English

Egy nap a városban

A jövő kocsmájában jártam, de tényleg, ilyen lesz - Schrödiger macskája

szucsadam 2020 január 22.

Amikor a jövő kocsmájáról beszélek, nem valami futurisztikus izé jár a fejemben. A jövő kocsmája a fejemben energiatakarékos, tehát sötét. A piák baromi drágák, mert már csak a tisztességesen elkészített piákat lehet eladni, valamint a távolról érkező, egzotikus piák utaztatási költsége különadóval sújtott. A jövő kocsmájában karcos blúz szól az alacsony fogyasztású USB-s hangszórókból. Az asztaloknál alig valaki, akik mégis ott ülnek, a létezés mibenlétén merengnek, vagy verseket olvasnak.

Itt jártam én a minap. Pont itt.

dsc00449.JPG

A Schrödiger macskája pub a Kertész utcában van, ami így télen - meg egyébként nyáron is - eléggé kimarad a turista-fősodorból. Sok itt a lehúzott roló, a közepes vendéglátóhely (NEM az M étteremre gondolok, ők például szuperek).

Az utca sötét és - ha esik az eső - nyirkos. A lehelet csíkot húz utánam, ha hideg van. Lábam fázik, ha nincs rajtam meleg cipő.

Ebben a sötét utcában van egy pub, ami nagyon is beleilleszkedik ebbe a negatív fénykavalkádba a maga erőteljes módján. A Schrödiger macskája pubot alig vesszük észre, pedig nagy üvegtáblák engednek betekintést a benti ürességre. Persze, benyitok. Miért is ne?

A belső dizájn egyébként tetszetős. Jól néz ki a nyerstégla a ráccsal, jó minőségűek az asztalok, hátul gyerekzáras gyerekajtó biztosítja, hogy kiskorúak véletlenül se jussanak hozzá a piához. A felnőttek át tudják lépni, persze.

dsc00444_1.JPG

dsc00436.JPG

 A pult mögött létrázható polcokon rengeteg egzotikus pia. Rögtön egy a távoli Mauritiusról érkező itallal nyitunk, a rumot természetesen egy kihalt állatról nevezték el. Mi sem illik jobban egy kocsmához, a jövőből.

dsc00429.JPG

dsc00430.JPG

dsc00445.JPG

dsc00431.JPG

A Lazy Dodo nagyon kellemes ital, hosszan marad a szájban és a pohárban, gyümölcsös-élénk. Ha pedig az ok-okozat mentén egy szinttel feljebb haladunk, és a világ problémáit még jobban felfedezzük, akkor csak kilyukadunk a 20 éves Dictator mellett. Ebből is kérünk egyet, vastag, szivarfüstös ital, bőven a hordó, de nagyon szép egyensúlyba hozva. Igazi kortyolgatós rum, olyanoknak is, akik nem tudják elképzelni, hogy apró kortyokban élvezzék a nagy töménységű italokat. Egy világ nyílik meg ezzel számotokra!

A két ital darabja a 3000 forintot nyaldossa, de lehet kapni gin-tonicot is, majdnem 5000-ért. A hely specialitása ugyanis ez, kézműves tonicok, különleges, távoli vidékről érkezett ginek egymásra hatása olyan terület, amivel korábban már én is kísérleteztem, és tényleg az egyik legizgalmasabb irány, amit a fenszi koktélokat nem kedvelők is élvezhetnek keverék fronton.

dsc00441.JPG

A hely tulajdonosa, Martin egyébként nem volt bent ezen a napon, így egy kedves kollégája segített választani, rumokban mondjuk nem volt annyira képben. Nem baj, a blogon élményekről írunk, nem riportokat készítünk, így simán belefért ez. Egyébként Martin nyilván tud pluszt nyújtani, ahogy a helyre rendszeresen szervezett koncertek is.

Ja, és ígértem még filozófiát: ezt én szolgáltattam. A hely szelleme és a rumok annyira megihlettek, hogy barátomnak hosszan kifejtettem, miszerint szinte biztos vagyok benne: ha nincsenek élőlények, nincs jelen sem, szükségszerűen pedig az univerzum sem képzelhető el térként, így aztán nem lehet más, csak illúzió.

Hétköznap volt.

