Ismét egy olyan lépcsőházba látogattunk el, ami a kapucsengő-teszten nemigen menne át, vagyis kívülről nézve nem sok jó ígér.

Hivalkodásnak nyoma sincs, átlátszatlan üveg bejárati ajtó, koszos, kopottas burkolat. A kamera, és a homlokzat azonban sejtet valamit, amit egy néni mögött besurranva belül is megtapasztaltunk Rowlenddel, aki a remek fotókat készítette a mai poszthoz. Belül egy tágas, márvánnyal borított luxuslépcsőház tárul a szemünk elé, eredeti üvegcső lifttel, a legmenőbbel, amit valaha láttam.

A sorozatban már szerepelt a Dunapark-ház egyik tagja, a Bauhaus-mintára készült lépcsőház, amit az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény jóvoltából már többször láthattam (Bauhaus-sétájukról hamarosan egy külön poszt készül). Itt ugyanezeket a jeleket láttam: a tükröződő márványt, a bőkezűen alkalmazott tereket, a sajátosan hajlított korlátokat, a márvány ajtókereteket, lekerekített sarkokkal. Építészettel nem foglalkoztam soha elmélyülten, így magam is meglepődtem, mikor egyértelműen beazonosítottam a tervezőket: Hofstätter Béla és Domány Ferenc. Utánanéztem, és stimmelt.

A ház 1937-ben épült, a Weiss Manfréd Művek Elismert Nyugdíjpénztára bérházának. A ház történetéről a Városképp blogon találhattok egy kimerítő és remek leírást, én csak a legfontosabb dolgokat emelném ki.

A Margit körút és a Rómer Flóris sarkán sokáig álltak az egyszerű, falusias házak, miközben a környéken sorra nőttek ki a földből a 4-6 szintes épületek. Nem könnyű terep: a Rómer Flóris utca meredeken emelkedik innen a Rózsadomb felé, így a tervezett bérháznak két szárnyat kellett tervezni, egymástól szintben eltolva. A Közmunkatanács ötletét felülírta az építészpáros, akik egyetlen, monumentális lépcsőházzal oldották meg mindkét szárny elérését. És mivel a hátsó tömb lakásai egy fél emelettel magasabban indulhattak a föld szintjétől, ezért minden lépcsőfordulóban 3-3 lakásba nyílik ajtó.

Ezek közül az egyik másfél szoba plusz hallos, erkéllyel, míg a másik kettő 2-3 szoba plusz hall, plusz cselédszobával kerültek kialakításra. Ez utóbbi lakások mindegyik szobájához tartozott erkély.

A bejárat mellett természetesen babakocsi-tároló is helyet kapott, ez a korabeli luxuslakások egyik kötelező eleme volt. A babakocsikat persze nem úgy kell elképzelni, mint a mai, könnyű, összecsukható változatokat, akkor még sokszor kiságyszerű dolgokat tologattak, méterszer 80 centis monstrumokat, amiket igen bajosan lehetett volna felvinni a lakásokba.

Még a Margit körút 15-17. liftjeivel sem, amik egyébként annyira jedik, hogy az embernek muszáj kipróbálnia, ha itt jár.

További képek a galériában: