Oké, úgy tudnám legegyszerűbben szemléltetni a Rembrandt kiállítás menőségét, hogy a két és féléves lányom, aki végig a karomon ült, csak az utolsó teremben mondta, hogy most már akár mehetnénk is, annyira lekötötte a megelőző kábé tizenhárom.
Azért is hangsúlyos ez tárlat, mert a “Rembrandt és a holland arany évszázad festészete” a Szépművészeti utolsó nagy projektje a bezárás előtt, néhány évig ugye felújítgatnak, és szerintem most még senki sem tudja pontosan, hogy milyen formában térnek vissza (állítólag minden sokkal szebb lesz). Szóval akinek szép emlékei vannak a hellyel kapcsolatban, az jobb alkalmat nem is kívánhatna a nosztalgiázásra.
Mert Rembrandt neve igazi hívó szó, a kora meg olyan izgalmas változásokkal volt teli, hogy az bőven adott témát a festészetnek, sőt, maga a festészet is változott általa. Valószínűleg emiatt is figyelte másfél órán keresztül érdeklődéssel a képeket a lányom. Akkora a változatosság, a fejlődés, hogy a kiállítás egy percig sem lesz unalmas, viszont csodálatos az íve, ami majdnem a végéig kitart.
Ott a történelem: remekül megismerhető, hogy mi zajlott le Hollandiában a 17. században. A háborús éveket Spanyolországgal, amivel elnyerték függetlenségüket. Nagy tablók ezek seregekkel, tengeri csatákkal, zaklatott jelenetekkel. Aztán jöttek a békeévek, amikor a holland festők figyelme az élvezetek felé fordult. A polgárság erősödött, gyarapodott, az ország lakosságának hetven százaléka városokban élt, a fiatalok nem foglalkoztak az apáik harcaival, csak mulattak, ittak, táncoltak, és a festők pontosan örökítették meg ezt a változó világot.
A korabeli holland fiatalok bemutatása a kiállítás egyik legerősebb része, hiszen pont eleget tudhatunk meg az életükről ahhoz, hogy lássuk, nagyjából ugyanazzal ütötték el az időt, mint mi, még a pózok, arckifejezések is ugyanazok, a sztori nem változik, csak a díszletek mások. És a fenti képekkel párhuzamosan ott vannak azok a bukolikus festmények is, amik a szegényebbek mulatozásairól szólnak, szintén olyan pontosan megrajzolva a korszak kontúrját, hogy ott érzed magad közöttük.
Aztán a független és szabad Hollandia elkezdett terjeszkedni, gyarmatbirodalmakat épített ki és változott a festészet témája is: admirálisokról, sikeres hadvezérekről szóltak már a képek és azokról a háttérmunkásokról, akik lehetővé tették a terjeszkedést. A korszak hőse Az asztronómus és A geográfus Vermeer képein jelenik meg: bár Rembrandttal adják el a kiállítást, az ő három festménye egy helyen is ugyanakkora szenzáció. Vermeernek ugyanis csak 37 műve maradt fent, köztük ugye a legismertebb, amiből film is készült:
És ebből a 37-ből most három eljött Budapestre (a fenti nem). De persze legalább ekkora szenzáció a húsz Rembrandt és a további száz festő 178 műve, ezeknek az együttes biztosítási értéke elérte az egymilliárd eurót, háromszázmilliárd forintot. Szóval nem babra megy a játék.
A “Rembrandt és a holland arany évszázad festészete” olyan tárlat, amelyikre bármelyik múzeum büszke lehetne, és bár a korszak messzebb van tőlünk, és emiatt szerintem aztán valamivel unalmasabb is, mint mondjuk az impresszionizmus, olyan változatos évszázadot örökít meg, hogy egészében véve tök izgalmas utazás ez a kiállítás.
Rembrandt és a holland arany évszázad festészete
Szépművészeti Múzeum
Megtekinthető: 2015. február 15-ig
(fotók: MTI)