Tök jó, hogy megnyílt az Élesztő a kilencedik kerületben, de van vele egy nap probléma: nincs kaja. A környéken kell keresgélni. Marikai néni nagyon aranyos, bár jóindulattal is inkább gourmand, semmint gourmet értelemben, ráadásul hétköznap van csak nyitva, akkor is kilencig. Keresnünk kell tehát a környéken egy olyan helyet, ahová betérhetünk a harmadik sör után, rátolni valamit a komlóra.

Úgy gondoltam, posztokban örökítem meg a próbálkozásaimat, mire lehet jutni egy gasztronómiájáról nem épp híres környéken. Az első nekifutás - mint az elsők általában - nem sikerült túl fényesen. A Dang Muoi vietnami éttermet kerestem fel Misi barátommal, miután az Élesztőben megittuk, amit meg kellett.

A Dang Muoiról érdemes tudni, hogy alapvetően a siker miatt menekült ide: józsefvárosi piaci büfének indultak, de akkora volt a kereslet, hogy újraterveztek. Éttermet nyitottak.

Ahogy azt ilyenkor kell, masszív giccsözönnel töltötték meg a termet. Farsangi, színes papírdíszek a plafonon, mindenféle villogó ezmegaz, házi oltár a sarokban. Drágának látszó, olcsó asztalok. Mégsem taszító az egész, inkább vonzott (sörözés után - a szerk.), a hely tele vietnami arcokkal, a pincér hölgy kedves, kijön magyarázni valamit az asztalhoz, nem értjük, de nem csinál belőle problémát.

A pho-jüket például nagyon dicsérik. De gondoljátok bele a helyzetünkbe magatokat: néhány liter sörrel a gyomrában senki nem kér ki egy kétliteres tál levest. Valami szilárdabb cucc kell.

Az étlapot olvasva megakadt a szemünk néhány fogáson, így például:

Hát nem ki is kértünk mindkettőt? (Sörözés után - a szerk.) Mellé pedig egy hagyományosabb vonalon mozgó zöldséges marhát, hogy legyen hová menekülni. A halról és a húsról nem is érdemes sok szót ejteni, átlagos, frissnek épp nem mondható fogások voltak, büfé kategóriában teljesen rendben voltak.

Hanem a csiga. Te atyaúristen. A csiga konkrétan nem volt ehető, a gumi állagot olyan komolyan vette, hogy sérülést sem tudtam rajta ütni a jobb hátsó hetesekkel, pedig ott van nyomaték.

Ami szörnyű volt, az a fogás többi része, a tofu és a szalonna. Én már nem tudnám megmondani, hogy a tofuból kicsorgó sárgás lé hány százalékban köszönheti az ízét annak a kellemetlen fűszerhegynek, amit ráöntöttek, és mennyi baj volt eleve a tofuval. Megszabadultam tőle igen gyorsan. Misi barátom a szalonnával kapcsolatban élte át ugyanezt. Én is nekigyürkőztem, ultraaffektálós, félelemmel teli kóstolás következik:

A végén ezt sem tudtam elrágni, a kiköpést nem örökítettük meg.

Utánaolvastam, és észrevettem, hogy a Diningguide-on ugyanebbe a fogásba sikerült belefutniuk nemrég a tesztelőknek, és hasonló élményeket szereztek. Pacsi!

Elmondtuk a pincérnek, hogy mit tapasztaltunk, mosolyogva mondta: legközelebb biztosan megtaláljuk a nekünk való fogásokat. Nem szóltam semmit, csak visszamosolyogtam. Talán a szememből ki lehetett olvasni, hogy nem lesz legközelebb, nem tudom. Nem akartam megbántani senkit, olyan békés volt az este. (Sörözés után minden békés - a szerk.)

Kilépve az ajtón ismét Budapesten találtuk magunkat. A kontrasztot egy fotóval illusztrálnám, és egy kézzel írott ígérettel.

Tovább keresem a környéken a helyeket. Nem adom fel.

Dang Muoi vietnami étterem
1092 Ernő utca 30
Nyitva: H-V 10:30 - 23:45