Talán emlékeztek rá, hogy tavaly év végén kétrészes posztsorozatban (első és második) írtam a világ legszebb kávéházának, a Newyorknak múltjáról és jelenéről. Megemlékeztem az egykori legendás pincérekről és a vendégekről, ahogyan egyre jobban belakták a pompás teret…

Ma reggel 7:10-kor indul a gépem Londonon át Dublinba, a korábbi állapotokból és az Indexen is olvasható cikkekből kiindulva úgy döntöttem, legalább két órával az indulás előtt kiérek annak ellenére, hogy csak kézipoggyászom van. Normál körülmények közt egy óra is elég…