update: a hely bezárt

Ez a tömb a Kazinczy sarkán valahogy kimaradt eddig a kottából, pedig többször akartam már írni róla, például a hatvan éve egyfolytában modernnek ható, jól eltalált dizájn miatt: 

A Kocka ötletes kívülről és a folyton megtört tér miatt belülről is az: több emelet van egy légtérben valódi elválasztás nélkül, de a mi szempontunkból inkább a mostanában kialakított minőségi ebédmenü az érdekes.

Azt írják, hogy francia alapokra helyezett progresszív konyhát visznek, hetente változó kínálattal, két elő-, és két főétellel, kétféle desszerttel. Két fogás 1890, három 2390.

És ilyen dolgok voltak, amikor mentünk:

tarlórépakrémleves tormával
sült borjúláb, pok-choi, chilis jus

pirított garnéla sajtkrémmel és korianderrel
csirkemell tempura, káposztasaláta

eperleves uborkával
gorgonzola mézzel és tört kávéval

A kiszolgálás nagyon figyelmes, az ételek gyorsan érkeznek és fantasztikusan néznek ki, csekkoljátok például a sült borjúlábat:

Izgalmas, jó fogás volt, a jobboldali, barna izét nehezen tudtam borjúlábként értelmezni, mert egy nehezen definiálható textúrájú ragú volt, de ezt csak az okoskodás kedvéért írom, a lényeg, hogy karakteres, ötletes cucc, ami remekül egészíti ki a semlegesebb pokchoit, vagy hogy a fenébe kell magyarul írni azt, hogy bok choy (pontosabban azt, hogy 小白菜).

Egyedül talán a hőmérséklettel volt problémám, langyosan érkezett a fogás, ahogy a pirított garnéla is:

Ezzel kapcsolatban talán csak annyit érdemes megemlíteni, hogy a rák nem olyan friss, mint valamelyik mediterrán városban, de ez összefügghet a hazai garnélahalászat visszaszorulásával is. Lényeg, hogy csak összehasonlíthatatlanul drágábban lehet ennél sokkal frissebb rákba botlani, egyébként viszont egy kiváló ízléssel összeállított fogásról van szó, mindenféle túlzás nélkül. Lágy. 

Végül megérkezett az eperleves is, amit a pincér szerint mi kértünk először a héten, pedig már péntek volt. Biztos mindenki megijedt az uborkától (ami tényleg tud rettenetesen félelmetes lenni), pedig szenzációs fogás, Budapest első számú eperleves-szakértőjétől tudom, hogy az egyik legjobb a városban.

A gorgonzola mézzel és tört kávéval ehhez képest kevésbé volt emlékezetes, de nem is kell mindenre emlékezni, hamar elfogyna a hely az új dolgoknak (főleg, ha ötszáz évig akarunk élni).

A Kocka új ebédmenüje remek minőség, izgalmas, de alapvetően harmonikus fogások gyülekeznek megfizethető áron. Próbáljátok ki!

Kocka
Kazinczy utca 48.
06309458058
H-Cs: 12-24
P-V: 12-02

Disclaimer: a helyre szokás szerint bejelentés nélkül érkeztünk, a számlát pedig saját zsebből fizettük, mert mi ilyen srácok vagyunk!

Az Euromonitor minden évben összeállítja a világ legnépszerűbb városainak százas rangsorát és néhány perce közölte az aktuális legújabbat 2013-ról. Az 1972 óta működő cég módszertana nem túl bonyolult, megnézi, hány turista érkezett, aztán közli a sorrendet.

Az élen évek óta Hongkong, Szingapúr, Bangkok, London, Párizs található, ezekbe a városokba 15-25 millió turista érkezik, az Egyesült Államokból rendszerint New York az első körülbelül tízmillió látogatóval.

Ami minket ezeknél sokkal jobban érdekel, az Budapest pozíciója, ami 2010 óta töretlen emelkedést mutat. 2009-hez képest még volt némi visszaesés, de aztán elérkezett az aranykor, a fejlesztések beértek, beütött a romkocsmaimidzs, sorra nyíltak a jó éttermek, felbukkant az ehető streetfood, létrejöttek olyan közösségi terek, mint a Gozsdu udvar és elszabadult a pokol: a 2010-ben még a lista közepén, 43. helyen szereplő Budapestet katapultálták az ideérkező turisták és a ma megjelent lista szerint 2013-ban már a 38. helyet sikerült megcsípni.

Elvileg, mert az Euromonitor számai elég bizonytalanok. Nehéz például elhinni, hogy a 2010-es 2,6 millió után 2011-ben már 4,4 millió turista érkezett volna, ennyi embert nyilván nem is nagyon lehetett volna elszállásolni, de még ha ezerszámra álltak is volna a kiadatlan szobák, akkor is gyanús, hogy az elvileg 69 százalékos növekedést az oldal 2011-es cikke alig 8,5 százalékosnak jelzi.

