Semmiképp sem szeretnék úgy tenni, mintha nem lennék érzelmileg kompromittálva: imádom az indiai kaját a tegnapi vacsorám lehet a legdrágább az életemben, miután egy nem jól lezárt dobozból kifolyt a táskámban a chutney és eláztatta a kétszázezres, imádott fényképezőmet…

Tombol az indián nyár, csúnyább nevén a vénasszonyok nyara. Szép búcsú ez: ilyenkor még utoljára van néhány napod, hogy eljátszd: nincs is ősz. Olyan dolgokat csinálhatsz, amiket augusztusban csináltál, úgy tehetsz, mintha nem lenne holnap. Kifekhetsz az Erzsébet térre.…

A Hold utcában néhány hete olyan pékség nyitott, hogy még mindig keresem az állam. Az Artizán nevével már találkoztam a Kenyér Lelke versenyen is, a rozskenyerüket dobogósnak is választottuk, de ami a látogatásomkor kiderült, arra nem gondoltam volna.  Fekete Gergő, a hely…

update: a hely bezárt:( Nemrég nyitott egy kávézó a Veres Pálné utcában, ami egy nagyon különleges ötlettel vett rá, hogy legközelebb is hozzájuk menjek. A poharaikkal. Nem látszik rajtuk semmi különös, egyszerű papírpoharaknak tűnnek. Viszont ez a papír teljes mértékben lebomlik, szóval akár a…

Tök érdekes, hogy a La Mimosa itt van tőlünk két saroknyira, ráadásul útba esik a kedvenc reggelizőhelyem, a Cafe Panini felé, mégsem vettem eddig észre, pedig jó egy éve kinyitott már. Aztán szülinapomon a barátunk, Ági, hozott onnan egy mille-feuille-t, és rögtön tudni…