nyúlhatunk el, gyógy-, pezsgő-, élményelemekkel felszerelt medence, finn- és infra szauna, sókamra illetve gőzkabin található a szállodában. Ja, és 50 féle wellness kezelés meg fitneszterem.

Oké, de mi van, ha gyerekekkel érkezünk? A szállodában foglalhatunk családi csomagot az Aquapalace-ba, ahol olyan élménymedencék foglalják le a kicsiket, mint trópusi fürdő, jégbarlang fürdő, mozi fürdő, pávai termálfürdő, Gangesz fürdő, római fürdő, tengeri fürdő és barlang fürdő. A szállodába visszatérve pedig játszhatnak XBox-szal, miközben anyu meg apu koccint egyet.

De a legjobb, hogy ha fél napig behunyt szemmel fekszel a termálvízben, onnantól már semmi sem tud felhúzni.

A szállodába itt lehet szobát foglalni.

Ha még nem döntöttetek a karácsonyi ajándékötletek közül, akkor látogassátok meg a szálloda weboldalát, mert egyedi megjelenésű ajéndékvouchert adnak annak, aki a jövő évre foglal.

Oké, úgy tudnám legegyszerűbben szemléltetni a Rembrandt kiállítás menőségét, hogy a két és féléves lányom, aki végig a karomon ült, csak az utolsó teremben mondta, hogy most már akár mehetnénk is, annyira lekötötte a megelőző kábé tizenhárom.

Azért is hangsúlyos ez tárlat, mert a “Rembrandt és a holland arany évszázad festészete” a Szépművészeti utolsó nagy projektje a bezárás előtt, néhány évig ugye felújítgatnak, és szerintem most még senki sem tudja pontosan, hogy milyen formában térnek vissza (állítólag minden sokkal szebb lesz). Szóval akinek szép emlékei vannak a hellyel kapcsolatban, az jobb alkalmat nem is kívánhatna a nosztalgiázásra.

Mert Rembrandt neve igazi hívó szó, a kora meg olyan izgalmas változásokkal volt teli, hogy az bőven adott témát a festészetnek, sőt, maga a festészet is változott általa. Valószínűleg emiatt is figyelte másfél órán keresztül érdeklődéssel a képeket a lányom. Akkora a változatosság, a fejlődés, hogy a kiállítás egy percig sem lesz unalmas, viszont csodálatos az íve, ami majdnem a végéig kitart.

Ott a történelem: remekül megismerhető, hogy mi zajlott le Hollandiában a 17. században. A háborús éveket Spanyolországgal, amivel elnyerték függetlenségüket. Nagy tablók ezek seregekkel, tengeri csatákkal, zaklatott jelenetekkel. Aztán jöttek a békeévek, amikor a holland festők figyelme az élvezetek felé fordult. A polgárság erősödött, gyarapodott, az ország lakosságának hetven százaléka városokban élt, a fiatalok nem foglalkoztak az apáik harcaival, csak mulattak, ittak, táncoltak, és a festők pontosan örökítették meg ezt a változó világot.

A korabeli holland fiatalok bemutatása a kiállítás egyik legerősebb része, hiszen pont eleget tudhatunk meg az életükről ahhoz, hogy lássuk, nagyjából ugyanazzal ütötték el az időt, mint mi, még a pózok, arckifejezések is ugyanazok, a sztori nem változik, csak a díszletek mások. És a fenti képekkel párhuzamosan ott vannak azok a bukolikus festmények is, amik a szegényebbek mulatozásairól szólnak, szintén olyan pontosan megrajzolva a korszak kontúrját, hogy ott érzed magad közöttük.

Aztán a független és szabad Hollandia elkezdett terjeszkedni, gyarmatbirodalmakat épített ki és változott a festészet témája is: admirálisokról, sikeres hadvezérekről szóltak már a képek és azokról a háttérmunkásokról, akik lehetővé tették a terjeszkedést. A korszak hőse Az asztronómus és A geográfus Vermeer képein jelenik meg: bár Rembrandttal adják el a kiállítást, az ő három festménye egy helyen is ugyanakkora szenzáció. Vermeernek ugyanis csak 37 műve maradt fent, köztük ugye a legismertebb, amiből film is készült:

És ebből a 37-ből most három eljött Budapestre (a fenti nem). De persze legalább ekkora szenzáció a húsz Rembrandt és a további száz festő 178 műve, ezeknek az együttes biztosítási értéke elérte az egymilliárd eurót, háromszázmilliárd forintot. Szóval nem babra megy a játék.

A “Rembrandt és a holland arany évszázad festészete” olyan tárlat, amelyikre bármelyik múzeum büszke lehetne, és bár a korszak messzebb van tőlünk, és emiatt szerintem aztán valamivel unalmasabb is, mint mondjuk az impresszionizmus, olyan változatos évszázadot örökít meg, hogy egészében véve tök izgalmas utazás ez a kiállítás.

