Végeztem egy érdekes kísérletet tegnap: megpróbáltam kideríteni, hogy mennyiből lehet kihozni egy napot tömény kultúrával és kajálással úgy, hogy ki sem teszem a lábam a Müpából. Legutóbb múlt héten voltam az épületben, akkor fedeztem fel, hogy a Bohém étteremben van megfizethető ebédmenü, hogy keddenként és csütörtökönként ingyenes koncerteket rendeznek az épületben és hogy a Ludwigba is vannak tök megfizethető kiállítások, szóval tegnap délben beléptem az épületbe és elhatároztam, hogy hat előtt nem is lépek ki onnan. És hogy megpróbálok nagyon olcsón nagyon sok szórakozási lehetőséget találni, aztán kiderül, hogy meddig jutok.

Kezdjük az evéssel, mert délben indult a projekt: a Bohém egy sokat ígérő, jó hangulatú étterem, ami szervizdíjjal együtt kétfogásos ebédmenüt ad 1090-ért, háromfogásost 1390-ért.

Ilyen olcsón nem érdemes csodára számítani, és nem is okoz meglepetést a hely: a Bohém a sztenderd céges menza szintjén mozog, ahogy elnéztem, a vendégek főleg a közeli irodákból járnak át, és sem a paradicsomleves, sem a brassói, sem a desszert nem okozott semmiféle gasztronómiai élvezetet: ettem. Visszatérés ez az evés ősi szubsztanciájához, hiszen az egész rágós felhajtás most csak a jóllakásról szólt, ráadásul a környezet kellemes, a kiszolgálás figyelmes és külön bónusz jár azért, hogy minden asztalon van egy kancsó víz ingyen.

Evés után fedezzük fel az intézmény többi részét, ami már önmagában egy remek program: a Müpa belsőépítészeti megoldásai elérhetetlen távolságban vannak például a közelben található Nemzeti Színház értelmezhetetlen giccsétől, itt olyan nagyvonalú, elegáns, letisztult formákkal találkozol, hogy jó fél órán keresztül tudsz úgy császkálni, hogy kizárólag az épületre figyelsz, nem is arra, ami benne van.

Ráadásul ez a program nem kerül semmibe.

A következő blokk a Ludwig múzeum:

Csak hogy tudjuk, miről beszélünk: Peter Ludwig német iparos feleségével több mint 12 ezer műalkotást gyűjtött össze élete során, többségüket szétosztotta, vagy letétben hagyta a róla elnevezett tucatnyi múzeum valamelyikében. Ezek egyike budapesti, amit 1989-ben hoztak létre arra a 165 műre alapozva, amit Peter Ludwig adományozott az intézménynek (ezek egy része csak letétbe került hozzánk), a múzeum 2005 óta van a Müpa épületében.

Mivel tavaly volt 25 éves az Ludwig, összegyűjtöttek néhányat az elmúlt negyedszázad műveiből és egyetlen hatalmas kiállítást szerveztek belőlük. Kezdjük rögtön egy remek hírrel: csak 800 forint a belépő, szóval ebéddel együtt is csak 2200 forintnál járunk. Folytassuk egy másikkal: izgalmas a kiállítást.

A merítés nagyon mély, szóval viszonylag könnyű olyan alkotást találni, ami előtt zavartan vakarjuk a fejünket, de olyat is, ami előtt megállunk és hosszan szemlélődünk. Biztos mindenkinek másik mű ragadja majd meg a fantáziáját, anélkül, hogy komolyabb elemzéssel próbálkoznánk (ami életveszélyes kockázatokkal járna) inkább összegyűjtöttem nektek egy galériába azokat a műtárgyakat, amik előtt én bénultam le:

Legalább egy órát szánj erre a kiállításra, de két órát is könnyen el lehet bent tölteni az értelmezéssel, majd a megfejtés, illetve a műtárgy rád gyakorolt hatásának elemezgetésével.

Ha végeztél a kiállítással, két dolgot tehetsz:

1: veszel egy könyvet a boltban, esetleg előveszed azt, amit magaddal hoztál és olvasgatni kezdesz az épület valamelyik kényelmes foteljében

2: benézel a Ludwig Kortárs Könyvtárába, ahová 200-400 forint az éves beiratkozási díj, szinte ingyen van, és megszámlálhatatlanul sok katalógust lehet lapozgatni az 1945 utáni magyar és egyetemes művészettörténetről, különös tekintettel a kelet-közép-európai régió képzőművészetére:

+1: wifivel is gazdagon meg van szórva az épület, a legtöbb helyen 10-15 megabitet is hoz a rendszer, szóval egy laptoppal felszerelkezve távmunkára is alkalmas a hely:

Ha kinézegetted, kiolvastad magad és még mindig tele van a hasad, irány egy hangulatkoncert: ezek keddenként és csütörtökönként vannak, jellemzően jazz és komolyzene a tematika és végzős hallgatók adnak elő egy órában, kötetlen keretek közt valamit, teljesen ingyen, 5-től. A hangulat fantasztikus, a Müpa néhány csúcselőadást leszámítva amúgy sem az a túlöltözős, estélyis hely, ilyenkor viszont a lépcsőkön ülnek a munkából hazafelé tartó emberek, valaki a gyerekével érkezik, más még a cipőjét is leveszi, ettől olyan közvetlen az egész.

És hát ennyi. Hat órakor érnek véget a koncertek, egészen pontosan 6 órát töltöttünk a Müpában 2200 forintból úgy, hogy közben kiállítást és koncertet néztünk, olvasgattunk és ettünk is egy háromfogásos ebédet.