Nyílt egy étterem a belvárosban, aminek a tulajdonosa azt állítja, hogy

1: normális steaket eddig nem lehetett Magyarországon enni
2: na de majd most

A KNRDY kialakítása a központi témának megfelelően kicsit olyan, mint a néhány hete bemutatott pornográf kéjlak: a nagy húsok köré kemény, egyenes, sötét tónusok passzolnak, nem lágy ívek, meg színek. Szinecskék.

Amíg vártunk a steakre, megkóstoltuk a felvágottakat, köztük "A" joselitót, Józsikát, zárójelben csak annyit, hogy ez a sonkák Monica Belluccija és Jessica Albája egy személyben, már ha eltekintünk attól, hogy egy csodálatosan zsíros, leírhatatlanul bonyolult állattartási és elkészítési procedúra után az asztalra kerülő ételről van szó, nem gyönyörű színésznőkről.

Sírsz.

Ezután jött a steak. Egy hatalmas Prime Black Angus porterhouse. A porterhouse lényegében egy T-bone, valamivel nagyobb bélszínnel, és valamivel kisebb hátszín-résszel, ugyanabból az állatból vágják, ugyanúgy, csak kicsit hátrébbról. Ről.

Az elkészítési mód amerikai: ez azt jelenti, hogy a remek alapanyagot egy spéci sütőben nagyon magas hőmérsékleten készítik, amitől a külső réteg hirtelen megsül, a pórusok lezárnak, így a belső a saját levében kezd el főni, puhulni. A vége az, hogy van egy kéreg, belül meg a csoda, elméletben.

Nagyrészt gyakorlatban is. A hússzelet valószerűtlenül nagy, de kár ennek örülni, dekára mérik az ételt, nem nyersz egy forintot sem, ha nagyobbat kapsz (sőt, egy táblára fel van írva, hogy melyik részből mekkora darabok vannak éppen a konyhán és választhatsz közülük. Még be is mutatják neked sütés előtt. Épp csak a marha kiskorából nem látsz fotókat, amikor még vidám bociként tervezte a jövőjét, feltehetőleg nem pont így).

Szóval az alapanyag tényleg hibátlan, megint sírni valóan jó. Ennek megfelelően csodálatos az íze, különösen a belseje és a kéreg is mesés leginkább. Néhány ponton viszont már-már szenesedni kezdett, amitől egyszerűen keserűvé vált az íze. Állítólag az amerikaiak így, meg ígyebbül szeretik, én nem vagyok amerikai, csak egy magyar hülyegyerek, én ellettem volna a szenes részek nélkül is. A hús mellett szól, hogy ez az egész adag 1-2 százalékát adta csak ki, amit gondolkozás nélkül le lehet kaparni az ételről és át lehet szórni a mellettünk vacsorázó amerikai tányérjára, aki ujjongani fog örömében.

A hús mellé kihozott köretek nemkülönben csodálatosak. Nincs kérdés a mártásoknál, gombáknál, zsírban sült burgonyáknál, nekem mégis a a gruyére sajtos spenót ízlett a legjobban. Ha spenót lennék, így szeretném végezni.

A hely még csak most nyílt, de máris elég sikeres, esténként tele van vendégekkel, főleg persze külföldiekkel. Ami érthető: két főre nyugodtan számolj húsz-, de inkább harmincezer forinttal. Nem egy olcsó hely.

Persze nem sok helyen kapsz hasonló minőségű steaket máshol Budapesten.

KNRDY
Budapest, Október 6. utca 15
+36 1 788 1685
info@knrdy.com