A 2012-es, 4,8 milliós szám és az arra az évre jelzett 12 százalékos növekedés azonban már elég következetesnek tűnik, szóval számolhatunk vele, mint bázissal.

Ezek alapján kissé kaotikus, hogy a ma megjelent összefoglaló szerint 2013-ban 7,5 százalékos növekedés után 4,22 millió turista érkezett Budapestre, mert a turistaszám már valójában 12 százalékos csökkenés mutat. Ha a számra koncentrálunk, így néz ki a táblázat:

Ha viszont a növekedésből, amit beszorzunk a tavalyi bázissal, akkor meg így:

Akárhogy is nézzük, az tisztán látszik, hogy a magyar főváros ott van Európa legnépszerűbb városai közt. Konkrétan majdnem befértünk a top 10-be, ha Isztambult sunyi módon Ázsiához soroljuk, hiszen úgyis ott van a város a legnagyobb része.

Ezek alapján az európai toplista így nézett ki 2013-ban:

De ez a lista is ezer sebből vérzik, meg Szófia például most úgy előzött meg minket 4,4 millió turistával, hogy tavaly még a kanyarban sem volt 1,5-tel, miközben a portál szerint alig 7,8 százalékos volt a növekedés.

A nagy kérdés persze az, hogy miként alakul a régió küzdelme, ki nyer, a cápa vagy a kardszárnyú delfin, az oroszlán, vagy a tigris, Ali vagy Foreman, Prága vagy Budapest?

Ezzel kapcsolatban is van azért némi bizonytalanság: 2010-ben még messze Prága vezetett 3,76 millió fővel, 2011-ben azonban nem volt mérhető növekedés, így a cseh főváros lemaradt a döbbenetes (69 vagy 8,5 százalékos) növekedést mutató Budapest mögött. 2012-re azonban 6,55 millió turistát jelzett Prágának az oldal, ami hasonlóan katasztrofális tévedés lehet, mint a mi 2011-es adatunk, túl nagy az ugrás, ráadásul az Euromonitor csak 5,1 százalékos növekedést ír a számokból következő 74 százalékos helyett. Ha viszont elfogadjuk az idei év adatait, akkor a következőképp néz ki az elmúlt időszak versengése:

Ha meg a turisták száma helyett az oldal által jelzett növekedésből indulunk ki (Budapestnél 7,5, Prágánál 1,8 százalék), akkor meg a következő a helyzet:

Annyit még szeretnék jelezni, hogy ilyen követhetetlen számokat még az életben nem láttam. Írtam nekik a fenti katasztrofális elszámolásokkal kapcsolatban, izgatottan várom a válaszukat, addig is annyit biztosan megállapíthatunk, hogy valahány turista járt Budapesten 2013-ban, de ez a valahány valószínűleg nem egyezik azzal, amit az Euromonitor közölt. 

update: meg is jött a korrekt válasz az elemzőrészleg vezetőjétől, Michelle Granttől.

Kiderült, hogy a furcsa számok mögött általában valamilyen módszertani váltás áll. Budapesten például úgy csökkenhetett a turisták száma 2013-ban a százalékban kifejezett növekedés mellett, hogy más forrásból kezdtek el dolgozni: szóval nem a 4,8 millióhoz képest jelent 7,5 százalékos növekedést a 4,2 millió fő, hanem ahhoz a 3,9 millióhoz képest, amivel 2012-ben még nem is számoltak, hiszen akkor más volt a forrás. Most már egyébként a KSH-t használják, szóval elvileg következetesek lesznek a számok. Prágánál is módszertant váltottak, amikor rájöttek, hogy a cseh nemzeti statisztikai hivatal nem számol a Prágában magánszemélyeknél megszálló turistákkal. A hirtelen növekedést az adja, hogy elkezdték az ő becsült számukat is beépíteni a statisztikába. 

Viszont ezek alapján tisztán látszik, hogy bármennyire is keményen dolgoznak a lányok és a fiúk, az ilyen statisztikák még arra se jók, hogy nagyjából belőjük egy ország pozícióját, hiszen 10-20 helyet is tud előre vagy hátraugrani város függetlenül attól, hogy alig változott a turisták száma.

A mienk lesz a Európa legnagyobb hibridbuszflottája, felültünk az első példányra, és a vasárnapi havazásban vacogva megnéztük, milyen a budapesti tömegközlekedés jövője a BKK szerint:

Van egy hely, egy kávézó, vagy cukrászda, vagy nem tudom mi, ahová úgy mész be, mintha egy haverod konyhájába mennél. Már akkor is ha először jársz ott, és soha életedben nem láttad Balázst, a cukrászt.

