A BMC központ az egyik legizgalmasabb kísérlet az elmúlt évekből. Egy nem túl eredeti, neoklasszicista épületet újítottak fel, kicsit megbontották az összhangját, egy új egyensúlyt megvalósítva. Kiemelték a ház sarkát, és a helyére egy fém-üveg összeállítást helyeztek. Megőrizték a múltat, de rátették a kéznyomukat, összességében egy izgalmasabb alkotást létrehozva.
Belülről már végiglátogattam az épületet, a koncertterem egyébként lenyűgöző, de ezúttal nem arról írnék. Az Opus Jazz Club is itt kapott helyet: minden csütörtökön, pénteken és szombaton jazz-koncerteket szerveznek. Egy bár, étterem és koncerthelyszín egyben, igényes, szép környezetben. Minden jazz-rajongó álma.
Én nem vagyok akkora jazz-rajongó, így én csak most jutottam el ide.
A Pocsai Kriszta Quintet lépett fel tegnap, akikről semmit nem tudtam, de a nagy zenefaló Misi barátom elcsalt, hátha jó lesz. Fél kilenc körül, fél órával a koncert kezdete előtt érkeztük, szinte elsőkként.
A hely nagyon hangulatos. Az asztalok valami furcsa keverékét alkotják nézőtérnek és bisztrónak. Kicsit ez is, az is, hiszen itt a zene nem háttérhangulatnak szól, nem a zsíros falatok és jókedvű beszélgetések kísérője. Itt mindenki odafigyel a művészekre, a pincérek pedig ritkán jönnek a koncert alatt az első asztalokhoz, nehogy megzavarják a zenészeket.
Az árak meglepőek. Sokkal magasabb összegekre számítottam.
Ezer forint körül adnak "koncertfalatkákat", fetás dinnyesalátát, tonhalkérmet, rántott patiszont, de a rendes étlapon a főételek is 1250 forintról indulnak. Ebbe a kategóriába tartozik például a lecsó, debrecenivel:
Jóféle.
Persze van bőrén sült fogas és bélszín is, sokkal drágábban, láthatóan elég széles spektrumban lőnek a konyhán. Plusz: remek kézműves söröket, Orgét és Feketét is vehetünk 650 forintért a Szent András sörfőzdétől.
A koncert egyébként szintén remek volt. Pocsai Kriszta behunyt szemmel adta át magát az éneklésnek, mögötte Barcza-Horváth József szabályosan adta a basszust, Cseke Gábor és Schenider Zoltán szépen díszítgették a fát, Kaszás Péter pedig a dobok mögött alakított óriásit.
A koncert egyébként leginkább feldolgozásokból állt, páratlan, hétnyolcados-kilencnyolcados ritmusokkal, amiket többször meg is szakítottak, hozzátettek-elvettek. Azt gondolnánk, hogy ettől szabálytalan, követhetetlen lesz a zene, de épp ellenkezőleg: Pocsai Kriszta és zenekara pont így tudta homogénné összegyúrni az egészet. Nem érezted az elejét, a végét, nem tudtad felosztani szakaszokra, az egész csak úgy folyt le a színpadról. Óriási.
A koncert után szinte az összes asztal felállt fizetni. Mi maradtunk volna még pár órát dumálni, de egy idő után már kínos lett volna egyedül, körülvéve a letörölt asztalokkal. Úgy tűnik, itt tényleg a koncert idejére gyűlnek össze az emberek, és amint megvolt az utolsó akkord, hazamennek. Az én ritmusomban a koncert csak része az estének, és szívesen ücsörögnék többet még a klubban. Mert jó.
Opus Jazz Club
Cím: 1093 Budapest, Mátyás u. 8.
Nyitva: H-K 11:30 - 22:00, SZ-P 11:30 - 00:00, Szombat 18:00 - 00:00