Budapestben nagyon lehet szeretni, hogy sokarcú, és minden sarkon tartogat valami meglepetést. Mi általában a belső kerületekben sétálunk, hiszen ott van a pörgés, még az idő is sokkal gyorsabban telik, mint a város széle felé. A belvárosban minden héten új helyek nyílnak, mások bezárnak, a tömeg egyik helyről siet a másik felé, és az építészeti remekművekkel, a város kézzel fogható múltjával is itt találkozunk legerőteljesebben.

Én viszont mostanában szeretem felfedezni a város külső kerületeit is. Itt minden lassabb, sőt, időnként az az érzésünk, hogy megállt az idő. A boltok legtöbbje bezárt, és az a néhány sem mutat különösebb aktivitást, ami a helyén maradt. Sok helyen elburjánzott a növényzet, de itt-ott kivillan egy emléktábla, itt érhető tetten a hely múltja, és elképzelhetjük, milyen volt száz éve a környék. Amikor még nem is tartozott Budapesthez.

Elsőként a rákospalotai nyaralóövezetet mutatom meg nektek (a BPXV blog ajánlásával), ahol vendég volt Bartók Béla, Blaha Lujza vagy Turay Ida, és ahol akkora partik voltak az a 1800-as évek második felében, hogy azóta is azt emlegetik a történelemkönyvek.

1851-ben Palotára még bőven “magyar faluként” hivatkoztak, többnyire földművelők lakták. Aztán egyre népesebb lett, a 19. század végén - 20. század elején sorra épültek itt a nyaralók. Az 1846-ban elindult Pest-Vác vasútvonal ugyanis erre haladt, eleinte megállás nélkül tovább pöfékelve, később Palota is állomás lett. “Kéj-járatoknak” nevezték a Palota és a mai főváros között utasokat szállító, csak ebből a célból megálló vonatokat. Divatba jött a zöld, az elvonulás a városból, és nemcsak azoknak, akik itt vásároltak nyaralót: mulatóhelyek tömege kínált kikapcsolódást a vidékre kiruccanó pestieknek. Közben a népszerű Palotai erdő párbajok színhelyéül is szolgált, 1877-ben például a sértett dr. Wágner László agyonlőtte Perczel Béla igazságügy-miniszter 28 éves ügyvéd fiát. Valamin összeveszhettek.

A vasút tehát fontos szerepet játszott a település életében, így ennek megfelelően a sétát érdemes a Rákospalota-Újpest megállónál kezdeni. Ha eddig nem gondoltuk volna, itt rögtön világos lesz, hogy ez már nem az a menő kirándulóhely. Alig valaki lézeng az állomáson, a növények befutották a rozsdás korlátokat, a bura már rég nincs meg a köztéri lámpán, ami a lépcsőn lesietőknek nyújthat életmentő segítséget éjszaka.

Pedig itt valaha akkora élet volt, hogy Reményi Ede hegedűművész is fellépett a vasúti vendéglőben. Leégett ugyanis egy parasztporta, és a tűzkárosult gazdának szervezett gyűjtést a híres zeneszerző: össze is jött 400 forint gyorsan (egy ház évi bérleti díja 40-100 forint volt).

Rögtön itt húzódik a Sín utca. Induljuk el rajta észak felé. Ez már az egykori Nyaralótelep első utcája.

Egy hatalmas, de omladozó ház után megtaláljuk Bartók Béla lakhelyét, egy márványtáblát helyetek el a kerítésen belül. Tegyük hozzá, hogy mindössze néhány hónapot tartózkodott itt a zeneszerző, erre is csak a levelezéséből lehet következtetni.

A Sín utcán is vannak még szép házak, én imádom megnézni mások lakhelyét, kertjét, elképzelni, milyen lehet ide hazajönni. Itt azért vannak jó hangulatok:

És az ezzel párhuzamos Sződliget utcában (ahol a helyi buszjárat is jár) szintén találunk izgalmas épületeket:

A sarkon magas kerítés mögött találjuk a Rákospalotai Javítóintézetet, ami korábban a Leányjavító Intézet néven volt inkább ismert. Azelőtt pedig Püspök-villaként épült, első tulajdonosa Sommariva Aurél gróf volt, később Horváth Mihály püspök vette át.

Ezután a Géza fejedelem téren forduljunk balra, célozzuk be a Platán utcát. Kitalálhatjátok, miről kapta a nevét: három sorba rendezve állnak az óriási platánfák. Tökéletes a csend, csak a madarak csivitelnek, autót szinte még parkolva sem látni - mindenki a kertjébe áll be.

A trafikok, boltok nagy része már bezárt:

A "játszótéren" sincs senki:

Apropó, gyerekek. Szokás volt Palotán, hogy a helybéli gazdák gyerekeiket óbudai gyerekekre cseréljék el egy évre, vagy rövidebb időre, hogy ott német nyelvet tanuljanak. Ez a szokás még a 20. században is megmaradt, a palotai parasztgazdák néhány hónapra elcserélték gyerekeiket a környező falvak sváb gyerekeivel.

Szóval mindenképpen ajánlom az egykori palotai nyaralótelepet egy jó kis tavaszi sétához. Persze nem most, amikor az év leggusztustalanabb időjárását láthatjuk az ablak másik oldalán. Viszont pont jó idő ez a tervezéshez: amikor majd vasárnap megérkezik a jó idő, már fel lesztek készülve.

A poszthoz felhasznált irodalom - Buza Péter: Palotai tegnapok.