Amióta aktívan biciklizem Budapesten (de lélekben örök autós maradok, aki korábban bringás volt), eleve nagyobb lelkesedéssel figyelem azokat a híreket, amik a bicikliseknek szólnak, ráadásul ez a tematika most találkozik a másik szívügyemmel: a főváros képének átszabásával. Pontosabban azzal a koncepcióval, amit a "Budapest lehet e legmenőbb város a térségben"-címmel közöltünk az Egy nap a városban blogon, és aminek több mint tízezer like-ot szereztünk.

A lényeg: a projekt mögött álló Szeretem Budapestet mozgalom már korábban is jelezte, hogy kéne egy bringás-gyalogos híd a városba, méghozzá a Vigadó és a Várkert bazár közé, most azonban részletes tervekkel is előállt a szervezet. És ami még fontosabb, amitől komoly izgalmi állapotba kerül minden budapesti: alaposan kidolgozott látványtervekkel.

Az építmény helyét viszonylag könnyű volt megtalálni: már 1566-ban volt itt hajóhíd, ami évszázadokon át biztosított összeköttetést Buda és Pest között, éppen ezért a város szövete is úgy alakult ki, hogy megkíván ott egy hidat.

De van más ok is: a Dunán 30 olyan híd van, amit direkt bicikliseknek építettek, az utolsót viszont Bécsben találjuk. Onnantól kezdve a Fekete tengerig csak az autósok vannak helyzetbe hozva, igazi kerékpárdögkút a vidék, pedig a bringaközlekedést megéri fejleszteni, hiszen a humán erőforrás környezetbarát, meg egészséges is, így sokat lehetne javítani azon, hogy jelenleg Budapest a kontinens egyik legszennyezettebb levegőjű fővárosa. Közben meg 400 ezer biciklit adtak el nálunk az elmúlt öt évben, egyre többen tekernek, többek közt időnként már én is.

Ezzel a helyzetnek némiképp ellentmond, hogy néhány hídon kifejezetten tiltják a bringás forgalmat, az új híd viszont megoldaná ezt a kérdést, ami egyszerre lenne a bicikliseké és a gyalogosoké.

Lehetne persze azt mondani, hogy ott van a Lánchíd, azt kéne átadni a gyalogosoknak és a bringásoknak, de ez hülyeség: már most is át lehet kelni rajta gyalogosan, az emberek mégsem teszik, mert a hídszerkezet egyrészt eltakarja a kilátást, másrészt Budapest az év egyik felében hideg, szeles, csapadékos. Éppen ezért olyan hídra van szükség, ami számol ezekkel a feltételekkel, és a Szeretem Budapestet Zöld bringahídja pont ilyen: az egész város be lehet látni róla, szélvédett utak vannak rajta, tele van növényzettel, hogy Budának ezt a nőies, lágy jellemvonását valahogy rajta keresztül át lehessen csempészni Pestre is. Egy víz fölött függő parkról van szó, ami ráadásul elképesztően menőn néz ki, úgyhogy még mutogatni is lehetne a turistáknak.

És persze lehetnének üzletek, kávézók rajta, illetve a terv kigondolói szerint olyan kápolnák is, amikben Las Vegashoz és Velencéhez hasonlóan különösebb adminisztráció nélkül egy pillanat alatt össze lehetne házasodni, ami a környék összes meggondolatlan férj-, és feleségjelöltjét hozzánk csalhatná. Lenne napozóterasz, bringakölcsönző és szerviz.

Ezekkel több legyet is üthetnénk egycsapásra, hiszen nemcsak a biciklizés kaphatna lendületet, de a turisták is elkezdhetnék gyalogosan használni a várost, ahelyett, hogy buszokról száguldanának rajta végig. Átsétálhatnának a forgalmas Pestről az üres Budára, persze ehhez fejleszteni kéne azt az oldalt: felújítani a Várkert bazárt, és életet lehelni a környékbe.

Lényeg, hogy a híd a jobb hangulatú Budapest központi eleme, nemcsak kiegészítője lenne.

Akit mélyebben érdekel az elképzelés, az az Octogon magazinban olvashat a részletekről, ha meg csak simán tetszik a híd, akkor nyomj egy like-ot az írás végén, hátha feltűnik valakinek. Van értelme, mert a rakpartok parkosításáról szóló beszámolónk például akkorát durrant, hogy az Tarlós István facebookos oldalán is felbukkant, és az elképzelés bekerült a városfejlesztési koncepciók közé.

Szóval hajrá!