Tipikus magyar sztori, néhány vadhajtással. Ilyen például, hogy a Cserpes tejtermékek minősége korábban jó volt, ami viszonylag ritka a hazai élelmiszeriparban, mert nálunk az előző rendszer hagyományainak megfelelően még mindig inkább a mennyiségre, mint a minőségre hajtanak. Éppen ezért az olyan, viszonylag nagy tételben is kézműves minőségben gyártó cégek megjelenése, mint a Cserpes, reményt keltő. Rövidtávon, mert hosszútávon inkább csak arra világít rá a következő sztori, hogy itthon minden szép kezdetnek lehet csúnya a befejezése.
De akkor térjünk rá a konkrétumokra: egy rakás alapanyagot vettem korábban a Cserpestől, még egy posztom is volt arról, hogy ha tejtermékre van szükségünk, őket keressük. Az egyik kedvencem a vörös cheddar volt, mert érett, felnőtt ízével messze kiemelkedett a magyar mezőnyből, pusztítottam is nagy hozzáértéssel.
Körülbelül másfél évig teljes volt a boldogság, aztán hirtelen valami megváltozott: a sajt karakteres maradt, viszont kellemetlen lett az íze. Csípős, furcsán fűszeres cheddart kezdett el gyártani a Cserpes, és bár egyszeri tévedés is megengedhetetlennek tűnik, itt hónapokon át tartó jelenségről volt szó. Vettem a sajtot, mert egyrészt a karakteres, de rossz még mindig jobb, mint az átlagos hazai mezőny, ami egyszerűen csak semmilyen, és mert bíztamabban, hogy előbb-utóbb eltűnik a kellemetlen mellékíz. Az a helyzet, hogy nekem lett igazam: valószínűleg a sajt haláltusájának voltam szájtanúja, a Cserpes cheddarja ugyanis pár hete kimúlt, és azóta egy dögöt forgalmaznak: az új sajt se nem finom, se nem karakteres, se nem vörös, olyan, mint az átlagos magyar sajt: semmilyen.
Elvesztett mindent, ami miatt korábban szerettem, nincs íze, nincs szaga, nincs élvezeti értéke, egyetlen változó maradt állandó, az ár. Plusz megjelent egy speciális képesség, a villámgyors penészedési hajlam, az éretlen sajt valamiért 4-5 nap után elkezd olyan szinten zöldülni, mint a természet tavasszal.
A sztori remekül megmutatja, hogy a jobb hazai éttermek még miért mindig külföldről rendelik az alapanyagok nagy részét: mert erre nem lehet építeni, a hazai beszállítókkal sokszor képtelenség tervezni, hiszen hiába sikerül jó minőséget előállítaniuk, hiába lesz erre vásárlóképes kereslet is, egy idő után csak elszúrják.
Én mindenesetre nem veszek többé Cserpes cheddart, pedig az egyik kedvenc hazai gyártású sajtom volt, de most már ennyi erővel vehetek sima trappistát is, ezerért kilóját, mert íze annak sincs, de legalább nem is kell nagyon fizetni érte.
Ádám a posztomat olvasva szintén hasonló élményről számolt be. Mint elmondta, ő rántani való Cserpes sajtot vásárolt, ami olyan szinten volt íztelen, ehetetlen, a sütés után is betonkemény valami, hogy nem tudta megenni az egyébként nem olcsó terméket. Valami nagyon nem stimmel.
