English

Egy nap a városban

Hatezerből megettem a fél arab világot

Magyarósi Csaba 2011 február 05.
Címkék: étel építészet

Két hete vasárnap a Zara hotel Araz nevű éttermében voltunk egy tematikus ebéden. Dórával, Ádámmal valamint Mónival, a Binary Choice szerzőjével (aki ki is tolt rólunk egy fotót a Twitpicre) elfoglaltuk az asztalunkat és nekiálltunk a zabálásnak.

Arab ételek voltak (ma épp francia napjuk van, de lesz még februárban megint arab), benne volt tehát a pakliban, hogy üres hassal megyek haza. A kapcsolatom az arab konyhával ugyanis minimum ambivalens: ettem már Egyiptomban, Tunéziában és Jordániában, kóstoltam kis helyi konyhák és nagy luxushotelek főztjeit, és néhány kivételtől eltekintve mindig csalódtam. Az alapanyagok fantasztikusak, a megközelítés tetszik, kellően fantáziadús, izgalmas, távoli de emészthető konyháról beszélünk, a végeredmény mégis szinte mindig szomorúan ügyetlen volt. Az egyik legerőteljesebb gasztronómiai élményem az arab országokból a salátaevés: általában a harmadik napra unom meg az ugyanolyan ízű húsokat meg a kuszkuszt, ami ráadásul szerintem per definitionem szar, tehát ha megszakadnak, akkor sem lesznek képesek élvezhető kaját csinálni belőle.

De ahogy már említettem, az alapanyagok, a fűszerek fantasztikusak, így csak egy kiváló szakácsra van szükség, aki elkészíti őket.

Az Arazban szerencsére van ilyen: Barka Áron Sous-Chef volt a müncheni Kempinski Hotelben, majd Franciaországban dolgozott, világot látott tehát, mielőtt az előbb szecessziós, majd romos Hungária Fürdőből kialakított hotelben kezdett volna dolgozni.

A Sunday Brunch névre hallgató gasztronómiai rendezvénysorozat még az adventi időszakban indult, akkor főleg karácsonyi okokból halmozták egymásra a leölt állatokat, most egy-egy nemzet ízeit ismerhetjük meg a hotelben. Volt már olasz, francia, magyar konyha és hát 23-án meg ugye az arab, beszéljünk tehát erről.

A kínálat mindenesetre bőséges volt: vagy másfél tucat fogás közül választhatunk, amik közt bőségesen akad saláta, leves, zöldség, főétel, minden, ami eszedbe jut. Igyekeztem tisztességgel helyt állni, leírom gyorsan az élményeimet.

A salátástálamra mindenből pakoltam, a libanoni tonhalsaláta rendben volt, a kaszinótojásra emlékeztető humusszal töltött tojás már kimondottan ízlett, míg a finoman fűszerezett, jóminőségű alapanyagokból összerakott egyiptomi feta saláta egyenesen remek volt. Jó kezdés, elkezdtem reménykedni.

Két leves közül választhattam: a marokkói csicseriborsó most nem kavart fel annyira, inkább a bárányragú levest ettem, friss mentával, amiért a mai napig hálás vagyok magamnak: ilyen jól összerakott, könnyen megérthető, de mégis egzotikus fogással ritkán találkozni. Olyan levesről van szó, ami tízből kilenc embernek nagyon ízlik, pedig tízből hét meglepőnek fogja találni az ízét, márpedig ebben a közös halmazban elég kevés étel található.

Második fogásnak szedtem egy kis kuszkuszt (végre nem éreztem rossznak, de még mindig inkább betiltatnám ezt az ételt), fűszeres marhahúst szőlőlevélbe tekerve (annyira nem ízlett), és damaszkuszi húsos zöldbabot (a leves után itt kezdett megint kiütközni az arab konyhában rejlő potenciál, ez a fogás ugyanis kiváló volt).

De mindez elhomályosult az aszalt szilván báránycsülök mellett. A fűszerezés, az állag jobb nem is lehetett volna, a bárány nem része a mai magyar konyhának, pedig ha hozzáértő kezei közé kerül, csodákat lehet művelni vele, szaftos, visszafogott, mégis markáns, kiváló étel, ami mindenkinek nagyon ízlett az asztalnál. Mindenkinek, leszámítva Ádámot, aki, ugye, átmenetileg nem eszik húst.

Az ebédet gyümölcsökkel, mandulás pudinggal és baklavával zártam, ananászból ettem már jobbat is, az édességek viszont jól estek.

Összességében remek gasztronómiai élménnyel zártuk az ebédet. Hatezer forint a menüár fejenként, amibe az ételek mellett a korlátlan üdítő és borfogyasztás is belefért. Egyfajta svédasztalos all you can eatről beszélünk tehát, de a megszokottnál sokkal exkluzívabb környezetben, sokkal jobb minőségben, az Araz vasárnap déli programját tehát a legnagyobb nyugalommal tudom ajánlani azoknak, akik épp ilyesmire vágynak. 

Ha érdekelnek a színvonalas éttermek, vagy csak szeretnéd megtudni, hogy milyen eseményt, kiállítást, előadást érdemes megnézni Budapesten, hova érdemes ellátogatni, csatlakozz a facebookos csoportunkhoz, ahonnan az Egy nap a városban minden fontos írásáról értesülsz.

· 1 trackback
süti beállítások módosítása