Múlt héten már írtam nektek, hogy részt vettem a Kultúrfürdő rendezvénysorozaton, de a lakáskoncert egy bónusz helyszín volt, a Kultúrfürdő valójában egész másról szól. A kultúráról, meg a fürdőről, természetesen. Valahogy úgy kell elképzelni, hogy bemész a fürdőbe - idén a Fő utcai Király-fürdőbe -, belemártózol a vízbe, közben pedig koncertet hallgatsz, színházat nézel, egyedi performanszokon szórakozol.

Mindenképpen el akartam menni egy koncertre, megtudni, hogyan érvényesülnek a hangok a tömény vízpárában, egy 1500-as években épített török fürdőben, amit azóta mindig az eredeti műemlékjelleget megőrizve építettek át és újjá. Ahogy nézegettem a fellépőket, megláttam a Soharóza fellépését, ezzel az ajánlóval:

Ez nem egy koncert. Nem is előadás. Performansz meg végképp nem. Ha valami, akkor egy kísérlet az érzékeléssel és az érzetekkel. Az értelem ezúttal kizárva. Hangok, távolságok, irányok, tapintanivalók, anyagok, minták, pára, víz, akusztika, homály, zsúfolódás, terek. Figyelés. Lazítás. A Soharóza újraegyesülése önmagával, egy új térrel és a vendégeivel.

Volt csatolva egy hangfájl is, amit meghallgatva egyértelmű lett, hogy ide kell mennem.

Valahogy úgy képzeltem (tudom, én voltam a hülye, mit képzelődök), hogy a vendégek egyik medencéből a másikba sétálnak, amikor észrevétlenül valaki dúdolni kezd mellettük. Akárcsak egyetlen, mély hangot búg. A terem másik felében aztán csatlakozik egy másik fürdőzőnek öltözött alak, végül pedig mind a 30-35 kórustag becsatlakozik, és a fenti hangfelvételhez hasonlókkal kábítanak el minket.

Hát ezekre készülve mentem el az egyik hétvégén a Király fürdőbe, ami lepukkantságával nemhogy elriasztott, pont megadta az alaphangulatot. Miután megkaptam a jegyemet, felmentem az öltözőkabinokhoz, ahol a kabinmester - vagy nem tudom, hogy hívják az ilyet - nem túl udvariasan közölte: nincs több szabad öltöző. Így aztán ruhában kellett maradnom, és próbálni átélni, hogy én most itt tulajdonképpen féligmeddig fürödni jöttem.

A kabinmester az idő előrehaladtával egyre közönségesebb lett, nagy hangon szidta ezt az egész előadást, marhaságnak nevezte azt, amit a vendégek próbáltak volna átéléssel meghallgatni. A német és angol ajkú érdeklődőket, akik az átöltözés helyéről próbáltak volna több információt megtudni, egy-egy "nix"-szel zárta rövidre. Egészen komolyan elvette a legtöbb ember kedvét egyetlen rosszindulatú és ostoba alak, felbosszantott.

A bejáratnál egy térképet kaptam a kezembe, amivel magamra hagytak, így nekem kellett kisilabizálni, hova kellene mennem, és mit kellene csinálnom. Az egyik helyen bekötötték a szemem és énekeltek, miközben különféle falatkákat tömtek a számba (dinnye és sajt volt, úgy emlékszem), a zuhanyzóban pedig, ha rányitottál az énekesekre egy kabinban, énekelni kezdtek:

Aztán további érdekességeket láttam:

De valahogy az egész nem tűnt egy percnél tovább szórakoztatónak, és láthatóan senki sem tudta, mihez kezdjen ezekkel a jelenetekkel. A szervezők idegesek voltak, a kórus tagjai, ha épp nem énekeltek, kapkodva rohangáltak közöttünk, kicsit ment a fejetlenség, ami a kabinos jelenetek után nem hozta meg jobban a kedvem. Pedig alapvetően fantasztikus volt a helyszín.

Bementem a központi fürdőrészbe is, ahol olyan mértékű volt a levegő páratartalma, hogy a kezemben lévő papír öt másodperc (!) alatt átnedvesedett, és lekókadt. Érthető, hogy a fényképezőgépemet nem akartam ennek kitenni, pedig aztán itt kezdődött el az, amire az eleje óta vártam. A kórus tagjai egyenként bevonultak, elkezdtek dúdolni, majd felejthetetlen atmoszférát adva énekeltek a medence szélén, a medencében, egymást fröcskölve, egyre felszabadultabban. Erről csak hangfelvételem van sajnos, azt megosztom veletek, kép készítése azért sem volt lehetséges, mert ekkorra már a szemgolyómról is folyt a víz, és nem láttam semmit.

Alapvetően szerintem szuper a kezdeményezés, de egy ennél jobb, nagyobb fürdőt kellene találni a rendezvénynek, profi szervezéssel, új kabinmesterrel, meg egy kicsit eltaláltabb koncepcióval. Aztán lehet, hogy ha a végével kezdtünk volna, imádtam volna az egészet, most már sosem tudom meg.