Nemsokára elkezdődik a Szervita tér felújítása, de amikor arrafelé járok, mindig az eggyel korábbi tervek jutnak eszembe, amik izgalmasabbak voltak majdnem mindennél Budapesten: a válság előtt még elég sok merész ötlet és sztárépítész nyüzsgött a városban, aztán ahogy bezuhant az ingatlanpiac és elfogyott a pénz, eltűntek nyom nélkül ezek a tervek is.

Pedig volt legalább négy olyan elképzelés, amelyik alapvetően szabta volna át a város megjelenését, nem állítom, hogy mindegyik javított volna rajta, de vérfrissítésként mindenképpen értelmezhető koncepciók voltak ezek.

Sőt, a négyből három szerintem kimondottan jól állna Budapesten, szóval gyorsan fussunk át rajtuk.

1: Szervita tér, Zaha Hadid

Az iraki származású, de Londonban dolgozó sztárépítész irodaháza a mostani visszataszító parkolóház helyére kerül volna:

Az eredeti terveken még egy nem különösebben vonzó, bár izgalmasnak izgalmas, de a megengedett maximumnál majdnem kétszer magasabb irodaház szerepelt:

A tervet azonban gyorsan lelőtte az építési hatóság, miután Zaha előállt a második verzióval, ami nemcsak Budapest, de a térség egyik legmenőbb épülete is lehetett volna:

Az óriáscsigát az Orco csoport akarta megépíteni, aztán jött a válság, elfogyott a pénz és ma már senki sem beszél róla. Pedig Zaha terve az lehetne Budapestnek, ami Peter Cook bálnája Graznak: őrült menő izé, ami elsőre talán nem illik különösebben a városképbe, pedig de.

2: Váci 190, Hani Rashid

Ez is az Orco projektje volt, még 2007-ben mutatták be a szintén nagyon izgalmas terveket, amiket a világhírű New York-i Asymptote építésziroda egyik vezetője, Hani Rashid készített a város egy nem különösebben frekventált pontjára:

Eredetileg itt is magasságproblémák léptek fel, Rashid a megengedett 55 métert bőven átlépte, aztán elvégezte a szabályozásnak megfelelő átalakításokat és előállt ezzel az egymás felé hajló tornyokból álló izével:

A rombusz alakú, saját tengelyük körül tekeredő tornyok közé egy üvegtetejű átrium került volna, ami egyébként nyitva állt volna a járókelők előtt, hogy azon keresztül közelíthessék meg a Dunát. Őrült izgalmas épület, nagy kár, hogy elbukta a város.

3: Belvárosi Zeppelin, Foster & Partners

Csipak Péter szeretett volna még 2010. környékén egy meglepő irodaházat a belváros közelébe, nem messze a szervita tértől, egészen pontosan ide:

A tervek a Foster & Partners-től érkeztek, az iroda egyik vezetője, Lord Norman Foster készítette a londoni uborkát is, szóval elég erős csapatról van szó. A budapesti elképzelések ehhez képest nem voltak különösebben meggyőzők:

A terveken szereplő formátlan üvegmonstrum irodaház és hotel lett volna, 40 milliárdot szántak a bontásra és az építésre és az átadást 2013-ra tervezték: a bontásnak mintha neki is álltak volna, végül azonban nem történt semmi, a projekt leállt.

4: Városháza fórum, Erick van Egeraat

A városháza környéke persze most is jól hasznosul, hiszen mutassatok valakit, aki szerint nem jó ötlet a belváros közepén Budapest egyik legnagyobb kiterjedésű ingyenes parkolóját fenntartani. Most ugyanis főleg erről van itt szó:

2009-ben azonban még nagyon is elképzelhető volt, hogy egy nap majd megépül Erick van Egeraat (neki köszönhetjük Budapest egyik legmenőbb épületét is, az ING székházat a Dózsa György úton) tervei alapján a Városháza fórum, ami a történelmi épületrészekhez nem nyúlt volna hozzá, csak az utólag betoldott középső épületelemet bontotta volna ki a parkoló hátteréből, hogy oda már az új, könnyű oszlopokkal és légies elemekkel operáló szerkezet húzódjon be. Az elképzelések szerint valamiféle nyüzsgő közpark jött volna itt létre.

De nem.

Nektek melyik tetszik a legjobban? És van olyan terv, ami itt nem szerepel, de jó lett volna, ha megépül?

Végeztem egy érdekes kísérletet tegnap: megpróbáltam kideríteni, hogy mennyiből lehet kihozni egy napot tömény kultúrával és kajálással úgy, hogy ki sem teszem a lábam a Müpából. Legutóbb múlt héten voltam az épületben, akkor fedeztem fel, hogy a Bohém étteremben van megfizethető ebédmenü, hogy keddenként és csütörtökönként ingyenes koncerteket rendeznek az épületben és hogy a Ludwigba is vannak tök megfizethető kiállítások, szóval tegnap délben beléptem az épületbe és elhatároztam, hogy hat előtt nem is lépek ki onnan. És hogy megpróbálok nagyon olcsón nagyon sok szórakozási lehetőséget találni, aztán kiderül, hogy meddig jutok.

Kezdjük az evéssel, mert délben indult a projekt: a Bohém egy sokat ígérő, jó hangulatú étterem, ami szervizdíjjal együtt kétfogásos ebédmenüt ad 1090-ért, háromfogásost 1390-ért.

Ilyen olcsón nem érdemes csodára számítani, és nem is okoz meglepetést a hely: a Bohém a sztenderd céges menza szintjén mozog, ahogy elnéztem, a vendégek főleg a közeli irodákból járnak át, és sem a paradicsomleves, sem a brassói, sem a desszert nem okozott semmiféle gasztronómiai élvezetet: ettem. Visszatérés ez az evés ősi szubsztanciájához, hiszen az egész rágós felhajtás most csak a jóllakásról szólt, ráadásul a környezet kellemes, a kiszolgálás figyelmes és külön bónusz jár azért, hogy minden asztalon van egy kancsó víz ingyen.

Evés után fedezzük fel az intézmény többi részét, ami már önmagában egy remek program: a Müpa belsőépítészeti megoldásai elérhetetlen távolságban vannak például a közelben található Nemzeti Színház értelmezhetetlen giccsétől, itt olyan nagyvonalú, elegáns, letisztult formákkal találkozol, hogy jó fél órán keresztül tudsz úgy császkálni, hogy kizárólag az épületre figyelsz, nem is arra, ami benne van.

Ráadásul ez a program nem kerül semmibe.

A következő blokk a Ludwig múzeum:

Csak hogy tudjuk, miről beszélünk: Peter Ludwig német iparos feleségével több mint 12 ezer műalkotást gyűjtött össze élete során, többségüket szétosztotta, vagy letétben hagyta a róla elnevezett tucatnyi múzeum valamelyikében. Ezek egyike budapesti, amit 1989-ben hoztak létre arra a 165 műre alapozva, amit Peter Ludwig adományozott az intézménynek (ezek egy része csak letétbe került hozzánk), a múzeum 2005 óta van a Müpa épületében.

Mivel tavaly volt 25 éves az Ludwig, összegyűjtöttek néhányat az elmúlt negyedszázad műveiből és egyetlen hatalmas kiállítást szerveztek belőlük. Kezdjük rögtön egy remek hírrel: csak 800 forint a belépő, szóval ebéddel együtt is csak 2200 forintnál járunk. Folytassuk egy másikkal: izgalmas a kiállítást.

A merítés nagyon mély, szóval viszonylag könnyű olyan alkotást találni, ami előtt zavartan vakarjuk a fejünket, de olyat is, ami előtt megállunk és hosszan szemlélődünk. Biztos mindenkinek másik mű ragadja majd meg a fantáziáját, anélkül, hogy komolyabb elemzéssel próbálkoznánk (ami életveszélyes kockázatokkal járna) inkább összegyűjtöttem nektek egy galériába azokat a műtárgyakat, amik előtt én bénultam le:

Legalább egy órát szánj erre a kiállításra, de két órát is könnyen el lehet bent tölteni az értelmezéssel, majd a megfejtés, illetve a műtárgy rád gyakorolt hatásának elemezgetésével.

Ha végeztél a kiállítással, két dolgot tehetsz:

1: veszel egy könyvet a boltban, esetleg előveszed azt, amit magaddal hoztál és olvasgatni kezdesz az épület valamelyik kényelmes foteljében

2: benézel a Ludwig Kortárs Könyvtárába, ahová 200-400 forint az éves beiratkozási díj, szinte ingyen van, és megszámlálhatatlanul sok katalógust lehet lapozgatni az 1945 utáni magyar és egyetemes művészettörténetről, különös tekintettel a kelet-közép-európai régió képzőművészetére:

+1: wifivel is gazdagon meg van szórva az épület, a legtöbb helyen 10-15 megabitet is hoz a rendszer, szóval egy laptoppal felszerelkezve távmunkára is alkalmas a hely:

Ha kinézegetted, kiolvastad magad és még mindig tele van a hasad, irány egy hangulatkoncert: ezek keddenként és csütörtökönként vannak, jellemzően jazz és komolyzene a tematika és végzős hallgatók adnak elő egy órában, kötetlen keretek közt valamit, teljesen ingyen, 5-től. A hangulat fantasztikus, a Müpa néhány csúcselőadást leszámítva amúgy sem az a túlöltözős, estélyis hely, ilyenkor viszont a lépcsőkön ülnek a munkából hazafelé tartó emberek, valaki a gyerekével érkezik, más még a cipőjét is leveszi, ettől olyan közvetlen az egész.

És hát ennyi. Hat órakor érnek véget a koncertek, egészen pontosan 6 órát töltöttünk a Müpában 2200 forintból úgy, hogy közben kiállítást és koncertet néztünk, olvasgattunk és ettünk is egy háromfogásos ebédet.

Péter és Katica lakása nem önmagában és nem extrém módon menő, hanem a körülmények ismeretében. A kégli persze nagyon otthonos, szerethető, ami szinte hihetetlen, hiszen 27 négyzetméteres az egész, és ezzel már el is jutottunk a körülményekig:

- 27 négyzetméteres az egész (déjà vu)
- galériával is csak 40
- az 1886-ban épült ház eléggé leélt
- alig 5,8 millió forintért vásárolták a lakást
- összesen csak 2,2 millió forintot költöttek rá

= egy külvárosi panellakás áráért rendeztek be egy hangulatos belvárosit a Horánszky utcában.

Itt:

A ház tényleg elég katasztrofális állapotban van, de szenzációsak a lehetőségek. A lenti képen Péter például a különleges lépcsőházi blokkot mutatja az emeleten:

Közben a belső udvarban már gyűlik a tégla, ugyanis a lakók közös erővel tervezgetik felújítani a közösségi tereket:

Annak a mázlistának ott a bal felső sarokban meg tényleg van egy faháza:

És van belső udvar is, amit meg zöldterületté alakítanának, kipofozzák a szalonnasütőt, a fél környék hozzájuk fog járni piknikezni, ha befejezik a munkát:

Péter és Katica lakása egyébként tipikus belvárosi katasztrófa volt rossz térkihasználással, szűk, apróra szabdalt terekkel, értelmetlenül apró galériával:

Aztán szétvertek mindent és kezdték elölről.

Jó, hogy a szokásosnál nagyobb galériát építettek, így ott nemcsak a hálónak, hanem egy normális méretű gardróbnak is jutott hely. Odalent már jobban kellett játszani a térrel, végül megoldották, a fürdő pont elég, a konyha a lépcső miatt a mosogatónál szűknek tűnik, de kipróbáltam, bőven el lehet férni és a nappali is megfelel a célnak. És közben ott vannak a függőlegesen és vízszintesen is visszaköszönő egyenes vonalat a tévészekrény hátlapjától a galéria vízszintesén keresztül addig a szupermenő függőleges zöld falig, ami a lépcsőt választja le.

Itt az előtte-utána galéria:

Néhány jó ötlettel sikerült egy nagyon jópofa, szerethető lakást készíteni, méghozzá abszolút megfizethető módon. Taps!

Ha te is szeretnél átverések nélkül, a legmegbízhatóbb, tehetséges stáb segítségével menő lakást magadnak úgy, hogy nem merülnek fel felesleges költségek, nézd meg az Egy nap a városban blog új szolgáltatását, az Én menő lakásomat, ahol közvetlenül is elérheted a legmegbízhatóbb kivitelezőket és legötletesebb belsőépítészeket. 

Brit tudósok bebizonyították, hogy a magyarok egy mutációnak köszönhetően ugyan képesek az év legnagyobb részében magokon, paleoalapanyagokon és egzotikus gyümölcsökön élni, de a nulla fok alatti hőmérséklet kikapcsolja a mutáns, domináns gént, és átveszi a hatalmat recesszív párja:

a zsírgenom.

