Végh Júlia korábban levágott halfejeket festett, csak mondom. Azért tudtunk elkezdeni beszélgetni, mert volt egy remek sztorim Bangkok kínai negyedéből, a Yaowarat Road egyik mellékutcájából, ahol a félbevágott halak tátogva próbálták győzködni a vásárlókat a frissességükről. Csak az nézze meg, aki bírja az ilyesmit:

Szóval elkezdtünk beszélgetni és hamar kiderült, hogy

1: Júlia szemtelenül fiatal, még csak 23 éves
2: Ennek ellenére már sikeres festő, akinek komoly összegekért veszik a képeit. És veszik őket. A halfejeseket is.

Alig négy éves volt, amikor a nagyszüleinél zongorázás közben észrevett néhány csodás festményt a falon, ekkor döntött úgy, hogy festéssel szeretne foglalkozni, de tudatosan csak a gimnáziumban kezdett el felkészülni. Több órás rajzszakkörök jöttek hétvégente, éveken át. Akik közben hatottak rá: Gaál József, Alexander Tinei, Csernus Tibor, Antonio López Gracia, Pere Llobera, Caravaggio, és Turner.

A blog szempontjából viszont azért releváns Júlia, mert az utóbbi időkben intenzív Budapest-festészetbe kezdett. Szünet nélkül festi a saját Budapestjét, téli háztetőkkel, utcai jelenetekkel, nyári eseményekkel, még olyan szuperaktuális műve is van, amin az Erzsébet téri óriáskerék pörög. Nézzétek csak, nem hazudok:

Jó ez, mert Júlia ugyanúgy fiatal, mint Mondik Noémi, ugyanúgy fontos téma neki Budapest, csak egészen más az eszköztára és az üzenete a lakótelepen felnőtt, Painttel alkotó művésznek, mint a belvárosi, olajjal dolgozó Júliának.

És persze ott van Marcus Goldson is, akiről már többször írtunk, és aki szintén bele van szerelmesedve Budapestbe, ahogy a képeinek köszönhetően sok külföldi is:

És mindegyik kép ugyanannyira igaz, ugyanannyira része annak a városnak, amit nem a központi döntések, hanem a lakók és vállalkozók kreatív energiái, meg az ilyen művek miatt lehet egyre jobban szeretni.