Budapest külső kerületeit végigjáró sorozatomban Rákospalota és Mátyásföld után most egy klasszikus kirándulóhelyre látogattam el. Közhely, hogy Budapesten hegység, síkság és folyó csodásan változatos városképet hozott létre, sokan mégis elkerülik a budai oldal magaslatait. Sőt, időnként nem is hisszük el, hogy azok is a főváros részei. Pedig légvonalban ugyanolyan messze vannak a város középpontját jelző Clark Ádám téri „0” kilométerkőtől, mint mondjuk a Népliget.

A Normafa nevét egy öreg bükkfa adta, ami mellett a mondák szerint Mátyás király is megpihent. A Nemzeti Színház tagjainak is kedvelt kirándulóhelye volt, állítólag ők nevezték el a bükköt Normafának, a Bellini Norma című opera címe alapján. Ennek az egyik áriáit adta elő ugyanis a fa alatt az egyik híres színésznő, Schodelné Klein Rozália. A fát egy villám aztán 1927-ben elpusztította, ma már csak emlékoszlop hirdeti a névadó helyét.

A Normafát leginkább a Libegő miatt szokás emlegetni (én is mentem vele egy kört), ami az elhanyagoltsága ellenére mégiscsak egy közkedvelt BKV-jármű. Az utóbbi évtizedekben nem sok minden változott körülötte, hacsak a néhány éve felújított Erzsébet-kilátó és maga a kilátás nem. A távolban látszó Budapest képe ugyanis még ilyen messziről is módosult itt-ott a Libegő 1970-es átadása óta, még ha nem is számottevően. Egy-két palota azért kinőtt a földből a közelben.

A látvány egyébként lenyűgöző, Budapest legmagasabb pontjáról, 527 méterről a tenger felett mindenkinek rá kell néznie a városra.

De a János-hegy ennél még sokkal többet tartogat. A környéket végig behálózó Jánoshegyi és Tündérhegyi utat érdemes végigjárni, -kocogni, -biciklizni. Vagy, mint ahogy én, végigtrikke-olni (a Trikke Budapest visz körbe embereket itt):

Ez a környék egyébként pont egy alapos megújulás előtt áll, a tavaly szeptemberben elfogadott Normafa-törvény ugyanis egy hatalmas sportkomplexum létesítését tűzte ki célul. Sétautak, bicikliutak, downhill-pályák épülnének, egymástól elszeparálva, kondipark, közösségi terek nyílnának, ahol szabályozottabban megélnek egymás mellett a látogatók. Most ugyanis akadnak konfliktusok bőven, és a felújítás is nagyon ráfér a környékre. Mutatom, miért:

Ez itt egy “illegál” downhill-pálya. A száguldó biciklisek olyan meredeken zúznak le, ahol lenézni sem mindig merek, és sokszor keresztezik a futók, meg a kevésbé adrenalinfüggő biciklisek útvonalát. Nekik épülne egy elszeparált pálya, például.

Ez itt a Harangvölgyi sípálya, legalábbis ami maradt belőle. Korábban itt egy sífelvonó is működött, összesen négy volt üzemben. A síelők, szánkósok ezeket használhatták a Harangvölgytől a pálya indulási pontjához visszajutásra. Most, akik ide jönnek szánkózni - érdemi síelésről nem nagyon beszélhetünk a meleg telek miatt -, azok a pálya alján haladó helyi busszal mennek el a Széll Kálmán térre, onnan átszállással pedig eljuthatnak a pálya tetejére. Itt is fejlesztések várhatóak, bár a klímaváltozás miatt egyre kevésbé esélyes, hogy rendes síelést tudnának itt összehozni természetes erőforrásokkal.

Olimpia szálló. Itt rohad már jó régóta, 1972-ben adták át, az az évi olimpiára készülő magyar csapat lakott a 188 szobás épületben. Most meg így néz ki, ideje lenne kezdeni vele valamit.

Elhagyatott büféház a Mátyás király út végén. Ez is megérett egy felújításra, most sok esélyünk nincs például bármilyen frissítőt venni errefelé túrázás közben.

Kétnyílású barlang, ahová a gyerekek előszeretettel másznak be, majd ki a másik oldalon. Sokszor azonban inkább csak vécének használják sokan, így nem nagyon ajánlott a belépés egyelőre.

Kossuth-szobor, szinte elrejtve, félig az erdőben. 1837-ben nagyjából itt foghatták el, amiért ellenzéki lapot szerkesztett, és három évre börtönbe zárták. Nem igazán törték meg ezzel, angolul tanult, sokat írt és olvasott, mire 1840-ben kiszabadult.

Innen a Mátyás király és a Normafa úton egy egészen más világba csöppenünk. Szokás azt hinni, hogy igazi kastélyok csak a 18.-19. században épültek, utána már csak nagy házakat emeltek maguknak a tehetősebbek. Na, itt elfelejtjük ezt: valódi, sok tornyos, sok szintes, szökőkutas, iszonyú pénzekből felhúzott paloták vannak errefelé sorban, modern és historizáló formák egyaránt. A Normafa úton inkább régebbi, de felújított házak, az igazi durva dolgokat a Mátyás király úton találjuk.

Ja, és a kajálási lehetőségekről is néhány szót. A Normakert vendéglőt kipróbáltam, nem ajánlom. Úgy hallottam, a Normafa Grillel jobban járunk, de ezt egyelőre nem próbáltam, így fenntartom a tévedés lehetőségét. A Szamos Marcipán-féle Szépkilátás Cukrászdát meg a gyermekkel érkezőknek ajánlom, bazi nagy zárt kertjük van játszótérrel, lehet kicsit lazítani a teraszon. A síház mögötti rétesező nagy kulthely, én megkóstoltam a itt kapható, papírszáraz lapokkal összesodort dolgokat, nektek szerencsére már nem kell. Viszont a kilátás innen szintén zseniális.