Tegnap, mint a Facebookon olvashattátok, a Dining Guide díjátadón voltam, ami több szempontból is kihívást jelentett. A legfontosabb kihívás abban állt, hogy egy viszonylag rövid ideig tartó húsmentes időszakot írtam elő magamnak, és a vacsorával egybekötött díjátadó pont ebbe az időszakba esett.

Csaba még délelőtt Amszterdamból üzent nekem, hogy nem tud részt venni a díjátadón, pedig szívesen jönne. Amit meg is értek, hiszen Csaba továbbra is tömi magába a négylábúakat az én átmeneti megingásom ellenére is, és egy ilyen menüsor mellett ez szinte elengedhetetlen:

Viszont így egy érdekes kísérlet részese lehettem: hogy élhetnek túl egy ilyen estét a vegetáriánusok? SPOILER: sehogy.

Szerencsémre az előtérben még az éttermek standjainak megnyitása előtt lehetett kérni sajttálat, ebből benyomtam kettőt az este folyamán. A menüsorban két hús nélküli étel szerepelt, az egyik a Costes marinált céklája kecskesajttal, a másik a Chateau Visz sütőtök levese különböző textúrákban. Még a rendezvény elején bejelentették, hogy 2010-ben a Chateau Visz lett az év étterme, így örülhettem, mert a nyertestől is tudok kóstolni valamit (a Chateau Viszről Csaba írt posztot, ezt itt olvashatjátok).

Ezeket kaptam:

Mindkét fogás erőteljes ízekkel operál, vagyis gyanítom, hogy húsevőknek készültek, elég fajsúlyos bevezetésként. A sütőtök leves érdekessége, hogy a szilárdtól a habos állagig minden fázist felvonultatott.

De a többi fogásról sem maradtam le, hiszen tapasztalt kísérőket vittem magammal, most be is mutatom a királyi étekfogókat:

Mesi különleges képessége a megérzés, velem együtt helyesen tippelte meg az idei nyertest, ezért mindketten 15 forintot söpörtünk be az asztalnál ülőktől.

Chichi a hajában hordja az erejét, ezzel feltétlen félelmet kelt a vendéglátóhelyeken, ha látjátok, hogy kibontani készül, meneküljetek.

Daniella mosolyával veszi le a séfeket a lábukról, mindenki a kedvébe akar járni, ezért mindig a legjobbat kapja.

Zsófi igazi kritikus, a pincéreknek is úgy köszön, hogy "állj rendesen", az ételeket darabokra szedi, analizálja, majd észrevétlenül eltünteti.

Tapasztalt kísérőim szájmozgását és sóhajtásait figyelve megtudtam, mik voltak a legjobb fogások idén.

Mesi favoritja ugyanaz volt, mint Lila Fügének (akinek az este folyamán kétszer mutattak be, mindkétszer nagyon udvariasan elmondtam a nevemet, pedig nem is ittam bort), a Fausto's szarvasgombás rizottója mangalicapofával. Mint megtudtam, Mesi egyébként is odavan a Fausto's fogásaiért.

Chichi a lazaccal és tengeri sügérrel töltött raviolinál kezdte bontogatni a haját, mire megnyugtattam, hogy szóban is elég lesz elmondani. Hihetetlenül fimom, mondta, és mindenki szerencséjére letette a másik kezét is az asztalra.

Daniella a pattogós maracujazselének ujjongott (a képen a nyúltól és a céklalekvártól jobbra), a Babel édes-pattogós bogyójából én is benyomtam egyet. Az állagával nem feltétlenül értettem egyet, de a pattogós cukor egyértelműen visszavitt a gyerekkoromba.

Zsófi a desszertek közül választott, neki a Gerbaud ropogós, karamellréteges csokimousse-a ízlett legjobban, pedig az nem is szerepelt a menüben. Így választ egy igazi ínyenc.

Még néhány fogás a legkelendőbbek közül, zergekolbász diós savanyú káposztával:

Békacomb kacsamájjal:

Homársaláta:

Végezetül megcáfolnék egy mítoszt: ha elég sokáig nézel valakit enni, egyre kevésbé leszel éhes. Nem igaz.