Biztos ti is láttátok a mindenfelé kiplakátolt hirdetést a Himalája Expóról, persze nyilván nem mindenkinek vonzza annyira a szemét egy ilyen felhívás, de egész jól sikerült a négynapos kiállítás marketing kampánya, meg is jött a kedvem. Az esemény második napján, tegnap délután ellátogattam a Hungexpóra, hogy "sok-sok újdonságot tudjak meg a világ legmagasabb hegységében, a 6-8 ezer méter magas csúcsok közelében élő emberek kultúrájáról, mindennapi és vallási szokásairól".

Az utam már felért egy trekkinggel az ázsiai hegység lábainál, nem tudom, a Hungária körút felől próbáltatok-e már gyalog eljutni a Hungexpóra. Mást ne mondjak, kalandos. Kiserdőben kitaposott utakon, szeméthegyeken és egy villamosoknak szánt felüljárón kell átverekednünk magunkat. De hát nagy a kísértés, és annyian nyomulnak a túloldalra, mint a Szigeten, csak ezeknek aktatáskájuk van, meg nyakkendőjük.

A Himalája Expo a D pavilonban, az 1-es és 2-es bejárathoz közel található. Önmagában azonban nem töltötte ki a helyiséget, így a Karaván Expót tették mellé. Tudjátok, amikor a bomberdzsekis srácot fotózza a barátnője egy rohadt drága lakókocsi előtt, amit egyikük sem fog soha megvenni, miközben szól a dzséjló meg a Britney. Mindezt a saját szememmel hallottam, ahogy beléptem az ajtón, rögtön a füstölőillat és a leharcolt, Himalája-hódító Citroen után a fent leírt jelenségre bambultam.

Így gondolom érthető, hogy nehéz koncentrálni az egyébként belsőséges fényekkel megvilágított, autentikus vallási tárgyakra, tépett tekercsekre, és az sem segít, hogy nagyon kevés helyen találkozunk néhány szavas magyarázó szövegnél hosszabb leírással, sok helyen még annyi sincs. Kerestem volna egy szervezőt, hogy egyrészt az idegenvezetés, másrészt a programok iránt érdeklődjek, de a keleti eredetű karkötők és ruhák árusain kívül nem találtam senki, aki segített volna. Két karavános hölgyet sikerült fognom, de ők nem tudtak hozzászólni a témához.

Pedig ahogy utánanéztem, a képek alapján szerzetesek (vagy arra hasonlító személyek) is tiszteletüket teszik, jakot is ígértek, meg előadásokat, de hát így nehéz egyáltalán azt bevállalni, hogy várok, amíg történik valami. Végül találtam egy Magyarországon élő tibetit, aki épp egy kőmandalát készített, valahogy így:

Egyébként halálos fazon volt, több mint 20 éve él itthon, az ELTE-n tanít szanszkrit nyelvet, de saját bevallása szerint a magyar mellett már a szanszkrit élőbeszéddel is bajban van. Haza nem mehet, mert Tibetbe lépve valószínűleg letartóztatnák - ugyanis Tibet-felszabadító aktivista, a maga módján. Ha a fenti videóról ezt nem hinnétek el, tessék:

Összefoglalva: el tudom képzelni, hogy a Boat Showról vagy más pavilonból át-átugorjanak ide az emberek, de önmagában ezért eljönni nem feltétlenül érdemes. Ugyan lehet látni eredeti tárgyakat, szobrokat, maketteket, használati tárgyakat, egész pofás, már-már Indiana Jones-os hangulatot teremt az 1931-32-es Citroen-expedíció járműveiből és túlélőeszközeiből összedobott csendélet (lenti kép), de ha legtöbbször azt sem tudom, mit nézek, nem sokat ér nekem. A posztot igazából egy felhívás, hogy ezt tudja mindenki, aki hétvégén betervezte ezt a programot.

Aki viszont eleget tud az országról, a kultúrájáról, és minden kiállított darabról legalább egy könyvet olvasott már, hajrá. Szombaton és vasárnap még nyitva van.