English

Egy nap a városban

Hogyan építs örökmozgó fagyigépezetet? - Minus11

szucsadam 2019 augusztus 21.
Az ötlet elvileg rendben volt, senki nem tudna belekötni. Örökmozgót akartunk építeni, a végtelenített ingyenfagyi-gépet.

Az volt a terv, hogy Misivel felmegyünk a Minus11 fagylaltozóhoz a Máriaremetei útra, egy-egy elektromos rollerrel. Ez egyrészt azért jó, mert régóta ki akartam próbálni a fagyizót, és olyan messze van a központtól, hogy kirándulni kell hozzá, másrészt azért jó, mert 230 méterrel van a tengerszint felett, a Moszkva tér meg csak 130-cal.

Namármost.

Lejtőn elvileg visszatölti a roller kereke az akksiba a forgási energiát, további, később felhasználható árammá alakítva. Így nem otthon kell töltenünk, ami kész haszon, így akár elkönyvelhetjük elfagyizható nyereségnek is. Azt, hogy a 7800 mAh-s akksiba hány forintnyi áram “fér bele”, szándékosan nem számoltuk ki, hogy ne rontsuk el az örömöt, a perpetuum mobile újabb kísérletét.

Mondom, az alapötlet elviekben alá volt támasztva: veszünk odafent egy fagyit, aminek az árát a rollerek akkumulátorába visszatápláljuk, ahol legurulunk a lejtőn. A Moszkva téren megint felszállunk a 61-es villamosra (bérlet adottság, nem kell rá költeni), vagy ami elvisz a fagyizó közelébe, megint eszünk, megint visszatápláljuk.

Magasztos küldetés. Örök ingyenfagyi.

Akadtak nehézségek. Például hogy a villamos nem vitt el teljesen a fagyizóig - noha olyan sokáig haladtunk, hogy a Winettou-ból ismert tájakba futottunk be -, így felfelé is kellett még menni a rollerrel. Ami alapvetően nem baj, hiszen kellett az akksiba a hiány, hogy legyen mit feltölteni lefelé.

dsc08418_1.JPG

img_0035.JPG

Másrészt a fagyi nem olcsó, így a 100 méteres szintkülönbség kevésnek tűnt, különösen hogy baromi finom volt a cucc, így miután mindent végigkóstoltam a kóstolókanalakkal, a kecsketejjel készült XL csoki, a málna és a muscovado, vagyis barnacukor ízesítésű fagyikat is kikértem. A fagyik 440 és 540 forint között mozognak, szigorúan fedő alól, tehát állandó - mínusz 11? - fokos hőmérsékletről kanalazzák ki őket. Külön kanállal, nincs kanálmosás, legalábbis nem minden gombócot követően (komposztálható dolgok is vannak a boltban, így érthető ez a tudatosság).

Könnyítette viszont a helyzetet, hogy Misi tej- és málnaallergiás, így nem volt olyan fagyi per pillanat a kínálatban, amit ehetett volna. Így végül is jól zártuk a költési szintet, alulbecsültük az elvártakat.

A fagyi egyébként zseniális. A muscovado nem lesz sokak kedvence, visszafogott barnacukor íze nem kínál többet, mint amit egyáltalán adhat, a málna viszont oltári gyümölcsös, a csoki is sírnivalóan jó. Állagra szépen, komótosan olvad a fagyi, nincs az az érzésünk, hogy gumit nyalunk, sem az, hogy szétfolyik a cucc a kezünkben egy perc alatt. Kiültünk a bolt elé, és néztük a népeket, ahogy beállnak a menő autójukkal, és nyalnak.

dsc08431.JPG

dsc08435_1.JPG

Ja, és ingyen tölthetik meg a kulacsokat vízzel, ha kérjük, a Refill programban is részt vesz a hely. Szimpatikus ez is.

Végül elindultunk, hogy ledolgozzuk a bevitt kalóriákat, és kiadott összegeket. A kalóriákat azzal, hogy néha magunk lökjük a járgányt, a pénzt pedig az akksi töltésével.

img_0032.JPG

Na.

