Az ember azonnal érzi, ha valami igazán érdekes dologgal találkozik szembe. Például amikor a hírlevelek, programajánlók, közlemények között meglátja ezt:

A Halott könyvtár kísérlet a magyar könyvtárak 1989 óta olvasatlan állományának modellezésére. A kiállításon ötezer olyan könyvet vehet kézbe a látogató, amelyet 1989 óta senki sem kölcsönzött ki.

Naná, hogy megyek.

A Centrális Galériában nemrég megnyitott kiállításban pont az az érdekes, ami a rendszerváltás óta a világon senkinek sem volt érdekes. Azok a könyvek, amiket valamiért félretettek, és ottfelejtettek. Kérdés, hogy miért.

A Centrális Galériába érve láttam, hogy ez a kérdés nemcsak engem foglalkoztat. Egészen fiatalok is nézegették a könyveket, csendben nevetgélve, kábé öten lapozgattuk a helyenként egészen jó bőrben lévő, helyenként ronggyá olvasott könyveket, amikre a mai napig nem voltunk kíváncsiak huszonhárom éven keresztül.

Persze nem lehet állítani, hogy ezeket a könyveket senki sem olvasta az utóbbi évtizedekben. A kutatás az Egyetemi Könyvtárra irányult, több mint 240 ezer bejegyzés végigböngészése után választották ki azokat az olvasatlan könyveket, amik magyar nyelvűek, 45 ás 89 között íródtak, és valamilyen közérdeklődésre tartanak számot.

Találkoztam például olyan könyvvel, aminek a borítója gyermekkoromban szinte mindenhol szembe jött. Ha vendégségbe mentünk, mindig ott volt a polcon valahol, ami azt mutatja, hogy 89 előtt ez igazán nagy bestseller lehetett. Ilyen például a Kőbe zárt fájdalom Karel Schulztól, Michelangelo regényes életrajza, ami egyébként állítólag remek könyv. Talán azért nem vette ki senki, mert már mindenkinek megvan otthon.

Vannak viszont igazi rétegkönyvek is. A Sertés emésztése (a pontos címre már nem emlékszem) például tutira nem érdekel mindenkit, viszont az is biztos, hogy nem az aktualitással van gond. Szerintem legalábbis a jószágok a rendszerváltás óta ugyanúgy emésztenek.

Találkozhatunk rosszul megválasztott címekkel, ilyen mondjuk az Egy szerelem története, ami így önmagában nem csigáz fel senkit, ilyen sztorija mindenkinek van, legalább egy. Az élet meghosszabbítása vagy a Harc a Xenobiért már jobbak, de úgy tűnik, az örök élet vagy a dicsőséges halál sem izgatta fel az embereket, mint ahogy arra sem voltak kíváncsiak, miért Nehéz szatírát írni.

A könyvespolcok között találunk négy monitort, amin folyamatosan 20-25 perces előadást tartanak meghívott irodalmárok az általuk kiválasztott 5-7 könyvről, bemutatják őket és találgatják, miért kerülhettek a Halott könyvtárba. Miközben beszélnek, lapozgathatjuk is a hol remek, hol "rettenetesen rossz" alkotásokat.

Felszereltek egy olyan polcot is, ahol ajánlani lehet a könyveket, ahová bárki betehet olyan alkotást, ami szerinte méltatlanul lett mellőzve. Van itt bűvésztrükköket bemutató könyv, népművészeti könyvek, regények is. Vendéglátósoknak felcsillanhat a szeme a Sorbanállás - kiszolgálás, Bevezetés a tömegkiszolgálási rendszerek elméletébe című könyv, egészen addig, amíg bele nem lapoz:

Viszont találunk remek balatoni fotókat is az egyik könyvben, Illyés Gyula és Reismann János munkájában.

Ahogy bóklásztam a könyvek között, egy ismerős késztetés éledt újjá bennem. A könyvtári bóklászás vágya, hogy teljesen ismeretlen könyvek közül válasszam ki, mit olvasok el szívesen, kitalálni az első oldalból, mire lehet számítani az adott könyvnél, aztán néha ottmaradni, és 30-40 oldalakat elolvasni akár a könyvtárban, aztán hazafelé menet. Régen csináltam már ilyet. Ma délután leporolom ezt a szokásomat a Szabó Ervinben.

A könyvek 2012. április 22-ig, hétfő kivételével minden nap 10 és 18 óra között böngészhetőek és olvashatóak ingyenesen a Centrális Galériában, az Arany János u. 32-ben.