Amióta láttam, hogy a Gault Millau kalauzban szerepel egy győrújbaráti étterem, méghozzá elég magas ponttal (12), el szeretnék jutni oda. Győrújbarát nem sokat mond a legtöbb embernek, a neve alapján egy Győr melletti falura tippelhetnétek, és a tipp egyébként pontos, csakhogy nekem többet mond ennél. Én gyerekkoromban hetente megfordultam erre, itt lakott az édesapám.
Szóval a “kontrasarok”, ahogy a helyiek hívják, és ahol a Pipacs étterem is helyet foglal - akkoriban az étterem helyén lakóház állt -, meglehetősen ismert előttem. Majdnem belémhajtott itt egy hölgy autóval, az elsőbbséget meg nem adva, emlékszem arra is, amikor biciklivel tekertem ki a negyven fokban, és épp kiköptem a belem, meg a fagyikra is emlékszem, amit az itt található két konkurens fagyis árul. A barátiak ötven százaléka az egyikre, a másik ötven a másikra esküszik.
Na, de elkalandoztam.
Azt, hogy ezen a környéken találunk egy 12 pontos éttermet, egyáltalán nem megszokott. Az egész Győr és vonzáskörnyezetének gasztronómiája nem volt sosem kiemelkedő, néhány kivételtől eltekintve a rendszerváltás előttről ránk maradt, valamint az újabb, de harmatgyenge próbálkozások jellemzik, Győrben és Pannonhalmán egy-két kivétellel. De hogy Győrújbarát, na, arra nem számítottam.
Az étterem belülről árnyékos, jó hangulatú, modern, kényelmes. A polgármester pár asztallal arrébb ült, rajta kívül még három asztal volt foglalt, pedig ebédidő van, hétköznap, és az ebédmenü nagyon olcsó. 950 forint, két fogás, és ne számítsunk semmi különösre: csontleves, rántott karaj, ilyesmi. Az ilyen minimál, nyomott árú menüztetés egyébként annyira idegen a Gault Millau által felértékelt helyektől, hogy nem is nagyon tudtam hová tenni a dolgot. Mi étlapról rendeltünk.
A pincérek felkészültek, a konyha pedig rugalmas az egyéni ételallergiák kezelésében. Én a krétatábláról rendeltem egy borjúpaprikást sztrapacskával, kértünk még lazacot és borjúbécsit. Jött egy krémleves és tyúkhúsleves is.
A krémlevesem nagyon izgalmas volt, benne a rántott burgonyával, zöldségekkel, bár a savanyított hagymát túlzásnak éreztem. Eléggé meglepődtem, amikor a főételek tányérján is megtaláltam több elemet is a leves szilárd összetevőiből, mintha itt megtalálták volna az univerzális ételkiegészítőket, amit krémleveshez, rántott húshoz és pörkölthöz is kiváló.
Gondolhatjátok, mennyire szurkoltam, hogy nagy élmény legyen a hely. Tényleg jó minőséget adtak, szó se róla, de azért több mindenben lehetett találni javítanivalót. Különösen a borjúpaprikásom volt száraz. Volt viszont egy nagyon pozitív tulajdonsága a helynek: itteni borokat kínáltak.
Aki nem tudná, miért nagy szó ez, az menjen be egy borkereskedésbe, és válogasson a Pannonhalmi borvidék palackjai közül. Talál majd apátságit biztosan, még egy vagy két termelőt és kész. Ez a borvidék szinte nem is létezik országos összehasonlításban, így egy étterem, ami tényleg a közvetlen környezetéből, néhány kilométerről szerzi be a borokat (és persze itt palackozott, forgalomképes borokra gondolok), elismerést érdemel. Aki pedig itt eszik, végre tényleg megkóstolhatja a helyi kisebb termelők borait, amik savai kissé karcosabbak a kellemesnél, de tutira autentikusak.
Az árak viszont kissé magasak. Még úgy is, ha a kategórián belül nézzük, és mondjuk a szintén 12 pontos Kisvendéglő a Hargitához étteremmel hasonlítunk: az itteninél sokkal izgalmasabb ételeket az itteninél jóval alacsonyabb árszinten kínálnak.
Persze az a hely a valódi Hargitához, emez pedig Ingolsadthoz van közelebb.
A 12 pontot sokallom. Mégis örömmel mentem el ide, hiszen nem gondoltam, hogy egyáltalán ez a szint eljut Győrújbarátra, ilyen rövid idő alatt.
Pipacs étterem
Cím: 9081 Győrújbarát, Liszt Ferenc u. 2