A Fiókánál fogyott ki nafta a járgányokból, amit leginkább csalódott bambulással vettünk tudomásul, mint Walter, amikor megkérték, hgoy dobja ki a táskát a mozgó autóból.

nagy_jelenetek_a_nagy_lebowskibo_l_1.gif

A gyakorlat győzött az elmélet felett, megint: a 100 méter szintkülönbséget korántsem egyenletes lejtőkön abszolváltuk, gyorsítottunk, lassítottunk, így nincs mit csodálkozni. Beugrottunk hát egy vacsorára, jólesett, ügyes konyha, közben töltöttünk annyit, hogy el tudtam vele jutni az autómig. Nem éreztem úgy, hogy kudarc volt a kísérlet, inkább találtam egy olyan utat, ami NEM működik az örök ingyen fagyi elérésére. De ez nem jelenti, hogy nem adom fel!

A rollert az AQUA Webshoptól kaptuk teszteésre, Motus márkájú. Hamarosan beszámolok egy posztban arról, milyen egy hónapon keresztül csak ilyennel mászkálni a városban. Az AQUA a blog hirdetője.

Ilyen, amikor egy igazi olasz fagyis Bud Spencert idéz Budapesten

szucsadam 2019 augusztus 15.
Címkék: olasz gasztro fagyi

Újlipótvárosban kerestem meg azt az IGAZI olasz fagyizót, amit egyik olvasónk ajánlott, így:

A tulaj, Vittorio készíti és árulja a fagyit, ami tényleg olyan mintha Olaszországban ennéd, sőt, igazi olasz ristrettója is van (nem az a vizes magyar espresso). Kicsit olyan a srác, mintha Roberto Benini tesója lenne, és az egész több mint egy szimpla fagyizás, nagyon barátságos csóka, szívesen mesél magáról is ha kérdezzük.

Nem lehet eltéveszteni, a Visegrádi és Kádár utca sarkán észre fogjuk venni a Vittorio nevet a cégtáblán.

És Bud Spencert:

a cégérnél is kiemeltebben kapjuk magunk elé gyerekkorunk legbarátságosabb óriását, aki Terence Hilllel a mai napig letörölhetetlen vigyort csal az arcomra, és a most felnövő generáció ugyanolyan imádattal nézi a filmjeiket, ha megismertetjük őket ezekkel. Az örökkévalóságnak szóló filmek ezek.

dsc08393.JPG

dsc08397.JPG

A felirat kissé különös. Egyértelmű, hogy az idézet abból a jelenetből van, amikor Johnny Firpo szeretne mindenáron pisztáciát enni, de Charlie momentán kifogyott belőle (És megint dühbe jövünk c.).

Ami a fura, hogy mi úgy ismerjük a kínálatot gyerekkorunk óta, hogy van:

  • vanília
  • karamell
  • tutti-frutti
  • rumosdió
  • és kávé

A táblán meg ez olvasható:

  • vanília
  • csokoládé
  • eper
  • citrom
  • kávé

Azt meg ugye mindenki tudja, hogy “csokoládé nem is volt”, úgyhogy végképp nagy a zavar.

Odabent divatos szemüvegben, belőtt séróval, sportos ötvenes benyomást keltve várja a betérőket Vittorio. Angolul lehet vele beszélgetni, meg persze olaszul. Megkérjük, hogy jöjjön ki, és olvassa fel nekünk az eredeti kínálatot, amit Charlie Firpo tartott, hiszen mi végig abban a hitben voltunk, hogy tutti-frutti és rumosdió is van. Íme:

 

Odabent egyébként Vittorio is egészen jó fagyikat árul, hátul figyelnek a gépek, amikkel készíti. A honosítás itt is látszik, hiszen egy méretes PUNCS felirat is látszik, alatta a szokásos színű fagyi. “Bármit ajánlok, csak azt nem, nem is értem, hogy miért szeretik ezt, de hát kell ilyet is tartanom” - mondja Vittorio. Tessék, kérem, nem csak a tutti-frutti az, ami különös lényként megjelent a fagyik magyarítása közben.

dsc08398.JPG

dsc08403.JPG

dsc08409.JPG

Vittorio kávéja tényleg jó, olaszos, de vannak savai, van teste, a presszó is elég erős, én nem mozdultam rá a kétszer töményebb - egyébként meg koffeinben szükségképp szegényebb - ristrettóra. Itt az első korty után, mikor rájöttem, hgoy ez tényleg jó:

dsc08402.JPG

Vannak itatóedények is a járdán, mindenféle állat számára (volt egy MÉHEK feliratú is, de makrolencsés felvételt nem tudtam):

dsc08395.JPG

dsc08396.JPG

Itthon megkerestem a jelenetet olaszul, Charlie sokkal szelídebb itt, mint a magyar verzióban:

Tényleg úgy volt, ahogy a felirat mutatta:

  • vanília
  • csokoládé
  • eper
  • citrom
  • kávé

Gelateria Vittorio
Cím: 1132 Budapest Visegrádi utca 6.

Megéri kipróbálni a Beyond Meat húspogácsát, ami valójában nem is hús?

szucsadam 2019 augusztus 13.
Címkék: gasztro vegán

Annyira nagyot szólt, hogy itt a Beyond Meat nemhúspogácsa, és hogy a Vegan Love-ban bárki vehet magának egy tényleg hús ízre hasonlító zöldségkészítményt, hogy az utóbbi napokban még a politikai újságírókat is kiküldték tesztelni, hogy mindenképp mondjanak véleményt a cuccról. Olyan felfokozott volt az érdeklődés, hogy először azt hittem, hogy kereskedelmi forgalomban kapható a sejtből növesztett steak, de aztán láttam, hogy még nem tartunk itt. Még csak a hússzerű nemhús az áttörés.

Az állítás leginkább nem is a vegánok körében terjedt hangosan, hanem épp a húsevők adták egymásnak a kilincset. Ez nem meglepő, sok vegán témájú posztban írtam már arról, hogy egy-két év vegánság után a vegán étrend megváltoztathatja az ízlést, új kedvenceink lesznek, és egyáltalán nem a hús íze az, amire akkor vágyunk. Senki nem is gondolhatja, hogy a vegán közösség titokban tényleg telesírja minden este a párnáját, hogy ma sem éreztem a számban a lapocka ízét.

Persze én is kíváncsi voltam, mert azoknak, akik szép lassan egyre kevesebb húst fogyasztanak, és egyre több vega és vegán fogást helyeznek el az étrendjükben - mint én -, azoknak fontos lehet a húspótló. Na nem az olyan, mint a 827 vegán sonkája, aminek az íze az állott káposztához áll a legközelebb. Az többet árt, mint használ.

Szóval én is elmentem, és kértem a 2900 forintos hamburgerből. “Luxus” - írták róla sokan, de ők nyilván nem ettek még Budapesten kézműves burgert, mert akkor tudnák, hogy ezek alapján a buszvégállomásos csalamádést leszámítva minden az. Ez az ár - sajnos - simán előfordul marhaburgereknél is, és nem kellett ehhez szakéval masszírozni sem a gulyást, sem a kondást.

dsc08572.JPG

Ránézésre a Beyond Meat pogácsak tényleg húsnak tűnik. Basszus, állagra is.

dsc08577.JPG

Ha szobrászművészeti alkotásként kellene értékelni, azt mondanám, egész jól sikerült, már csak a feketére égetett részeket kellene rávarázsolni, meg még egy kis csillogó zsírt - olajat -, és kész.

dsc08582.JPG

És az íze? Az is hússzerű!

Olyan, mint egy löncshús, nagyjából, nagyon sok füst ízzel, hogy ezt elnyomják. A kezeden is löncshús-szerű illatot hagy, ha megfogod, de a szádban végül is a füst dominál. Az ízkép tényleg mutat hasonlóságokat a hússal, és egyáltalán nem húzza meg a fejedben a “romlott ez az étel” triggert, de a helyzet az, hogy

egyáltalán nem akkora élmény, mint a Vegan Love bármelyik másik burgere, amik viszont a hedonizmust hozzák el.

Aki nem tudja marha nélkül elképzelni a burgert, most sem fogja. Annak várnia kell a laborban nyomtatott marhanyakra és vesefaggyúra. Aki ad egy esélyt a Vegan Love-nak, az Istvánffynak, Matrjoskának, azok ehetnek jó vegán burgert, egészen más összhangokkal. A Beyond Meat egy nagyon szép művészeti alkotás, egy ehető szobor, és tényleg elismerésem, de úgy jár majd, mint a Blu-ray. Kronologikusan indokolt, de egy idő után alapvetően lecserélt műfaj lesz, mert más, sokkal ésszerűbb vagy változatosabb, vagy kényelmesebb megoldások vonzóbbak lehetnek.

Érdemes kipróbálni? Persze, mint egy időszaki kiállítást. Rendszeres fogyasztók leszünk? Nem hinném, hogy bárki az lenne, akár vegán étrendet folytat, akár nem.

És hogy miből áll a Beyond Meat? Íme az összetevő-lista:

  • Víz
  • Borsófehérje
  • Repceolaj
  • Finomított kókuszdióolaj
  • Cellulóz bambuszból
  • metilcellulóz
  • Burgonyakeményítő
  • Természetes aroma
  • maltodextrin
  • Élesztőkivonat
  • Napraforgóolaj
  • Növényi glicerin
  • Szárított élesztő
  • Gumiarábikum
  • Citruskivonat
  • Aszkorbinsav
  • Répa juice kivonat
  • Ecetsav
  • Borostyánkősav
  • Módosított élelmiszer-keményítő

A Vegan Love-ról, és a jó vegán burgerekről itt írtam.

Zabkásázó, ismétlem, zabkásázó nyílt a belvárosban (de milyen!) - Fågel

szucsadam 2019 augusztus 09.
Címkék: gasztro kása

Zabkásázóról még nem hallottunk. Pedig igény - részemről - mindig is lett volna rá, mert a boltban kapható tejporos változatok ugyan gyorsan elkészülnek, meg behízelgőek, de én inkább szeretnék jó minőségű zabból egy ehető verziót látni. Ha vízzel készítjük, az meg nagyon nem behízelgő, mondhatni túlságosan autentikus. És akkor még mindig ott a kérdés, hogy mit tegyünk rá, hogy finom is legyen. Meg hogy kinek van erre ideje.

Tegnapelőtt már beharangoztam, és tegnap meg is látogattam a frissen nyílt Fågel (svéd, ejtsd fógel, ugyanaz, mint németül a Vogel, magyarul a madár) nevű helyet, ami pont az, amit kerestem. Zabkásázó, ahol a zab minőségét az Artizán pékség beszerzései garantálják, ugyanis épp az Artizán mellett nyitotta Fekete Gergő, a pékség tulajdonosa.

Mit csinálhatunk még a zabbal, ha nem kenyeret? Hát ezt.

dsc08507.JPG

Mindig van két napi kása, ezeket folyamatosan cserélgetik, változtatják: két édes, két sós. Az édesek evidensebbek: házi kompót vagy házi jam, pirított magvak vagy granola, meglepetésként pedig házi mogyoróvaj vagy mandulavaj. Az alapanyagokat külön kóstolva (szabad!) is rájövünk, hogy itt valami nagyon különleges élményünk lesz, ráadásul semmi nincs túlcukrozva (a zabkása alap sem, nagyon visszafogott, kellemes textúrájú, krémes a növényi zabitaltól, amivel készül). Gyümölcsbomba, amit körbevesz a zabkása textúrája, és kiugranak belőle a magvak határozott ízei. Nagyon kellemes.

A sós kásák annyira már nem evidensek, de épp itt vannak a meglepetések is. Érezhetően nagyon sokat kísérleteztek azzal, hogy mi kerüljön mi mellé. Sosem gondoltam volna például, hogy a sárgabarackra szórt dukkah (szintén házilag kevert) fűszerei ilyen jól működnek együtt. A zöld pesto és a sült paradicsom kettőse már hétköznapibb, mégis, amilyen minőségű alapanyagokat itt használnak, ez is egy nagy élmény.

A kedvencem a sült zöldséges, currys karfiolpürés, piros pestós, magvas zabkása. A meleg, pirított zöldségek, főleg a karfiol, önmagában egy élmény, és itt érezni a legjobban, miről szól a zabkása: körbeveszi a feltéteket, dúsítja, kiegészíti tápanyaggal, polifenolokkal, rostokkal, a zabot most nagyon ajánlják mindenféle fórumokon pozitív hatásai miatt. Ráadásul megeszel egy tállal, és onnantól nem lesz gond a késői ebéddel/vacsorával sem.

Persze ha mi mást szeretnénk kérni a kásánkra, az épp rendelkezésre álló alapanyagokból bármit mixelhetünk magunknak, minden kérést teljesítenek. Minden kása elvihető, adnak lebomló poharat, lebomló fedővel, de van a hűtőbe bekészítve is hidegen tartott kása, kompóttal, magvakkal. Lehet bezacskózva is hazavinni 250 grammos adagokat (ez 2-3 evésre elég).

A bolt dizájnja is csodálatos. Erre most nem térek ki, hamarosan az Én Menő Lakásom oldalra teszek ki erről egy írást. Angie Palmai munkája egyébként.

A titkos fegyverről nem szóltam még: a smoothie bowl.

A smoothie valami csodálatos, csaknem színtiszta gyümölcs, megrakva, eszméletlen. Ezt is ki kell próbálni, most sárgabarackos, és olyan gyümölcsöt sikerült szerezniük, hogy idén még ilyet nem sikerült beszereznem.

dsc08565.JPG

Nem tudom, hogy a nyugaton egyre jobban elterjedt zabkása átmegy-e az erre még kevésbé fogékony itthoni közönségnek, mindenesetre az első zabkásázó elég magasra tette a mércét, és tényleg baromi finom dolgokat ehetünk. Ráadásul nagyon egészséges cucc, reggelire lehet enni édeseket, ebédre meg sósakat. Ezekben cukor és só alig van, pont azért, mert az alapanyagok ízét nem kell kiemelni, érdemes meghagyni olyan természetesnek, ahogy megszülettek.

Jaj, a kávéról nem is beszéltem. Kézi préselős géppel készül, az Artizán közepes prökölésű kávéjából, és elképesztően jó. Sokkal jobb, mint amit a több milliós kávégép készíti a pékségben, a crema, a sav, a test, a keserűség, minden olyan tökéletes egyensúlyban van, hogy mostantól csak ilyen géppel készített kávét kérek.

dsc08552.JPG

dsc08560.JPG

Ja, és az uborkás víz ingyenes, ki van téve a pultra szabad fogyasztásra.

Fågel
Cím: 1054 Budapest Hold utca 3

Vigyázat, csak délután háromig vannak nyitva!

Hová tud fejlődni egy jó kézműves pék?

szucsadam 2019 augusztus 07.
Címkék: pék pékség

Szép lassan, de mégiscsak növekszik a jó budapesti kézműves pékségek száma, az utóbbi hónapokban a Keltetőről, az Aránról és a Másik Pékségről is megemlékeztem, és lenyűgözött az is, hogy milyen gondos és jó oktatást kapnak a látássérült és vak péktanoncok a Vakok Iskolájának egyik épületében, a Vakok Intézete mögött.

De azért még mindig meg tudjuk két kezünkön számolni azokat a pékeket, akiknek érdemes megvenni a kenyerét. Személyes kedvenceimet egy kezemen is meg tudom.

Közülük is kiemelkedik véleményem szerint Fekete “Artizán” Gergő, aki Széll Tamás éttermébe (Stand25) és a Babelbe is szállít a kenyeréből, tehát a Michelin-csillagosban tolja. Egyrészt azért, mert a kenyereinek minősége mindig az élvonalban van, másrészt mert a minőség soha nem ingadozik. Ez annak köszönhető, hogy Gergő minden nap ott van a boltban, felügyel mindent, és akármilyen nehéz a munkaerőpiaci helyzet, sikerült egy bevallása szerint összetartó és megbízható csapatot kialakítania. Tapasztalat, hogy ha a szuperpék rendszeresen otthagyja a beosztottakra a boltot, akik ráadásul folyton cserélődnek, akkor hiába szuperpék valaki, a kenyereinek ázsiója egyre meredekebben zuhan.

Természetes, hogy a prémium pékek piaca bővül, ami egyben azt jelenti, hogy a verseny is egyre élesebb lesz. Ez nekünk jó, hiszen vagy a minőség növekedését, vagy az árak csökkenését láthatjuk majd eredményként, illetve a pékeknek meg kell keresniük azokat az utakat, amivel az ő termékük még különlegesebb lesz, mint a többieké.

Mi van egy kenyérben? Liszt, víz és só. Semmi más, már ami a kézműveseket illeti. Miben lehet itt kitűnni?

