Voltam én már az Arazban, sunday bruncholtunk egyet, ennek keretében tetemes mennyiségű arab ételt fogyasztottunk el a belvárisi hotel-étteremben. A poszt megjelenése után kaptunk egy levelet a hotelvezetőtől, amiben a forgalom érezhető növekedéséről számolt be, egyúttal meghívott minket egy ebédmenüre is. Az ötletet elfogadtuk, a meghívást nem, hogy a sorozat előírásainak megfelelően váratlanul csapjunk le a helyre, így aztán teljes inkognitóban közelítettük meg az objektumot múlt kedden.

Megmondom őszintén, a kiváló sunday brunch ellenére nem számítottam óriási meglepetésre, hiszen ami jó ebédmenü Budapesten, azt majdnem mind kóstoltam már. Ehhez képest az Arazból olyan kellemes jóllakottsággal távoztam, hogy az még az Egy nap a városban ebédmenüs sorozatában is ritkaságszámba megy.

Vegyük először a külsőségeket: az épület szép, ügyesen állították helyre a Hungária fürdő épületét, amihez egy elegánsan berendezett éttermet csatlakoztattak.

Belépés után egyből feltűnik a pincérek jelentős túlsúlya, öten szolgálták ki a körülbelül húsz vendéget, és persze akadt köztük egy, az elegánsan, férfias ruhákba öltözött vonzó lány, akinek csak annyi volt a dolga, hogy a helyünkre kísérjen minket. Fél perccel később már fel is vették a rendelésemet.

Előételnek lencsekrémlevest ettem baconos chipsszel. Amíg vártam rá, kaptam egy limonádét, ez ajándékba jár a menü mellé, és igazán remek ital: friss, kellemesen hideg, kissé talán túl édes, de a bodzának köszönhetően remek tavaszi üdítő.

A leves még ennél is jobb, az elmúlt hetekben alig csodálkoztam rá egy-egy fogásra, de ez kétségkívül közéjük tartozik: erőteljes, férfias ízű leves, amiben tisztán lehet érezni a lencsét, és ami elég sűrű ahhoz, hogy komolyan lehessen venni. Ráadásul a bacon is hibátlanra sikerült: alaposan átsült, de nem égett meg, nem száradt ki, ezt olyan valaki készítette, aki tényleg ért hozzá (talán Barka Áron, az étterem séfje?).

Ilyen felvezetés után már meg sem lepődtem azon, hogy a főétel, a mustáros flekken görög salátával is ízlett. Pedig a neve alapján ez sem tűnt nagy durranásnak, de micsoda különbség lehet flekken és flekken között!

Mert ez például óriási odafigyeléssel készült: az egymás alá két sorban rendezett hús fűszerezéséből, sózásából semmi sem hiányzott, az itt-ott szerencsére zsíros, tehát valódi ízeket tartogató hús sütését sem bízták a véletlenre, így az sem nyers, sem száraz nem lett: ilyennek kell lennie egy flekkennek, mégis olyan ritkán sikerül. A húsok alá a meleg tányérra rendezett görög salátával is meg voltam elégedve, pont megfelelő arányban volt a hagyma, a paradicsom, az uborka az olíva és a feta sajt, ráadásul mindegyik megfelelő minőségű, ehető alapanyagnak tűnt. A hús tetejére helyezett friss spenótlevél meg tényleg azt a törődést mutatja, ami nagy vonalakban ugyan nem számít semmit, de pont ezek az apró finomságok azok, amik miatt alaposan különbözik az Araz sok hasonló árfekvésű, a rovatunkban nem véletlenül nem szereplő lehúzós helytől.

Végül következett a mákos álom vanília sodóval. Illatra a gyerekkorom jutott eszembe róla.

Az ízben ebből már semmi sem köszönt vissza, máskülönben viszont kifogástalan desszerttel volt dolgom: a tészta konzisztenciáját is hibátlanul eltalálták, nem volt sem szottyos, sem kemény, száraz, élmény volt enni, főleg az időnként előbukkanó citrusos gyümölcsök miatt. Mákból annyi került a fogásba, hogy ne csípje a torkomat, de okvetlenül tisztában legyek azzal, hogy mit is eszem. A sodó meg ügyesen fogta egybe ezt a koncepciót.

És akkor számoljunk. Három remek fogást ettem, a menüsoron tökéletesen lehetett érezni a rendezői elvet, hogy ennek az ebédnek bizony íve volt. A limonádét ajándékba kapja mindenki, és bár az adagok nem túl nagyok, három-négy órára jól lehet lakni velük, bár a minőségi ebédelős kategóriában sehol sem kapunk ennél többet. Volt ugyan, talán egy, vagy két olyan hely a sorozatban, ahol valamivel ötletesebb volt a menü, ám ezek drágábbak is voltak az Araznál. Itt azonban a teljes ebéd kijött 1200 forintból, így mindet összevetve az egyik legsikeresebben ez a belvárosi hotel-étterem vette az akadályt.

Ha érdekelnek a színvonalas ebédelőhelyek, vagy csak szeretnéd megtudni, hogy mit érdemes megnézni Budapesten, hova érdemes ellátogatni, csatlakozz a facebookos csoportunkhoz, ahonnan az Egy nap a városban minden fontos írásáról értesülsz.

Update: azóta drágább lett a déli menü, 1190 és 1390 az új ár, cserébe viszont nagyobbak az adagok.