Talán mindenki hallotta már, hogy januártól a vendéglátóhelyeken kijelölt zárt helyeken is tilos a dohányzás, emellett játszótereken, buszmegállókban és pályaudvarokon is tilos füstölni, a büntetéseket április 1-től kezdik meg, addig türelmi idő. Az index készített egy videót, ami a legtipikusabb véleményeket foglalja össze:

A videót nézve felmerült bennem néhány gondolat, észrevettem, hogy noha ugyanarról a törvényről van szó, egy kicsit mindenki másról beszél.

Mindjárt kezdjük azzal, hogy a dohányzás betiltása a fenti helyeken elsősorban nem a dohányzásról való központosított leszoktatást hivatott elősegíteni, aki ezekre hivatkozik, szerintem rossz nyomon jár. Az egy szerencsés mellékhatás lehet. Alapvetően a nemdohányzók védelmében szól, azokéban, akiknek eddig nem sok választásuk volt.

Én alkalmanként dohányzom, egyre ritkábban, régebben gyakran rágyújtottam. Azokat a helyeket viszont, ahol áll a füst, és a nadrágom, kabátom az este végére olyan szagú lesz, mint a hamutartó, sosem szerettem. Elkerültem az olyan helyeket, ahonnan hazaérve a fél lakást beterítem bűzzel, szerintem ez nemhogy érthető, hanem egyenesen lehetetlen vele nem egyetérteni.

Olyan helyeket kerestem, ahol a dohányosok tényleg különteremben ülnek, ahol izmos légelszívás van, és noha itt is ritkán lehet megakadályozni az átáramlást, az minimális mértékű. Ismerjük viszont a "földszinten lehet szívni, a galériában nem" (és fordítva), az "ennél az asztalnál lehet dohányozni, a szomszédnál tilos" jellegű megoldásokat. Rengeteg helyen értelmezték egyedien, vagy éppen nevetségesen a nemdohányzók védelmét.

És pont ez a magatartás, a kiskapuk keresése az, ami miatt úgy dönthettek, hogy nincsenek félmegoldások és kivételek. Az, hogy a füst hogyan, milyen kialakításnál meddig terjed, nem lehet meghatározni, egyéni esetekre pedig nem lehet törvényt létrehozni. A dohányzó kocsmák ötlete pedig azért nem jó, mert öngerjesztő folyamatot indít be: minél többen dohányoznak, annál több a dohányzó hely, és annál kevésbé változik bármi.

A logika ez: ha mindenhol megtiltják, az olyan fenyegetés a törzsvendégek részéről, hogy nem járok majd ide, üressé válik. Akkor hová? A házibuli nem alternatíva, szinte semmilyen esetben sem. Viszont az a vendéglátós, aki a masszív dohányosok elvesztésétől fél, nem látja azt a tömeget, akiket a füstmentességgel csalogathatna be.

A kiskapukat eltorlaszoló törvénnyel persze mindig veszít valaki. Én úgy látom, leginkább azok a helyek ilyenek, akik rengeteget költöttek korábban a dohányzó részek tisztességes kialakítására, elszívással, szeparálással. Terveztünk korábban egy sorozatot, ami az ilyen pubokat látogatta volna fel, mert sokakat érdekelt - minket is -, hol lehet kulturáltan egymás mellett a dohányzó és a nemdohányzó vendég. A törvény miatt már nem aktuális, de én úgy láttam, a lista nem lett volna olyan hosszú, mint szerettük volna.

Ez volt az én véleményem, most mondjátok el a tiéteket.