Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet is lehet. Mindig csak sandítva néztem az étlapokon az előételek között a kimagaslóan drága tatár bifsztekre, amit ugyan nagyon szeretek, de egy vacsora vagy ebéd előtt mégsem vághatok be egy negyed kiló nyers marhát, mert akkor mi lesz a zsíros sültekkel, a rotyogó fazekakkal, meg egyáltalán.

Soha nem gondoltam volna, hogy ez a tökéletes sörkorcsolya.

Felejtsétek el a mogyorót, meg a nachost. Nyáron a legjobb, ha kikérsz egy kosár pirítóst, egy kissé hideg tatár bifszteket, rákened egyiket a másikra, és boldogan öblíted le a falatot négy-öt korty sörrel. Örömkönnyek.

Persze lehet azt mondani, hogy ez valami burzsuj kicsapongás, vagy hogy a tatárhoz inkább egy jó bort kell inni, de ez nem igaz. Azt iszol hozzá, amit akarsz. A másik érvelést, miszerint tatárt kérni egy étteremben olyan, mint céltáblával a mellkason érkezni a sportlövő szakosztály bulijára, elfogadom. Nyers húst és nyers tojást hoznak, ami miatt kénytelen vagy bízni valakiben, a konyhában dolgozó séfben, úgy, hogy nem is láttad. És választanod kell, melyiket képzeled el, ezt:

Vagy ezt:

A Frappánsba már kétszer is betévedtem. Egyszer egy ebédre: 1090 forintért két fogást adtak, egy jó kis zöldbablevest, és egy pörccel gazdagon megszórt, vérszegény bolti tésztás csuszát kaptam. Rendben volt ennyiért, de nem ragadtam billentyűzetet az élmény hatására.

Aztán egyik este enni akartunk valamit egy barátommal a bulinegyed közepén. Valami rendes, asztalhoz ülős meleg ételt, nem gyorskaját. Tudom, azt mondjátok, hogy minden sarkon van egy elfogadható étterem, de a helyzet az, hogy ezek vagy nem kiemelkedőek, vagy unom már őket.

A Gozsdu-udvar pedig újabb kihívás. A Spílerben legfeljebb étvágyoltó falatkákat, hamburgert, kenyérlángost, salátát kapsz, egyedül a Sanghaiban van egy kicsit nagyobb választék, a gulyásleves és csirkepaprikás mellett tekercseket és pad thai fogásokat is kapni. De még ez sem az a választék, amit kerestünk. A DiVino Gozsduban szűk az étlap, de vannak rajta kincset érő fogások. Itt más a baj: egy átlagos nyári estén úgy tele van, hogy állóhelyért is sorba kell állni.

Vannak még itt éttermek, de vagy ezek is tele vannak, vagy _nagyon_ éttermek. Nem az a laza, részben bárként, részben bulihelyként funkcionáló, jó hangulatú hely, amit a fentieknek, meg a Kolornak és a többieknek sikerült meghonosítani itt. 

Úgyhogy maradt a Frappáns, egy új valami, ahol egyelőre nem sokan ülnek, és ami ezt a buli/bár/étterem potmétert egy kicsit az étterem irányába húzta, de nem túlságosan. Még pont úgy, hogy szívesen beülsz dumálni, elviseled a lágyabb elektronikus zenét, és a több helyen is az utca felé nyitott homlokzatnak hála érzed a kapcsolatot a Király utca lüktetésével.

Na, itt történt, hogy kértünk egy tatárt, és mellé a sört. 

Egyébként a tatár bifsztek ára itt a legalacsonyabb, amit valaha láttam: 1990 forint egy adag, és ez egy szép, rendes porció. Hátszínből készül, tehát nem a nemesebb bélszínt választották, nem is volt agyonérlelve a hús, de pont emiatt volt laza, könnyű nyári kaja. Friss volt, jól fűszerezett, kellemes cucc.

Ha ehhez hozzáveszem, hogy egy korsó Drehert 350-ért adtak akcióban, egy kimondottan olcsó esti kiruccanásról beszélhetek. És örülök a Frappánsnak, mert nagyon jó érzékkel állították be a hely hangulatát, kellően megtartva a bár vonalat, de már éppen átcsúszva a választékot nyújtani tudó étterem státuszba, figyelve az alapanyagokra, hogy frissek legyenek, de ne kelljen magas árakat írni miattuk az étlapra. 

Oké, lehet, hogy ez csak a beetetési időszak, de most akkor is jó.

Korán nyitnak, van egy csomó reggelijük, aztán ebédmenüjük, és a konyha egészen hajnali egyik üzemel. Naponta minimum 18 órát.

Frappáns
Cím: 1075 Budapest, Király utca 15.
Nyitva: minden nap 7:00–4:00 (a konyha 01:00-ig üzemel)

Disclaimer: a helyre szokás szerint bejelentés nélkül érkeztünk, a számlát pedig saját zsebből fizettük, mert mi ilyen srácok vagyunk!