Rembrandt és a holland arany évszázad festészete
Szépművészeti Múzeum
Megtekinthető: 2015. február 15-ig

(fotók: MTI)

Gyorsan egy disclaimer az elejére: a Zinget felépítő Susánszky Ádám és Csanda Eszter ismerősünk, de olyan nagyon, hogy utóbbival Ádám is (nem a Susánszky, hanem bloggertársam), meg én is egy gimnáziumba jártunk jó tizenöt évvel ezelőtt. Ádám még egy osztályba is, szóval ő kétszer kevésbé független, mint én. Ezért írom én a posztot.

Szóval a kapcsolatunk a brigád egyik felével a Ringhez köthető: az étterem annak idején megnyerte a nagy hamburgertesztünket, utána lettünk jóba Ádámmal, aki aztán néhány évvel később elárulta, hogy új projektbe kezd, teherautóból árulja majd a burgert, ami alapvetően elég hülye ötletnek tűnt.

Aztán megcsinálta a Zinget, Budapest egyik legjobb hamburgerét, amit nemcsak mi raktunk a listák élére, hanem utánunk nagyjából mindenki. Idővel kiderült, hogy a buliban benne van régi gimnáziumi évfolyamtársunk is, Eszti, és ekkortól kezdve már nem volt megállás, váratlanul ott találtunk magunkat tegnap este az új Zing premier előtti kóstoltatásán, pedig ilyenen a konkurens lapokkal szemben szinte sosem szoktunk részt venni, mert milyen béna már a lapnak készült ételeket tesztelgetni. De itt úgyis akkora az összefonódás, hogy nem oszt, nem szoroz.

Kezdjük a tényekkel: a foodtruck óriási sikertörténet lett, akkora, hogy most már három teherautó dolgozik szimultán az országban. A Zing tök népszerű, annak ellenére is, hogy nyár környékén zsemlét változtattak, a korábbi remek tésztát egy foszladozó, száraz sütőszökevény váltotta, amit szerencsére aztán nemrég lecseréltek egy saját készítésű modellre. Ezek voltak az alapok, amikre építkezve elkészítették az éttermet is, a Király utcában.

A hely még nem nyílt meg, de a tervek szerint pénteken kirúgják az ajtókat és elindul a Zing Vol. 2.

Eddig ugye lóereje volt az étteremnek, mostantól irányítószáma, de nem ez a fő változás, hanem a menü: továbbra is lesznek persze hamburgerek, de nem csak azok. Annyira nem, hogy Ádám nem is akart adni a kóstoltatáson, de addig követelőztünk, amíg megkaptuk őt:

A burger továbbra is csodás, és a zsemle végre megint rendben van, fényévekre a nyári morzsalékos, száraz izétől, bár szerintem továbbra is a legelső zsemle volt a nyerő. Mindegy, ezt már maguknak készítik, addig pimpelik, amíg akarják.

Nézzük meg gyorsan, mi az új: például ezek a spéci szendvicsek, amikbe mindenféle bűnös dolgot pakolnak, húst, sajtot, karamelizált hagymát, hogy tocsogjon, vagy gombát, van többféle menü:

Nagyon büszkék rá és lehetnek is, mert tényleg hihetetlenül szaftos, betyáros szendvicset sikerült csinálni, ami a maga műfajában valami olyasmi, mint a burgerük a hamburgerek közt, csak a philly műfaj ugye kevésbé ismert Magyarországon, nehezebb is viszonyítani bármihez. Úgy képzeljétek el, hogy fognak egy kiflit, azt megtömik grillen sült dolgokkal, szóval a közepe egy kibogozhatatlan szaftgombolyag, és mivel minden viszonylag apróra van vágva benne, mindenből jut minden harapásra egy. Kicsit füstös, nagyon izmos, nagyon nyúlós. 

Lesznek csirkeszárnyak is zellerrel, alig csípős, nem túlsütött, elég hússal, és nem vízzel teli tápos fehérjeparódiával:

Hagymakarika, meg spéci sajtosszendvics:

És ott a tökéletesre sütött krumpli, ami a kedvencem volt a tegnapi próbán. Biztos igénytelenedek, de ezek a kívül ropogós, belül puha hasábok folyton visszavették a főszerepet a zabálás közben, mert sokkal jobbak, mint amivel a legtöbb hasonló helyen találkozol:

Egyébként Ádám el is mondta, hogy hónapokig kereste a megfelelő beszállítót és 250 kilométerről hozatja, mert Budapesten nem talált állandó minőséget garantáló partnert.

Szóval a Zingnek végre van állandó lakcíme, méghozzá a belvárosban. Péntektől elvileg nyitva vannak.

Zing
Budapest, Király utca 60.
H-V: 11-22 (ez később hajnal kettőig bővül)

PS: Balázs kedvéért, ez ott van a Liszt Ferenc tér mellett: