Két napon belül volt egy tipikus, hol együnk és egy tipikus, hol ne együnk élményem. Kezdem az utóbbival: épp egy videót forgattunk, összesen húsz percünk volt ebédelni, és nem nagyon volt más lehetőség a közelünkben, csak egy McDonald's. Leírtam már párszor, hogy alapvetően nem tartom tűzzel-vassal irtandónak a gyorséttermeket, mert néha még az ilyen szar is jól tud esni az embernek, az ismert konstrukcióban viszont problémásnak tartom őket: egy nagyobb menüt ettem, a hamburgerbe kértem bacont, a krumpli mellé meg három majonézt, és a végösszeg máris 1700 forint közelébe kúszott.

Hát NEM!

Tökéletes ellenpontot jelentett a szerdai ebédem, ami a város abszolút értelemben is egyik legmenőbb pontján, a Liszt Ferenc téren történt, ott is az egyik legkellemesebb étteremben, a Menzán. Aki nem ismeri a helyet, annak mondom, hogy mi ez: egy jó értelemben vett hétköznapi étterem, ami azonban a magyar mezőnyben kiemelkedőnek számít.

Nincs molekuláris gasztronómia, nincsenek Franciaországból hozott répák, nincsenek olyan alapanyagok, amikről sosem hallottunk, a Menzában abból főznek, amit bármelyikünk megvehet a boltban, de hát nem is törnek Michelin-csillagra.

A jó szakácsnak, az őszinte hozzáállásnak, a tisztességes étteremvezetésnek hála mégis olyan fogásokkal találkozunk, amik miatt a világ egyetlen pontján sem kéne szégyenkezni, és amit a párizsi üzletember ugyanúgy remek ebédnek, vacsorának gondolna, mint a müncheni vagy a londoni. Az igényes átlagot szolgálják itt ki, csakhogy abban a mezőnyben, amelyikben az átlagot többnyire ötlettelen, rossz és drága étellel tömik, olyan a Menza, mint Arnold Schwarzenegger egy rakás Paudits Béla között.

Arról nem is beszélve, hogy a hely kimondottan olcsó, és ezt most nem relatíve, hanem abszolút értelemben mondom: az ebédmenü 990 forint, ennél kevesebbért tényleg alig néhány helyen lehet elfogadható minőségű ételt kapni. Kérdés persze, hogy mit adnak a Menzán.

Hát két fogást: amikor felkerestem az éttermet, zöldségkrémleves volt, meg csirkehús bundában, majonézes kukoricakörettel. Nézzük.

A leves:

Az adaggal nem lehet gondunk, nagy tányérban hozzák a sűrű, mártásszerű pűrésített zöldséget, már-már főzelékről beszélhetünk. Nehéz lenne definiálni az ízeket, az biztos, hogy a zöldségeket jó arányban válogatták össze, mert egy tiszta, de pikáns, kiváló ízű levest sikerült felépíteni a Menzán, ami a mellé szórt, ügyesen pirított zsemlekockákkal már önmagában elég laktató tud lenni, és ami vagy három fejjel magasodik az átlagos hazai mezőny fölé.

A főétel:

A két bundázott hús ebédmenühöz képest elég jelentős: a legkevésbé sem olajos, viszont vastag, finom, bár kissé sótlan bunda alatt megfelelő mennyiségű csirke található, pedig első pillanatban arra számítottam, hogy a tésztával próbálják majd elcsalni az adagot.

A köret is rendben volt, a kukoricák jók voltak, a mellé adott házi készítésű remek majonéztől így kenyér vagy krumpli nélkül ugyan kissé nehéz lett a fogás, az ízre azonban egyáltalán nem lehetett panasz: ez az ebéd pont olyan, amilyet az ember elvárna délben, és amilyet alig néhány helyen lehet elcsípni Budapesten.

És akkor számoljunk: az ebédmenü 990 forint volt, inni csak egy pohár vizet kértem, és mostantól így fogok tenni az összes tesztelt étteremben, mert kíváncsi vagyok, hogy hajlandók lesznek-e teljesíteni a kérésem. A Menzán ezzel nem volt gond, szóval tokkal-vonóval 990 forintból megebédeltem (a borravalót most nem számolom, az mindenkinél egyéni preferencia kérdése) úgy, hogy csak este, a Harry Potter film nézése közben éheztem meg újra. Hetven Negyven százalékkal fizettem kevesebbet, mint másnap a McDonald's-ban és összehasonlíthatatlanul jobbat ettem.

Ha érdekelnek a színvonalas ebédelőhelyek, vagy csak szeretnéd megtudni, hogy mit érdemes megnézni Budapesten, hova érdemes ellátogatni, csatlakozz a facebookos csoportunkhoz, ahonnan minden fontos írásról értesülsz.