Biztos ti is láttátok a mindenfelé kiplakátolt hirdetést a Himalája Expóról, persze nyilván nem mindenkinek vonzza annyira a szemét egy ilyen felhívás, de egész jól sikerült a négynapos kiállítás marketing kampánya, meg is jött a kedvem. Az esemény második napján, tegnap délután ellátogattam a Hungexpóra, hogy "sok-sok újdonságot tudjak meg a világ legmagasabb hegységében, a 6-8 ezer méter magas csúcsok közelében élő emberek kultúrájáról, mindennapi és vallási szokásairól".

A múltkor az Alléban sétálgattunk, karácsony utáni leárazások után kutatva. Tavaly ugyanis megegyeztünk Dórával, hogy többé soha nem veszünk egymásnak ruhát az ünnepekre, a már eleve akciósan 16 ezer forintért vásárolt pulóveremet ugyanis január végén ötezer forintért láttam viszont az üzletben. Szóval pénzkidobás a karácsonyi ruhabevásárlás, az ember fogja vissza magát, aztán néhány héttel később ugyanazt tudja megvenni harmadáron, vagy háromszor annyit ugyanannyiért.

Épp a Cottonfieldben jártunk, amikor észrevettem, hogy apró műanyag lábak lógnak ki az egyik próbafülkéből. Elhúztam a függönyt és a következő sokkoló kép fogadott:

Mint valami furcsa kiborgos sci-fi-ben, úgy sorakoztak fel a fej nélküli műanyagandroidok, akik csak a megfelelő matrózingre várnak, hogy donaldkacsázva elfoglalják a világot.

Jobb lesz szárazon tartani a puskaport. 

Már szinte észre sem vesszük, hányféle megoldás segíti a közlekedésünket Budapesten. Az autóban a GPS mutatja az utat, ha pedig tömegközlekedést használnánk, a BKV saját útvonaltervezőjén kívül is egy csomó lehetőségünk van, már az okostelefonokra is több alkalmazás jelent meg, akár csak egy térképen kell ráböknünk a célállomásra, és az aktuális pozíciónkhoz és a pontos időhöz viszonyítva megkapjuk az útbaigazítást.

Egyre kényelmesebbek ezek a szolgáltatások, és nem is gondolunk arra, egyeseknek mennyire kevés információval szolgálnak. Például a gyengénlátóknak, a kerekesszékeseknek vagy a babakocsit tolóknak. Nekik nem mindegy, hogy hány lépcsőn vagy lámpás kereszteződésen kell átverekedniük magukat, van-e lift vagy enyhe lejtő segíti-e a haladást.

Nemrég bukkantam Ancsa tippje alapján egy olyan weboldalra, ami kifejezetten nekik készül. A Pedroute.hu-n alapvetően kerekesszékes és gyengénlátó felhasználók beállításait választhatjuk, de lehetőség van egyéni preferenciákat is beállítani. Mert a hátrányból indulóknak nem a legrövidebb út kell, hanem a legkényelmesebb, ezen szempontok alapján:

Természetesen a tömegközlekedés is integrálva lett, és a végső útvonalterven kanyarra, lámpára, lépcsőre lebontva, szinte méterről méterre látszik a célig legyőzendő összes akadály, a szép, letisztult dizájnt pedig a gyengénlátók számára az olvasáshoz megfelelőbb betű és háttérformátumokat is kérhetünk.

Megkerestem az oldal tervezőjét, a Topolisz Kft.-t, Siegler Vera ügyvezető elmondta, a mögöttes gyalogos adatbázis tartalmazza az utak mentén elhelyezkedő járdákat, a gyalogátkelőhelyeket, lépcsőket, alul- és felüljárókat, járdaszigeteket, tömegközlekedési megállókat. A járdáknál még azt is megvizsgálták, hol találhatók rámpák.

Az egész várost még nem sikerült teljes egészében felmérniük, de a 2009 decemberétől tartó munka folyamatosan tart. Az oldal a Főváros tulajdonát képezi, annak idején a Főváros, egész pontosan az FKF Zrt. adott megbízást a fejlesztésre egy ITS (Intelligens Közlekedési Rendszerek) projektrendszer keretében. Nagyobb látogatószám még nem alakult ki, mivel az oldal népszerűsítése várat magára. De azért használni már lehet, ha valakinek szüksége lenne rá, ajánljátok neki.

Szeretem a Lucullus kajálós estjeit, mert általában remek hangulatúak, és még pont azelőtt véget érnek, hogy elhánynám magam: Wang mesternél 21 fogást tömtek belénk, a Maharaja étteremben meg 11 félét kóstoltunk meg, ehhez képest már-már megnyugtatóan fapadosnak tűnt a múlt pénteki öt olasz étel.

Kis előnyből indul e heti jelöltünk, ezúttal a Palotanegyedbe, vagyis a Nemzeti Múzeum mögötti területre tévedtünk, ahol a 19. század végén sorra nőttek ki a földből a szebbnél szebb paloták. Mágnásfertálynak is hívták-hívják ezt a városrészt, ahová a gazdagok kezdtek szállingózni a szabadságharc leverése után.

Rögtön a Festetics-palota mellett, a Bródy Sándor utca 14-ben jártunk, az 1872-1874 között épült Odescalchi-palotában (más néven Degenfeld-ház), amit Ybl Miklós tervezett. Mondom, nagy az előny, de nem behozhatatlan.