Schrödiger macskája pub
Cím: 1073 Budapest Kertész utca 42-44

Hivatalosan is gőzgombóc-őrület van Budapesten, a kínálat nagyon szűk

szucsadam 2020 január 21.
Címkék: gasztro

Lehet, hogy lemaradtál róla, de a helyzet az, hogy kitört a gőzgombóc-láz. Nem tudni, hogy a síelős szezonnak köszönhető-e, hogy a hütték csemegéjét kívánja a budai-pesti nép, mindenesetre ez az igazság. Kevés hely árul gőzgombócot, én konkrétan kettőről tudok. Az egyik az Édesmindegy, ahol a Facebookra hivatalosan is kiírták, hogy naálljonmegamenet, akkor mostantól csak előrendelésre lehet gőzgombócot rendelni, nyilván azért, mert különben

mindent felzabálnánk egy perc alatt, és nem maradna másoknak.

A másik ilyen hely a Másik Bolt a Kós Károly téren, a Wekerle telepen. Tudom, megint róluk írok, biztosan meg is kapom értem a magamét. De mit tegyek, ez a helyzet, törzsvendég lettem annak ellenére, hogy vagy ötven kilométerre lakom tőlük. De egy olyan helyet nem lehet nem szeretni, ahol a dió piros, a cseresznye sárga, a falon pedig ott vannak a történelmi személyek utolsó órái, régi villákkal ábrázolva (nyakazás, vaddisznó ésatöbbi).

dsc08150_1_2.JPG

dsc00567_2.JPG

A gőzgombócról elmondok néhány, és egyáltalán nem evidens dolgot. Az egyik az, hogy lehet házilag fabrikált, kondérra tett szúnyoghálóval, meg az azt lefedő fedővel kísérletezni, de ha nagyban akarod űzni, akkor venned kell egy gombócgőzölőt.

82798808_2738336189582241_7605790707827081216_o.jpg

Ennek ára 400-500 ezer forint között van, és nem valami kifinomult cucc. Alul egy tálban fő a víz, felül a gőze bejárja az üveggel leválasztott, rácsokkal szabdalt teret. Senki nem tudja, miért 400 ezer forint mindez, hacsak az nem, aki megélt már ilyen gőzgombóc-mániát, mint ami most van a fővárosban. Főleg ha azt nézzük, hogy a gép nem képes minden körülmények között meggőzölni tésztát, simán nyersen hagyja, ha nem ügyeskedünk. Hogy lehet ez? Úgy, hogy az ilyen gépek nagy része fagyasztott, előre elkészített gőzgombócokat melegít csak fel, mint a hütték csemegéit.

Fábi, a Másik Bolt tulajdonosa természetesen beszerzett használtan, olcsóbban két ilyen szerkezetet. Eleinte itt is a szúnyoghálós módszerrel kísérleteztek, de egy idő után tudták, hogy ez nem mehet tovább, ha naponta szeretnének ötnél több embert is kiszolgálni (volt is kétfelvonásos botrány is már a boltban, amiért elfogyott a gőzgombóc, mire a város másik feléről odazarándokolók odaértek).

“Mennyi idő alatt hozza vissza az árát egy ilyen gép?” - kérdeztem.

“Két nap” - válaszolta gondolkozás nélkül Fábi. Vendéglátóiparról beszélünk, a két éves megtérülések birodalmáról.

Persze a Másik Boltban nem fagyasztott gombócokat melegítenek, mint minden jó helyen, itt is a jó alapanyagokról és a kísérletezésről szól a dolog. A hagyományos gőzgombócban nagyon sűrű és savas-ízletes szilvalekvár, ráöntve édes, behízelgő vaníliasodó és mák / karamell foglal helyet, a tészta pedig egyszerre nyúlik és tartja magát, baromi jó cucc. 1500-rt az alap verzió, de van többféle édes is.

dsc00560_1.JPG

dsc00564_2.JPG

CSAK HÉTVÉGÉN készül, szombat déltől vasárnap este hatig lehet gőzgombócolni, előtte hívjátok fel a boltot, nehogy lyukra fussatok. De jó hír, hogy hétvégén a boltban olyan élet van, olyan jó hangulat, hogy érdemes is ellátogatni ekkor külön, a hely általános hangulatáról itt írtunk.

dsc07842_1.JPG

A Másik Bolt
Cím: 1192 Budapest  Kós Károly tér 13.

Tényleg őserdőt építettek egy belvárosi udvarban - Twentysix

szucsadam 2020 január 17.
Címkék: gasztro városkép

A pesti belső udvaros bérházak alternatív felhasználása nem idegen a várostól. A romkocsma-kultusz kitermelte már a színházteremmé avanzsált udvarokat, de erdőt is láttam már kinőni így: a Grandio Hostel udvarán valóban a földből nőttek ki a csemeték, de dzsungel helyett ott inkább csak olyan érzésem volt, mint amikor kivágnak egy erdőt, és pár évvel később a helyén elkezdenek nőni a csemeték.

Ha viszont belépünk a Király utca 26.-ba, az egykori V.A.M. Design Center épületébe, eláll a szavunk. Mindenki, aki először lép be, megáll, és csak néz egy ideig.

Banánfa, fikusz, begónia, pálma, meg még egy csomó növény, “simán nagy” és “baromi nagy” kivitelben - van, amelyik több mint 70 éves -, behálózzák a helyet, takarják ki előlünk a kiálás egy részét, akárhová állunk. A belső udvarba fentről egy hatalmas csillár lóg be, ami valahogy ezt az egyébként is grandiózus teret még grandiózusabbá teszi. Hangyaként érzem magam, ha felnézek.

Ilyen a tér a hely saját fotóin, a gangról lőve:

De lentről ennél sokkal zöldebb:

Este:

Szerda este léptem be először, és igyekeztem a hozzám lépő felszolgálóra koncentrálni, aki nagyon kedvesen elmondta, hogy tele vannak, de a bárpultnál üldögélhetek. Az asztaloknál a dress code a kinyalt volt, ahogy körülnéztem, én viszont a hideg ellen inkább hegymászónak öltöztem (városi sétaprogramot szerveztem magamnak). Mivel voltak szabad asztalok, úgy éreztem, hogy gyakorlatilag ki vagyok küldve, nagyon udvariasan és finoman.

De nem hagyott nyugodni a dolog. Másnap elmentem kora délután, kipuhatolni, hogy jó volt-e a megérzésem, nem akartam elhamarkodottan ítélkezni, nektek meg az első benyomás alapján írni valami hülyeséget. Megint csak sokan voltak, de azért nem annyian. Ilyenkor reggelihez lezárják az őserdőt (csak a vécékhez lehet hátramenni), és az oldalt található shopot nyitják meg. Itt kapott helyet a konyha is, valamint a péksütis rész, na meg egy csomó dizájndarab, tálak, tányérok, illatok (az Awen magyar illattervező márkája, aki saját, személyre szóló illatot is készít megrendelésre).

Csakhogy annyian voltak, hogy az őserdő egy részét is megnyitották. Megint sétálgattam bent, mint valami parkban, tátottam a számat, egy hölgy odalépett hozzám olyan mosollyal, mintha ezer éve ismernénk egymást (előző este is megtette, de aztán, miután megkapta az infót, hogy nincs asztal, suhant is tovább). Fejemben felvillant a “felismert” lámpa, főleg miután elkezdett körbevezetni a helyen. Nem csak úgy, hogy hol üljek le, és mindjárt jön a kollegina, hanem hogy rendesen idegenvezetést kaptam.

Egy ponton már rákérdeztem: “bocsi, de te tudod, hogy mivel foglalkozom, ugye?” Nagyon zavarba jött szegény, és elpirultan mondta, hogy ne haragudjak, tök ciki, de fogalma sincs. Ekkor meg én jöttem zavarba, de tudnom kellett, látnom kellett a reakcióját. “Komolyan azt mondod, hogy ha meglátsz egy érdeklődő vendéget síruhában, tartasz vele egy tíz perces sétát a helyen?” - le voltam döbbenve. Mint kiderült, ő Poisson-Angeli Barbara, a hely megálmodója, és az egyik tulajdonos.

A reakcióját látva elhittem, hogy így van. Fél nap alatt az első benyomás átalakult a gyökeres ellentétjévé. A hely egy laza, kedves, kötetlen központnak tűnt már, ahol jógateremben váltják egymást a programok, hátul rendezvényteremben lehet közösen főzni, a shopban pedig teljesen nyitott konyhában szorgoskodik a nyitott tekintetű, láthatóan elhivatott olasz séf.

A kínálatról nem sokat szóltam, de egyelőre nem is sokat tudok. Vacsorázni ugye nem tudtam, a vacsoraétlap délután nem elérhető, ebéd pedig csak később lesz. Így választhattam reggelit, amit meg is tettem:

dsc00503.JPG

dsc00491.JPG

dsc00493.JPG

Kiváló volt, de a vacsoráról nem sokat árul el. A céklás hummusz az egyik legjobb, amit a műfajban ettem (úgy tűnik, Budapest lassan hummusz-nagyhatalom lesz, annyi az izraeli/arab konyha már), fantasztikus, rengeteg fajta olivabogyó, tiszta ízű labneh és egy buggyantott tojás. Kellemes volt, látszott, hogy az alapanyagokra nagyon figyelnek, és a konyha igényes, de mást nem tudtam ebből megállapítani.

Ja igen. A kávéjuk is jó, kilencpontos (tízből) olasz fajta.

dsc00495.JPG

A Twentysix, aminek a neve egyszerre utal a házszámra (meh), és a bent uralkodó, a fák számára ideális állandó hőmérsékletre (hű), egy nagyon sok arcot felmutató hely. Multifunkciós tér, étterem, reggeliző, kávézó, shop, sport-stúdió, közösségi tér. Ha semmit nem akarunk, vagy tele van a hely, akkor is menjünk be szájat tátani. Barbara ötlete, a Király utcai dzsungel ugyanis fantasztikus ötlet volt, aminek az igényes megvalósításához szerencsére voltak kellő tőkével beszálló befektetők is.

Szombatig minden asztaluk foglalt, de reggelizni még mindig érdemes.

Twentysix
Cím: 1061 Budapest Király utca 26.

(A fogyasztást természetesen szokás szerint fizettük, nem is engedtük volna másképp, a kínos szitu ellenére)

Hihetetlen minőségű ebéd a lakótelep árnyékában - AUM

szucsadam 2020 január 14.

Az Árpád híd egyik oldala sem híres arról, hogy elkényeztetne minket gasztronómiájával. A budai oldalon még a Kéhli vendéglő (jézusom, most látom, hogy nem írtam még róla, na ezt bepótolom) századfordulós bája és megingathatatlanul szinten tartott “jó vendéglős” minősége még mindig zarándokhellyé teszi a Krúdy-negyedet, de egyebet nem tudnék kiemelni.

Így amikor a Flórián üzletközpontban megnyitott az AUM étterem, a világon senki nem gondolta volna, hogy ez lesz belőle, a tulajokon kívül.

dsc00408.JPG

dsc00406.JPG

dsc00380.JPG

Teljesen bizarr helyen, a lelakott üzletközpont oldalából kinövő fűtött kitüremkedésben hoztak létre egy bambuszból, csobogókból álló kis nyugodt szigetet, ahol mellesleg a lokációhoz képest hihetetlen konyhát visznek.

Amikor csobogót mondtam, nem vicceltem: a helyen két helyről is árad felénk a víz hangja, ami baromi megnyugtató tud lenni, még egy ilyen zajos, forgalmas pontban is. A berendezés igényes nem olcsó, fatányérokon hozzák ki az ételeket, amik deszkán foglalnak helyet.

dsc00385.JPG

dsc00384_1.JPG

dsc00389.JPG

Ebédeltetés, leállás, vacsoráztatás, külön étlappal. Ebből is látszik, hogy a konyha igényes a saját munkájára, és megadja a módját annak, hogy mindig a maximumot tudja adni. Az ebéd ára a legalacsonyabb, amit jó ebédért el lehet kérni (most már Budapesten is egyre több helyen ezt a szintet lövik be a korábbi "főzelékeztetős" 1000-1500 helyett): két fogás 2250, három fogás 3250 forint.

Ilyen áron jó éttermek nagy élményeket ugyan nem adnak, de azért egy kiváló, a nap további részének mosolyt adó ebédet tudnak adni. Az AUM pedig szinte már túl is lő ezen a szinten: a gombás-tofus leves kiváló, gazdag cucc, tiszta ízű, friss, szinte tavaszi felhangokkal.

dsc00387.JPG

A főételnek kért sárga tészta hoisin szósszal és gombával inkább csak ennek a folytatása, főételesítése volt, de ebédre teljesen normális, hogy az ugyanazon alapanyagok több helyen visszaköszönnek (pl. gomba), volt még két fogás, elkerülhettem volna a gombát. Mindenesetre így is baromi jó ebédem volt egy szerényebb gyorskajás menü árából.

dsc00394.JPG

A kávéhoz kihoznak négyféle cukrot, ami elég különleges húzás. Főleg úgy, hogy a kávéhoz - ha jó - természetesen nem iszom cukrot. Kíváncsi voltam, itt kell-e.

dsc00402.JPG

Nem kellett. A cukorral csak vicceltek, illetve az étterembe betérő, láthatóan csak kávézni szándékozókat szólítják meg, akik nem tudják elképzelni máshogy a feketéjüket.

dsc00404.JPG

Ha ez az ebédszint, alig várom, hogy idejöjjek vacsorázni. A 6 fogásos vacsoramenü 12.250 forint, borral 16.500, és ódákat zengenek róluk, az ebéd minősége felett, messze az élménykategória tetején van állítólag, mondjuk árban is kilő az ebédtől, de ez inkább a déli nyomott árakról árulnak el sokat. És a vacsora, megint, a lokációhoz képest szürreális élmény lehet. Alig várom.

