Alaposan lekövettük a blogon a város egyik legforgalmasabb csomópontjának felújítását, aztán megünnepeltük az átadását. Szép lett, még ha az eredeti tervek izgalmasabbak is voltak, de végül aztán elmaradt a forgalmi rend forradalmasítása, nem lett középső buszsáv, nem lett villamos, nem lett biciklisáv és ebből következik, hogy nem történt meg a Kossuth Lajos utca rehabilitálása sem. Talán majd később.

Mindenesetre a környéken élő Végh Júliát, akinek Budapesttel foglalkozó műveit már bemutattuk egyszer a blogon, megihlette a felújítás, és egy egész sorozatot alkotott az ottani káoszról és az ígéretes jövőről. Pontosabban az ezek közt feszülő ellentétről.

“A környéken élek, így folyamatosan szembesültem az ott zajló eseményekkel, munkafolyamatokkal, építkezési eszközökkel, gépekkel. A Ferenciek terét fel évig teljesen új perspektívából láthattuk. A belváros egyik legforgalmasabb tere egy időre káosszá vált. Ez volt a kiinduló pontom, a káosz fogalma.”

Júlia fogta a tervrajzokat, majd ezeket a fóliára nyomtatott áttetsző városfejlesztési tervrajzokat - a munkálatok befejezéséig: fikciókat - vegyítette a valós elemekkel.

“A jelen, a kosz és káosz, ráfestés. A munkáimon azonban egyetlen térsíkban találkozik a két párhuzamos sík, a fikció és a valóság.”

Így került munkagép és kosz a szépen felújított környezetbe, így kerültek önfeledten játszó gyermekek a gépek mellé, és így tovább.

A sorozat április 19-én lesz kiállítva a Józsa Judit Galériában.