Tündi ajánlotta, hogy mindenképp nézzem meg a Dzsángót a Csángó utcában. Érted, Dzsángó, Csángó, bár nekem csak akkor állt össze, amikor a helyről kifelé az utcatáblát fotóztam, hogy meg tudjam majd írni nektek, hol van.

Megírom: a Csángó utcában.

Az Angyalföldi úti saroknál.

Azért a pontos helymeghatározás, mert magadtól nehezen vennéd észre, csak akkor jelölhetnék a tulajdonosok kevésbé az éttermet, ha beásnák a föld alá és magukra robbantanák az egészet:

Bent jó a hangulat, bár fél kettő körül érezhetően leterhelt a személyzet, a déli roham le is pusztította a kínálatot, így már nem jutott a déli menüből, ami mindig valamilyen egytálétel vagy egy quiche, azaz kis, ami egy ilyen tortaszerű izé.

Ilyen:

De nem ez, mert ugye amikor én mentem, ilyesmi már nem volt. Amit a képen láttok, az valahol a briteknél készült, legalábbis egy angol blogról loptam le a képet.

Volt viszont még leves, paradicsomos. Ezt már a Dzsángóban fotóztam:

Úristván! Hibátlan. Az utóbbi nyolc hetet Lisszabonban töltöttem, de esküszöm, nem ettem olyan levest, ami annyira mediterrán lett volna, mint ez itt. Ennek tényleg olyan az íze, mintha fogták volna a paradicsomot, aztán addig tesztoszteronozták volna oregánóval és egyéb mediterrán izékkel, amíg fel nem robbant. A maradékot tányérba gyűjtötték és felszolgálták.

Utána jött a szendvics, mert már csak az volt. Lazacosat kértem, aztán megpróbáltam lebeszéltetni magam róla, de nem sikerült, a felszolgáló szerint jól választottam. Ami végképp meggyőzött, az pont egy probléma volt: kiderült, hogy elfogyott a kapros joghurt, de felajánlották, hogy készítenek nekem valami spéci wasabis majonézt, ha az oké nekem. Vagy ha nem, kitalálhatnak mást is.

Bár minden ilyen flottul menne az életben!

A végeredmény ő lett:

A lazac az lazac, füstölt, nem saját nevelés, de jó, a zöldségek viszont fantasztikusak, fogalmam sincs, honnan kaparnak elő november végén ennyire finom paradicsomot, de valahogy megcsinálták. A kenyér meg bekerülhetne Ádám pékséges sorozatába, ropog a héja, puha a közepe, aki a véletlenül rajtahagyott cédulából ráismer, hogy honnan jött, feltétlenül írja le kommentben (valamilyen ház, valamilyen Sándor utca 42-ből).

A Dzsángó alapvetően kávézónak definiálja magát a dizájnnal (amin egyébként felbukkan a valódi névadó, Django Reinhardt is, aki a Világ második legjobb gitárosa című filmben ő volt az első), és biztos jók abban is, de a sok iroda között különösen nagy kincs egy ilyen friss alapanyagokra építő, jópofa kis étterem. És tökre vannak reggelik is.

Több ilyet!

Dzsángó
Angyalföldi út 17
H-Cs: 8-18
P: 8-16
0036302760033