Mindenesetre mentsétek el a fejetekben, hogy ha napközben erre jártok, a Flórián térnél olyan ázsiai ebédet ehettek, hogy megemlegetitek.

AUM
Cím: 1033 Budapest Flórián tér 6-9

Mi a fene az a kínai palacsinta? - Happy Panda

szucsadam 2020 január 10.
Címkék: gasztro kínai

A kínai vendéglátóhelyekre számunkra furcsa névadási szokás jellemző, általában a “barátságos”, “ízletes” és “sárkány” szavakat kombinálják, vagy nem is fáradnak annyira névadással egyáltalán. Ilyenkor egy jól megtermett Coca Cola tábla adhat irányt nekünk.

Így amikor a Vas utcában, a Blaha mellett belefutunk egy We Love Street Food feliratba, akkor érezzük, hogy erről lehet itt is szó. A We Love Street Food lehet egy könyv, egy állami támogatású online magazin, egy fesztivál, egy mozgalom, egy vallás és akár egy állatmenhely neve is (nem ÚGY értendő, a poén máshol van), kínai büfére nem taksálnék elsőre. A Happy Panda név csak a táblát tovább vizsgálva bukkan elő, ez viszont aranyos, és látszik a Facebook oldalon is, hogy figyeltek az arculatra.

dsc00347.JPG

Belépve ebédidőben sort látunk, a pult mögött pedig egy a hátsó konyhával folyamatosan kínai nyelven beszélő férfival, aki nagyon barátságosan veszi fel a rendeléseket, de el van úszva rendesen. Angolul beszél a vásárlókkal, még a “sir” kifejezést is használja, ebből is látszik, hogy milyen távol vagyunk a kínai negyed büfés kínálatától. Ők is onnan érkeztek, de tudták, hogy itt azért fontos lesz legalább az angol. Magyar szót csak a vendégektől hallottam.

dsc00364.JPG

A helyen hátul konyha működik, ahol az étlap nagy része készül. Elöl azonban, a rendeléseket és fizetést is intéző helyen sütik a kínai palacsintát, a hely legfontosabb ficsörét.

dsc00373.JPG

Egyszerre két lapon készül a sima palacsintatésztára applikált Távol-Kelet. Ezt a palacsinta egyik oldalára ráütött tojással és fűszerekkel, majd a palacsintát megfordítva, a másik oldalára folyatott szója- és egyéb rejtélyes szószokkal, egy kevés hagymával és egyebekkel érik el. Végül egy méretes rákszirom kerül a palacsintába, erre ráhajtják a cuccot, amitől a ropogós állag megszottyad, de mégis egy határozottabb állagot ad a palacsintának. Így harapható, négyzet alakban hagyva is. Ez az alap palacsinta, 1190-ért.

dsc00370.JPG

dsc00371_1.JPG

dsc00375.JPG

dsc00376_1.JPG

Különleges darab a sós palacsinták világában, az biztos. Távol van attól a telt íztől, amit mi értünk a “palacsintatöltelék“ alatt, itt az íz közepe üresen marad, miközben minden oldalról felbukkannak az belepakolt kis mennyiségű cuccok. Majdhogynem zen, de egyáltalán nem kifinomult módon, amolyan street foodosan.

Lehet kérni több tojást, több feltétet, valamint különféle húsokkal is megspékelhetjük a palacsintát, így viszont nyilván egyre telítettebb lesz az ízkép. A legtöbben erre vágynak nyilván, de azért érdemes egy próbát tenni az alapjáraton is.

Szóval a Happy Panda egy előremutató kínai street foodos. Gyors kínai, de nem melegítőpultos, minden frissen készül. A kiszolgálás kedves, még ha kissé hektikus is. A berendezés egyszerű, olcsó, de tiszta. És van egy saját termék, amit máshol nem kóstolhatunk a belvárosban: a kínai palacsinta, ami elég egyedi jelleggel bír ahhoz, hogy muszáj legyen kipróbálni. Az árat kissé sokallom.

Happy Panda
Cím: 1088 Budapest Vas utca 3.