A folyamatot körülbelül úgy kell elképzelni, mint amikor Bruce Banner nagyon felidegesíti magát, és Hulk lesz belőle.

A lappangó gének egész évben elégedetlenkednek, fagypont alatt aztán erőre kapnak és átveszik az irányítást a homloklebeny felett, zsírokat követelő dühöngő vadállattá alakítva a legdecensebb magyart is.

A jó hír az, hogy megfelelő mennyiségben adagolt szalonnával megfékezhető a vadállat, ezért nem vetkőzik ki magából a teljes lakosság az év első hónapjaiban. És még ennél is jobb hír, hogy nemrég nyílt egy bolt a Radnóti utcában, az Őshonos, ahol minőségi zsírokkal tömhetjük meg a gasztrohulkot, spéci fűszerezésű kolbászokkal, szalonnákkal, sajtokkal és nosztalgikus krinolinokkal.

A helyet a magyar szürkemarhapápa, Kerekes Sándor és felesége hozta létre és a koncepció tök egyszerű: viszonylag kevésféle ételt árulnak, de

1: mindegyiket meg lehet kóstolni
2: mindegyik különlegesen jó minőségű hazai alapanyag.

Az apró boltocska egyik sarkát mézek, tészták, házi tojások, szörpök, tészták, borok foglalják el, de tudom én, hogy valójában inkább ezek érdekelnek:

A kolbászok többségét Kerekes Sándor receptjei alapján készítik hol szürkemarhából, hol mangalicából, de legtöbbször ezek keverékéből (a szürkemarha száraz húsához kell is a mangalica szaftos zsírja), és van köztük néhány olyan tétel, amit egyszerűen kötelező kipróbálni. Közös bennük, hogy egyik sincs elrontva köménnyel, de az aszalt paradicsomos, kapribogyós szalámi például a műfaj Ryan Goslingje, a paprikaörlemény helyett paprikapelyhet használó verzió meg a Jessica Albája. Zseniális darabok.

Vannak még bivalyfelvágottak Szomori Dezsőtől, a vörösáru meg Borda Pistától érkezik, aki egy virsli-, és krinolinlegenda, annyira jó, amit készít, hogy figyelmeztetnek a boltban: ne vízben, hanem gőzben főzd a virslit, különben eltűnnek belőle a remek fűszerek.

Lehet ezt így is.

A titok állítólag ebben a könyvben rejlik:

Nem tűnik nagyon forradalminak, de a zsírok eleve nem azok. Az Őshonosban abban hisznek, hogy néhány évtizeddel ezelőtt még lehetett rendes parizereket, felvágottakat kapni a boltokban, a romlást a szója, a tartósító és mesterséges anyagok hozták el. Nem kell újra feltalálni semmit, a hagyományos felvágottaknál elég visszatérni az alapokhoz, amik például kiválóan benne vannak a fenti, mára szinte csak aranyáros beszerezhető könyvben, aztán ezt már szabad cifrázni. Szárított paradicsommal, meg kapribogyóval, de a legfontosabb mégis az, hogy az alapok rendben legyenek.

És a szalonnák. Megőrülsz. Ott vannak fellógatva egymásra, szinte csöpög a zsír belőlük, a szájban krémesen mállnak, a sonkák meg izmosan odacsapnak. Megkóstolod őket és nyugovóra tér a vadállat.

Az árak teljesen elfogadhatók, kilónként 3 ezerért már bőven vannak rendes felvágottak, 5-6 ezer körül a legnagyobb vadakat is elejtheted, a vörösáru kilója 2-3 ezer között mozog és a sajtok sem brutálisan drágák. Ha rám hallgattok, megkóstoljátok az Etyeki Rouge-t, az a legkeményebb szalámikkal is versenyképes.

Őshonos
Radnóti Miklós utca 22
06305747062
H-P: 10-19
Sz: 9-13

Két hete írtuk, hogy valami gyanús dologra készül az ötödik kerületi önkormányzat a kedvenc budapesti terünkkel, de nem árulja el, hogy mire. Amikor se a lakóktól, se a főépítészi iroda vezetőjétől nem kaptunk választ a kérdéseinkre, kétségbeesős üzemmódra kapcsolatunk és megpróbáltuk KoPé látványterveivel kitalálni, hogy mire lehet számítani:

Azért is aggódtunk, mert a tér társadalmi életéért felelős Kamermayer Egyesületnek elég jó koncepciói vannak, és az évente megrendezett Kamermayer pikniken már bizonyították, hogy még szerethetőbbé lehet varázsolni a teret, de nagyon úgy tűnt, hogy őket és a környéken lakókat teljesen kihagyják a munkából. Pedig nézzétek csak, mire képesek:

Éppen ezért arra kértünk titeket, hogy küldjetek mindenféle látványtervet a Kamermayer tér lehetséges átalakításával kapcsolatban, és szuper grafikákat készítettetek, a cikk végén jön is a galéria, meg a szavazás, hogy a nyertes egy kétszemélyes Gellért fürdő-belépővel legyen gazdagabb.

De addig is talán érdekes lehet, hogy időközben kiderült az

IGAZSÁG

Mégpedig úgy, hogy Szentgyörgyvölgyi Péter ötödik kerületi polgármester a csapatával elmondta nekünk, hogy mi a stájsz.

Mondom a részleteket:

- valóban tart már az engedélyeztetési eljárás, ez azonban csak a közműveket érinti, és ígéretet tettek arra, hogy senkinek sem fájnak majd az új csatornák, elektromos hálózatok, istenúgyse.

- 2015-ben nem várható változás, jelenleg ugyanis még nincs forrás a beruházásra

- ha bele is vágnak a fejújításba, azt egy komplexebb projekt részeként, aminek a során a Kiskörúttól a Dunáig alakítanának ki egy passzázst utcákkal, a Kamermayer tér és néhány belső udvar érintésével, hogy ezen a környéken is meginduljon az élet, és hogy az érintett szakaszokon 80-tól 380 négyzetméterre nőjön a zöldfelület aránya

- a tér közepén található parkolóhelyek eltűnnének, de úgy alakítanák át a parkolási rendet a környező utcákban, hogy a férőhelyek száma ne csökkenjen. Az ezzel kapcsolatos tervek már elkészültek.

- A Gerlóczy kávéház előtti díszburkolatot, amit a nyári anyagunkban a kedvencünknek választottunk, az önkormányzat értéknek tekinti és alapvetően azzal számol, hogy érintetlenül hagyja, de ez a kérdés még egyeztetéseket igényel

- A tér többi pontjára is rendes díszburkolatot raknának, nem olyan szörnyűséget, mint a Váci utcába. Az új főutcából ismert gránit és a Sas utcából, valamint a Hercegprímásból ismert porfír kerülne le burkolatként, tehát természetes kövek jelölnék ki az új sétány irányát, és az is elképzelhető, hogy a Gerlóczy előtt található rusztikolt gránitkövek is felbukkannának elszórtan, hogy ne legyen az új környezetben szeparáltan szigetszerű a terasz

- Ezzel együtt a környéken, ahol arra lehetőség van, szélesítenék a járdákat, a szomorú közvilágítást nagyobb teljesítményű, szebb kandeláberek váltanák

- A kerület tervez még néhány jópofa dolgot, például a Kossuth Lajos utca megújításával a BKK mellett ők is foglalkoznak és elmondták, hogy a Ferenciek tere felújításakor például már úgy alakították át az aluljárót, hogy ha egy nap visszakerül erre a szakaszra a villamos, a lépcsős összeköttetés már meg legyen oldva: csak ki kell bontani a felszíni lezárófedelet (a galériában a BKK látványtervei)

- Hosszútávon az ötödik kerület nagyon szeretné bevonni a Dunát a város vérkeringésébe, ami persze rengeteg közlekedéstechnikai kérdést vet fel, úgyhogy a part belakása egyelőre inkább csak vízió.

Ez az elmélet. A gyakorlatban legkorábban jövőre fog kiderülni, hogy milyen lesz a Kamermayer, de állítólag egyeztetni fognak a környék lakóival és megmaradt üzleteivel, és tavasszal már lesznek látványtervek is, amiket természetesen leközlünk. Figyeljük az eseményeket, amint van valami, jelentkezünk.

És most következzenek a pályaművek arról, hogy milyen nem lesz a Kamermayer tér. A galériát kattintsátok végig, jegyezzétek meg, hogy melyik sorszámú volt a kedvencetek, aztán a cikk alatti szavazógépben válasszátok ki. A nyertes: nyer! 

És akkor most menjen a szavazás: