Idén februárban vettem észre, hogy a belvárosi piac elkezdett valami fantasztikusan jó irányba fejlődni. Egészen pontosan így írtam akkor róla:
Van Lisszabonban egy fantasztikus hely, a Time Out Mercado da Ribeira. Ez egy régi csarnokból kialakított gasztropláza a belváros szélén, ahonnan az elővárosi vonatok indulnak az óceánpartra, Estorilba, és ahol a város legjobb éttermei üzemeltetnek egy-egy szűkített menüvel operáló kis egységet. Legalább húsz hely verseng egymással különleges, de tökéletesen megfizethető fogásokkal, a csarnok mindig tele van, az asztalok roskadoznak a különleges ételektől, és arra is van megoldás, ha több helyről halászod össze az ebéded: kapsz egy kis eszközt, ami pittyegni kezd, amikor elkészült a fogásod.
Anélkül, hogy túlbonyolítanám: csodálatos hely, kötelező program, ha Lisszabonban jársz.
Ez a projekt jutott eszembe, amikor megnéztem az átalakított Belvárosi piacot, ami elindult a Time Out-osodás útján: nyílt két szuper étterem az emeleten, rövidesen jön egy harmadik is, mellettük azonban ott sorakoznak tucatszámra egyre üresebben a rántott sajtokat infralámpával melegen tartó kifőzdék, az alsó szinten meg a népies ajándékokat áruló kofák. Nagyrészt azonban tök üres az árutér. Sőt, az emelet is, sor csak a két menő étterem előtt van, ezekbe viszont alig lehet beférni.
Na, azóta a helyzet eszkalálódott. Az akkor már üzemelő Séf utcája és Vörös homár mellé ugyanis nyílt még egy jópofa olasz étkezde Giannitól, Bíró Lajos másodszor is belecsapott a lecsóba rántott húsos fronton, Szabó Győző spéci fúziós kajával költözött be, ott a Kolbice, van ázsiai kaja, van minden.
Épp csak a hely kezd egyre furább képet mutatni.
Többször is ettem a csarnokban az elmúlt hetekben, és miközben a koncepcióért az elejétől odavagyok és remek kajákat tömtem magamba, próbáltam rájönni, hogy mi a baj, miért nem érzem jól magam, miért ad kevesebbet a Belvárosi piac, mint a nyugat-európai társai és némi töprengés után rájöttem. Két okot találtam:
- rossz elrendezés
- rossz hangulat
A kettő szorosan összefügg. Már év elején is feltűnő volt a lenti és a fenti szint közti különbség, most azonban a határ még élesebb lett: fent rengeteg menő hely nyílt, így hömpölyög a tömeg, illetve próbál elférni a keskeny karzaton, helyet találni az egymás nyakára, szükségszerűen hülye alakban elrendezett asztaloknál, lent meg akkora üresség van, olyan kriptahangult terjeng, hogy az kinyírja a bulit.
A megoldás egyszerűnek tűnik:
- van egy hatalmas, tágas piacrészem, ahol csak néhány üzletnek van forgalma, vendégtérre azonban nyilvánvalóan nincsen ezeknek szükségük, hiszen az emberek nem ülnek le egy hal-, vagy egy sajtbolt elé, csak kivárják a sorukat és mennek
- vagy egy szűkös, és nagyon-nagyon telített emeletem menő kajáldákkal, amik előtt alig lehet leülni.
Mit teszünk?
Nyilvánvalóan meg kéne cserélni az emeleteket. Az árusokat fel kéne költöztetni az emeletre, mert a kevés prosperáló üzlet kedvéért nyilván mindenki szívesen lépcsőzne vagy liftezne egy kicsit és legalább nem lennének annyira szem előtt a népi cuccokat meg hasonló izéket áruló kofák, akiktől szinte soha senki sem vásárol, ettől meg olyan szomorkássá válik az egész piac.
A konyhákat meg leköltöztethetnék a földszintre, középről kivehetnék a pavilonokat, a helyet feltölthetnék székekkel, padokkal, hogy ne csak libasorba, hanem egymással szemben, mindenféle alakzatban ehessenek a vendégek, és végre megtelne élettel a csarnok: eltűnne a a kongó földszint és a túlzsúfolt emeletet kettősségéből megszülető disszonáns, vihar előtti csendre emlékeztető hangulat.
Előbb-utóbb szerintem muszáj lesz meglépni a cserét, mert az emelet már most is kezd kényelmetlen lenni, odaköltözik még 4-5 jó hely, és elviselhetetlen lesz ebédidőben a tömeg, miközben a lenti boltok néhány kivételtől eltekintve forgalom nélkül döglődnek.
Nyilván rengeteg pénz és munka lenne, ami egy frissen átadott csarnoknál okozhat gondot, de ha már belevágott az önkormányzat a gasztropiacosításba, akkor csinálja tökösen: fel kell ismerni, hogy az ötlet elszabadult és már önálló életet él, burjánzik, és az épületnek ki kell szolgálnia ezeket a folyamatokat, különben nagyon hamar elkezdi akadályozni őket.