A legtöbb okmányirodának kijárna egy alapos faszkorbács. A kilencedik kerületi például csak és kizárólag munkaidőben van nyitva, lehetetlenné téve, hogy szabadság nélkül bármit elintézzünk. Átlagosan körülbelül négy órán keresztül van ügyfélfogadás, amivel azt is garantálják, hogy ha nem nyitás után 25 percen belül érkezel, már csak annyit mondjon a sorszámkiadó automata, hogy mára már nincs több szabad hely, próbálkozz holnap.

Mindez nem kilencedik kerület-specifikus probléma, általános és nagyon is felháborító jelenség: az embernek olyan érzése van, mintha az önkormányzat szívességet tenne, amikor hagyja, hogy elintézzem azokat a dolgokat, amikre az maga az önkormányzat kényszerít. Az ügyintézés lassú, a szervezés borzasztó, ahogy az ügyfélfogadási idő is, és biztos vagyok abban, hogy hozzám hasonlóan sokaknak támad forradalmi hangulata az órákon át tartó felesleges várakozás közben.

De nem a 14. kerületben, azaz Zuglóban. Gyakran megfordulok itt is, és szinten minden alkalommal sokkol az a fajta szervezettség, amit az irodában tapasztalok. Kezdjük az ügyfélfogadási idővel: 06:15-kor nyitnak és 21:15-kor zárnak. Nem viccelek. Van ugyan nap közben három harminc perces szünet, de attól még igaz, hogy még buli előtt, vagy egy jobban sikerült buli után is be lehet ugrani hozzájuk, mert még, vagy már nyitva lesznek.

A stáb hatalmas, egy nagy terem van tele ügyintézőkkel és minden szükséges berendezéssel. Nem kell átmennem a postára, ha be akarok fizetni valamit, mert van egy erre szolgáló pult a teremben. Fotóznak, papírokat nyomtatnak ha kell, és felajánlják, hogy sms-ben értesítenek, ha valamelyik dokumentumot nem tudják helyben elkészíteni.

Szuper a morál is: a legtöbb közintézményben azt látjuk, hogy csak lézengenek a dolgozók, egymással beszélgetnek, fejemnyi szendvicseket tömnek magukba, miközben dühös emberek várakoznak kétségbe esve, Zuglóban viszont mindenki az ügyfelekkel foglalkozik, mindenki teszi a dolgát, éppen ezért egy ügyféllel néhány perc alatt végeznek.

Egyrészt reménykeltő ez a hely, mert megmutatja, hogy lehet hova fejlődni, és lehet valami jó attól függetlenül, hogy a szolgáltatás nincs versenyben senkivel. Másrészt meg elkeserítő, hogy ha Zuglóban ilyen ügyesen meg lehet szervezni egy okmányirodát, akkor máshol, de legalább a gazdagabb kerületekben és vidéki városokban miért szorul a polgárok gyomra ökölbe, ha találkoznia kell a Hivatallal.