Legutóbb Rákospalotával kezdtem a Budapest külső kerületeinek felkutatását, most Mátyásföld van soron. Miközben a belvárosban minden héten új helyek nyílnak, és nagy a pörgés, addig a város szélein lassan, komótosan halad az idő. Vagy, hogy a Kazinczy utcából idézzek:

Szóval Mátyásföld tökéletesen ideális hely, ha kutyát sétáltatnánk, lemozognánk a túlméretezett ebédet, vagy egyáltalán: megismernénk jobban a városunkat, amiben élünk, és nem csak a középső kerületekből, de mind az 525 négyzetkilométeréből kiválogatnánk a legjobb részeket.

Ahogy az előző részben Rákospalota, ez a környék is nyaralóövezet volt. Pontosabban nyaraló település: 1933-ig Cinkotához tartozott, aztán önállósította magát, nagyközséggé avanzsált. Nem sokáig, hiszen 1950-ben hozzácsapták Budapesthez, így önállóan tizenhét évet élt csupán.

De a története még régebbre nyúlik vissza: már 1887-ben megalakult a település, és még ebben az évben szemet vetett rá Kunkel Imre, a Fővárosi Központi Tejcsarnok alapítója. Itt vadászott ugyanis, amikor rájött, hogy az akkor már tervbe vett cinkotai HÉV erre megy majd, és a területek értékesek lesznek. Úgyhogy megvásárolta a mátyásföldi területet, majd gyorsan barátaival közösen érdekközösséget hozott létre, a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesületét. Meghatározták, hogy az utcák 15 méter szélesek lehetnek, és a telkek nem lehetnek kisebbek 1200 négyszögölnél, a vevők pedig beléptek az egyesületbe. Ahol rend volt, mert, idézem:

"minden vevő tűrni tartozik a telkére az átírás alkalmával telekkönyvileg bekebelezett ama tulajdonjogi korlátozást, hogy magát az egyesület mindenkori alapszabályainak és a közgyűlés, valamint a választmány jogerős határozatainak aláveti.”

forrás: Wikipedia

Fantasztikus egyébként itt sétálni, nézelődni. A régi, sokszor felújított szecessziós paloták, kovácsoltvas kapuk, indákkal eltakart emléktáblák izgalmas hangulatot adnak a környéknek, a platánok és gesztenyefák pedig annyi árnyékot, hogy nyári kánikulában is köszönjük szépen, jól megvagyunk itt.

Tutira kétszer körbesétáljátok a Mátyásföldi Szent József Plébániát, Paulheim József alkotását.

És persze itt van a névadó Mátyás mellszobra, Mátray Lajos alkotása, amit 1896-ban avattak fel.

Parkoló autók ritkán rontják az összképet:

Az itt lakó híres embereket nem sorolnám fel, ami fontos, hogy itt született és máig itt él az Urbanista blog szerzője, Dávid, ezúton is üdvözöljük kedves bloggertársunkat. Jövő kedden lesz a szülinapja, úgyhogy Isten éltesse.

A posztban erről a területről volt szó: