Ezen a héten kicsit rendhagyó lesz a sorozat. Vakon követtem ugyanis az egyik általatok javasolt címet, egészen az Andrássy út 62-ig, a Terror Háza melletti tömbig. Az benne a rendhagyó, hogy ez az épület jelenleg nem lakó-, hanem irodaházként funkcionál, és a sorozat kevés megkötésének egyike, hogy lakóházról legyen szó.

Ami miatt mégis írok erről a lépcsőházról, az az élmény, amivel járt a fotózása. Sötétedéskor érkeztem múlt vasárnap a kapualjhoz, és tettem egy bátortalan kísérletet a kilincs elfordítására. Sikerült, akadály nélkül bent voltam. Egy kicsit én is meglepődtem, ahogy farkasszemet néztem a Vendégszeretet és a Háziasság című bronzszobrokkal, Róna József alkotásaival, valamint a Lotz-freskókkal.

Rögtön fotózni kezdtem, egyrészt mert szép belső tér tárult a szemem elé, másrészt sejtettem, hogy nemsokára rám engedik a kutyákat, úgyhogy nincs sok időm. A biztonsági szobából egyszer csak kilépett az őr, akinek gyorsan elmagyaráztam, mit keresek az épületben. Nagyon segítőkész volt, elkezdett mesélni a házról, és megengedte, hogy szabadon járjak benne, természetesen a bérlői területek kivételével. Egy kastély lépcsőházában járkáltam este, a freskók alatt és a kovácsoltvas korlátok zárójelében, mondhatni tökegyedül.

A ház az 1880-as években épült, Bobula János építész tervei szerint. A szlovákiai származású Bobula tizenhét évesen még munkásként dolgozott a pesti építkezéseken az 1860-as évek elején, majd a Műegyetemen építész diplomát szerzett, és kisebb emeletes és földszintes házakat tervezett (későbbi, híres alkotásai itt). Az Bobula-palota (Andrássy Palota), vagyis ez az épület csak nyolc évig volt a birtokában, az első emeleten lakott. Minden szinten egy bérlő volt, ami lakásonként kb. 350-400 négyzetmétert jelentett. Hátul az udvarban kísérőm elmondása szerint a lovaknak és a cselédeknek szánt épületek álltak.

Egyedül mászkálni a házban este felért egy időutazással. És éljen a művelt biztonsági szolgálat, és éljenek a karbantartott paloták.