A vizet és a sót lehet ugyan fejleszteni, ezekből is van nyilván jobb és rosszabb minőség, de azért nem vennénk mi sem komolyan azt a helyet, ahol mondjuk az alapján válogathatnánk a veknik között, hogy a sót melyik hegységből vagy tengerből nyerték, vagy hogy a víz melyik forrásból származik.

Csak a liszt marad, mint megkülönböztető jegy. Illetve az erjedésért felelős baktériumok.

ke_pernyo_foto_2019-08-07_10_49_13.png

A kovászos kenyerek készítésének első lépése a kovász megalkotása, vagyis a kezünkön, és a levegőben található mikroorganizmusok lisztbe és vízbe keverése, hogy azok megerjesszék a tészta-alapot. Itt lehetnek különbségek,  Budapesten van olyan pékség, ahol Olaszországból kapott kovászt etetnek, mások a helyi élesztőkre bízták az erjedést, de itt meg az a helyzet, hogy a kovász végül úgyis a helyi viszonyokhoz alkalmazkodik, átalakul, hiába cipeljük át akárhonnan. Azokat most ne említsük, akik ipari sütőélesztővel készítenek kovászt, mert ott már baj van a hozzállással.

De a legfontosabb mégis a liszt. Magyarországon az a gyakorlat, hogy egy magára valamit adó pékség, aki jó lisztet akar, nagyjából négy-öt malomból hozatja a lisztet. Nem azért, mert azok a malmok jól helyezkedtek, hanem mert egyszerűen a többiek nem képesek olyan lisztet adni,

amit nem kell lisztjavítókkal kenyérsütésre kész állapotba hozni.

Igen, ez a helyzet. Az itthon kapható lisztek túlnyomó része nem alkalmas kenyérsütésre magában, így az otthonsütők, akik nem tudnak nagy tételben rendelni jót, inkább külföldről veszik a lisztet.

És itt jön a válasz a poszt címében feltett kérdésre. Egy pék azzal tud kitűnni a versenytársak közül, ha saját lisztje van.

Erre látunk példát több helyen, nemrég az Aránban is belefutottam a jelenségbe, és az Artizán is kiadta a saját lisztjét. Ami annyira jól sikerült, hogy londoni Great Taste Awards versenyen

3 csillagos értékelést ért el.

img_1822.jpeg

Ugyanígy 3 csillagot kapott a pékség crispbreadje, vagyis a vékony, ropogós, chips helyett ehető kenyere, amit a mai napig nem nagyon értenek a magyar vásárlók, illetve két pontot kapott az Artizán tökmagolaja is.

Gergő a liszthez való gabonát felvásárolta egy megbízható, és jó minőséget tartó termelőtől, Szente Imrétől Sályról, és megállapodott a Júlia biomalommal, hogy lisztté őrlik azt. Így született meg a háromcsillagos magyar liszt, amivel a pékség is süti a kenyereit. Ezt bárki hazaviheti, és otthon is képes lesz jó kenyeret sütni, ha mindennap (vagy másnap) eteti a kovászt, és tudja, mik a fogásai az otthoni sütésnek. Így látszólag maga ellen dolgozik a pékség, mert támogatja az otthon sütőket, valójában azonban ez a lépés ennél sokkal nagyobb pozitív hatást ad a pékség nevének, mint amire bármilyen Facebook-kampány képes lenne.

A piac tehát szűk. Kevés pékség van még mindig versenyben a legjobb helyért, és továbbra is nagy a szakadék köztük és a hivatalos Magyar Pékszövetség között, akik külön díjazzák a nemkézműves helyeket. Továbbra is kevés a jó búza, valamint a jó malom az országban, ahonnan a helyek lefoglalhatják a saját liszttartalékukat. Olyan nagy egymásra licitállásra tehát nem számítok a következő években, mindenesetre ez a tényező, a saját liszt az, amivel kimaxolhatja magát egy pék ma, Magyarországon.

Vagy a só- és vízszelektált kínálat, de azt viccnek szántam, nehogy megcsinálja valaki!

Egyébként holnap nyit az Artizán mellett egy Fågel nevű zabkásázó, ami egy óriási ötlet, úgyhogy megyünk is kóstolni az első napon.