Adrienn nevű olvasónk írt nekünk, hogy feltétlenül ki kell próbálnunk egy titkos helyet, ami méltatlanul van elhanyagolva. Így írt:

A büfé berendezése és a dizájn sajnos nem igényes, itt korábban egy kínai büfé (elég rossz) üzemelt és tőlük így vették át az üzletet abban bízva, hogy ha beindul, akkor majd fejlesztenek. Ha nem a szomszédos házban laknék, én sem futottam volna beléjük már a nyitásuk hetében, a lepukkant belső tér sem invitált volna azonnal, de kipróbáltuk, és mára törzsvendégek vagyunk, néhány barátot is vittünk már és mindenki odáig van az ételekért.

A hely egy köpésre van a Nagykörúttól, a Stex ház mögött nem sokkal nyílik. A belső tér tényleg nem hívogató, vakító neonfény, olcsó járólap és szörnyen sivár, sárga színű falak.

Este érkeztem, nem sokkal zárás előtt, így a kirakott ételek egy részén már elszíneződött kéreg volt, így azok felé fordultam, ahol még ez nem látszott. "Mindjárt kész a csirke tikka masala" - jött az életmentő javaslat az eladó lánytól, amire lecsaptam. Kértem mellé egy vajas naant, és egy sherpa thuppa levest marhahússal.

Oké kezdjük a mélyponton: a leves iszonyú volt. Már amikor kiszedték, megcsapott az ecetszag, és belekóstolva majdnem úgy jártam, mint a Dang Muoiban a csigával. Odanyújtottam a pultos lánynak, aki szintén majdnem taccsolt. Hátravitte a szakácsnak, aki azt üzente, ez ilyen. Ezen picit felidegeltem magam.

Rosszul indult tehát az este. Nem hittem volna, hogy innen sikerül javítani, aztán én csodálkoztam a legjobban, hogy micsoda vigyorral az arcomon jövök ki a végén.

Gurung (így hívják a hely egyik tulajdonosát, a nepáli szakácsot) előrejött, és kedvesen elkezdett magyarázni magyarul a levesről. Semmit nem értettem. Leves...serpa...citromlével szokták, de az megromlik gyorsan...savanyú...legközelebb kiteszem az cetet, hogy annyit amennyit... Ennyit értettem, pedig lediktált vagy százötven szót. Semmi baj, mondtam mostanra már megenyhülve, mert láttam, hogy pökhendiségnek nyoma sincs. Gurung tök aranyos volt ugyanis, ahogy magyarázott. "Hozok még egy levest, ez nem lesz olyan savanyú" - mondta, és hátrament.

Közben elkezdtem enni a tikka masalát és a naant. Te jó isten! Elnézést, itt kénytelen voltam egy hatásvadász felkiáltó mondatot írni. Ez a naan tényleg kegyetlenül jó. Meg a csirke tikka masala is nagyon rendben van, bár abban olyan sok hús nem volt. Nem is hiányzott mondjuk, a vajas naanhoz volt kiegészítő inkább. Izmos, ízletes, csípős kiegészítő.

Gurung előrefutott egy kis tál levessel, hogy megjavította, most nézzem. Most is ehetetlenül ecetes volt, de már csak feleannyira, mint korábban. "A sherpák, tudod, erős..." - valahogy így magyarázta a szakács-tulajdonos, a többit nem értettem. Kiment cigizni.

Később elbeszélgettem még Gurunggal - ezúttal már angolul -, és elérzékenyültem a történetétől. Elmondta, hogy tíz éve dolgozik Budapesten, és ez idő alatt sosem járt otthon, a családjánál. Gurung menekült ugyanis, a polgárháború idején szökött el az országból, és nem is térhet haza. Pedig van egy tizenhét éves lánya, aki csak annyit tud, van valahol Európában egy apja.

Gurung elmondása szerint nagyon keményen dolgozik, hogy újra összeegyesíthesse a családot, hogy legalább a lányát idehozhassa Nepálból, találkozhasson vele (ő nem mehet haza). Nem minden itteni nepáli dolgozik ilyen keményen, mint én - mondja. Kiderült, hogy pontosan huszonöt nepáli él Budapesten, az orvostól a mosogatóig minden előfordul. De ők azért összejárnak, és annál az asztalnál mindenki egyenlő. Két-három menekült van köztük, ők azok, akik a háború miatt vannak itt. És az a közös a huszonöt emberben, hogy egyikük sem beszél túl jól magyarul, pedig az orvos például már huszonkét éve próbálkozik. "Jobban beszélek, mint amennyit megértek a magyarból" - mondja Gurung, ezen az őszinte állításán majdnem felnevetek.

A nepáli szakács még azt is elmondja, hogy tíz éve nem érti, mi a bajunk. Náluk, ha napi kétszer eszik az ember, már boldog, és vigyorog, mert nem éhes nagyon. Mi meg itt nem tudunk mit kezdeni a világfájdalmunkkal. Elkezdek valamit motyogni a kommunizmusról, de aztán inkább nem megyek bele, kényes téma lehet, inkább megadom magam: tényleg. Én sem értem. És tényleg nem. Mi is azon dolgozunk, hogy kicsit másként legyen.

Van valami megindító ebben a kis emberben, ahogy küzd, ahogy tíz éve dolgozik, hogy megcsinálja a szerencséjét, amiből jelenleg egy kicsit csúnyácska büfé látszik a Nagykörúttól pont annyira távol, hogy ne lehessen észrevenni. Ahogy elmeséli, hogy majd kicseréli a neoncsöveket, és elkezd alkoholos italt árulni esténként, mert inkább inni jönnének szerinte az emberek. Ha pedig az sem jön be, bezárja a helyet.

Szóval ha találkozni akartok a naan-királlyal, menjetek el a Wok & Tandoori Expressbe a Baross utca 39-be. Levest NE kérjetek. Naant viszont igen, vajasat feltétlenül. Ne ijedjetek meg a kínai büfé hangulattól, az az itt lévő ex-kínai büfé miatt van. És ne azért tegyétek ezt, mert segíteni akartok Gurungon, hanem azért, mert övé a legjobb naan, amit Budapesten ettem.

Az árak nagyon alacsonyak egyébként, egy fél adag levesért, egy fél adag csirke tikka masaláért és egy adag naanért (bőven elég volt) 990 forintot fizetünk menüárban. A mango lassi szintén kötelező mellé, ez 300 forint körülbelül.

Wok & Tandoori Express
1085 Budapest, Baross utca 39
Nyitva: minden nap 11:30 - 21:30