Úgy néz rád, ahogy belépsz, hogy na helló, hát te mi járatban? De nem érzed emiatt kellemetlenül magad, inkább azt gondolod, illene bemutatkozni a házigazdának, ha már a konyhájában vagy. Hiába számolgatod, összesen két asztal van, meg hátul még egy, és ennyi. A kávégép a pulton, a sütemények kint az utcán, egy hűtőben. Ha kérsz egyet, a főnök úr kimegy a hidegbe, és behozza neked.

Balázs iszonyú laza, hozzá képest Bob Marley 1979-ben, ahogy a fejét hátracsapva énekelte, hogy No Woman No Cry, egy görcs.

“Vigyél anyádnak” - mondja az üzletbe belépő fiúnak (a fia lehetett), és a kezébe nyom egy nagy csomagot. Vizet kértek? - fordul hirtelen hozzánk, majd hirtelen, minden további bevezető nélkül hozzáteszi, hogy

“aqua?”

A Könyves blogon olvastam erről a helyről (kösz, Kriszta), úgyhogy megvártuk a megfelelő alkalmat és lecsaptunk rá. Érted: könyvek mindenhol, plusz a heti ebédmenü, amit valamelyik híres regény ihletett. Múlt héten az Indul a bakterházat lehetett megenni, most a Szürke ötven árnyalata volt a soron, nyilván egy rakás afrodiziákummal.

Úgymint:

- kaviár
- pezsgő
- garnéla
- vágykeltő tea

És a társaság. A hely hangulata szenzációs, bár a hangsúlyok kicsit talán máshol vannak, mint a Könyves blog alapján gondoltam volna: a cikk olvasása közben azt hittem, hogy ez egy olvasószoba, ahol enni is lehet, de kiderült, hogy ez egy étterem, ahol sok a könyv. Persze bármelyiket leemelheted a polcról és elkezdheted olvasni, bár a hátsó fal legnagyobb részét olyan kötelezők teszik ki, mint a Kőszívű ember fiai, amit 1921 óta nem fogott a kezébe senki önszántából, meg ott van a teljes Tarzan sorozat, a Panoráma harmincéves útikönyvei (ha érdekel, milyen lehetett Párizs a hetvenes években, nyomás), de akadnak igazán jó regények is, például kutatsz kicsit, és előbukkan a Szerelem kolera idején, életre szóló üzenetekkel.

Na de: ha nem olvasószobaként, hanem étteremként kezeljük a helyet, akkor nyilván magasabbak is az elvárások az ételekkel szemben, úgyhogy két fokkal szigorúbban néztem a kaviárkrémre, amin még a fogás mellé adott pezsgő sem tudott sokat enyhíteni. De feleslegesen keménykedtem, mert az előételbe nem lehetett belekötni. Egyedül talán a paradicsom a tányér szélén volt csárdásan felesleges, de a krém hibátlanra sikerült, ritkán találkozol ilyen izgalmas starttal.

A fokhagymás-tejszínes-garnélás szürke tészta vizuálisan elég punk, illetve némi képzelőerővel simán bemagyarázhatod magadnak, hogy földigilisztákat eszel, ha boldoggá tesz az ilyesmi:

A fogás egyébként valamivel izgalmasabban néz ki, mint amilyen az íze. Nem mintha rossz lenne, sőt, jók az arányok, nem nyom agyon mindent a fokhagyma, a tészta főzési idejét ügyesen eltalálták, de ha nem vagy tökéletesen tehetségtelen és otthon nekiállsz az étel nevében szereplő alapanyagokból főzni valamit, szinte biztos, hogy nagyon hasonló végeredményt kapsz majd, mint a Könyvbárban. Nem rossz ez, sőt, jó, csak a fenti alapanyagokból kihozni a fenti végeredményt, nem olyan nagy kunszt.

Ja, és erre a tányérra már paprika is került a paradicsom mellé, amit tényleg csak azzal tudok magyarázni, hogy valaki a konyhában egy vidéki csárdában nőtt fel a nyolcvanas években.

Na de: a hely dizájnja sokkal érdekesebb, mint az utóbbi időkben nyílt éttermek többségéé, a könyvvonalra érdemes lenne minél alaposabban ráfeküdni, felolvasóestekkel egybekötött hangulatos vacsorák helyszíne lehetne a Könyvbár, olyan decens események csomópontja, amik túlmutatnak az étterem konyháján. Nem mintha utóbbival bármi baj lenne, mert a nagyon kedves és figyelmes kiszolgálással együtt egyértelműen bent tartják a fogások az embert, csak egyelőre még inkább az alapkoncepció az, ami behúzhat minket, éppen ezért érdemes lenne azt minél alaposabban kiaknázni.

Könyvbár & Restaurant
Dob utca 45.
06209227027
H-Sz: 11-01
V: 11-03

Disclaimer: a helyre szokás szerint bejelentés nélkül érkeztünk, a számlát pedig saját zsebből fizettük, mert mi ilyen srácok vagyunk!