Ha jól emlékszem, januárban nyílt a hely, fogalmam sincs, mi van velem, hogy nem a március végéig tartó télben, hanem az április közepétől tomboló nyárban mentem el hozzájuk enni egy forró levest. Mentségükre szóljon, hogy volt egy rakás hideg levesük is.

Többször benéztem hozzájuk, de a papírlapra kiírt napi menü nem győzött meg. Annyira hozzászoktam már a táblához és a krétához, hogy a benti papírlapozás lelombozott. Aztán olvastam néhány negatív kritikát a helyről a Foursquare-en, meg azt is láttam, hogy a srácok körülbelül ugyanolyan bénán reagálnak a beszólásokra, mint mi Ádámmal, úgyhogy el is döntöttem, kipróbálom a kajájukat.

Kábé 28 Celsius-fok lehetett, amikor megérkeztem a Soup Culture-ba, és rögtön kikértem egy korhely levest, amit másnaposság ellen kínáltak. Másnapos se voltam.

De a kaja remek volt. Tényleg, imádtam. Az volt a tervem, hogy betolok egy fél pohárral, rá egy fél szendvicset, hogy azt is megkóstoljam, de éhes sem voltam, meleg is volt, gondoltam a maradékot majd elosztogatom a szegények közt, vagy kidobom: megenni úgysem fogom.

De megettem. Sőt: kiittam az utolsó kortyot is. Egyébként nehéz volt eljutni az ívásig, mert olyan sűrű, gazdag volt, hogy a nyolcvan százalékát inkább haraptam. Jó volt a káposzta, a kolbász, a füstölt hús, össze-vissza rángatta a nyelvemet ez a korhely, egyáltalán nem zavarna, ha egy erre járó külföldi ez alapján ítélné meg a magyar konyhát.

A szendvics ehhez képest már nem volt ekkora durranás, jó volt a házi készítésű padlizsánkrém, sőt, remek, de a Bors Gasztrobár őrületeihez képest például kevésnek éreztem a koncepciót, kicsit szegényesnek a megvalósítást. De finom volt. A kettő együtt 780-ért meg kimondottan megérte.

Terjeszkedik a minőségi fast food, észak felé tart, ráadásul nyílik még egy rakás jó hely a környéken, lesz téma a következő hetekre. A Soup Culture-t meg próbáljátok ki, ha arra jártok, levesben nagyon erősek.

Soup Culture
Budapest, Október 6 utca 19,
H-Sz: 11:00-19:00