Még április végén írt nekem Németh Dani, alias Mutáns tehén, hogy van néhány fotója, pontosabban ahogy ő fogalmazott, digitális munkája a fővárosról, ami esetleg érdekelheti az olvasókat. Dani kimegy a helyszínre, megnyomja az exponálógombot, aztán elkezd maszatolni a számítógép előtt, mígnem olyan képeket hoz létre, amik emlékeztetnek ugyan Budapestre, csak épp a Gotham-verzióra, ahol már Batman meg Joker vív egymással őrült csatát a Csáktornya park közelében.

Mivel Dani néhány képe az egyéni látásmód miatt kimondottan tetszik, főleg a trolis, itt egy újabb exkluzív kiállítás nektek a blogon az első után, amit egy kétéves kisfiú készített. 

Jó mulatást:

Dani további képeit itt tudjátok megnézni.

Folytatódik a város legjobb reggelizős helyeit felkutató sorozatunk, ezúttal egy pékséget látogattunk meg, ahová reggel beugorva, az ablaknál, egy pulthoz támaszkodva tömhetjük tele magunkat.

Újra összegyűlt egy csokorra való anyag a Budapest különös arcai sorozathoz, rögvest meg is osztom veletek ezeket. Aki nem tudná, miről szól a sorozat: a cél a budapesti utcákon látható meglepő jelenségek, tárgyak, személyek lefotózása. Olyan pillanatok megörökítése, amik felvidítják a napot, és egy percre megmosolyogtatnak. És nemcsak mi fotózunk, ha láttok valami érdekeset, küldjétek el erre az email-címre, és talán kikerül az oldalra a fotó.

E heti csokrunkat a körúton látható szado-mazo bábokkal nyitjuk, eléggé beszarás, ahogy kinéznek, és a hímnemű egyed mintha egy kicsit élne is.

Következik a Kazinczy utca, ami szintén átnevezésre került a jelek szerint:

Nemrég a Szent István körúton jártam végig a lépcsőházakat, hogy megkeressem nektek a legszebbeket. Jelentem, meg is találtam, rögtön kettőt is, a második helyezettel kezdem a sort.

A bejárat, a tömör faajtó azonnal magára vonzza a tekintetet, egyben elvonja a figyelmet a boltív feletti málladozó díszítéstől, ami lassan darabjaira hullik, leginkább a fejünkre, ha egyszer megindul. Ezen az ajtón még simán bejutottam, de bent már egy masszív akadály, egy kovácsoltvas kapu állta az utamat, így megint jön a régi trükk. Emailek böngészése a telefonon, mint aki marhán ráér, aztán az egyik lakó mögött be a lépcsőházba. Kérdő tekintet esetén a blog nevének megemlítése, névjegykártya előbányászása, esetleg egy salto mortale, hátrafelé, kétszer. Most könnyebb dolgom volt szerencsére.

Nekem nagy élmény hallgatni őket, és azt is szeretem, hogy ilyen sok helyen találkozom velük. Van köztük vicces, komoly, amatőr, profi zenész, megmosolyogtatnak, néhány esetben pedig felráznak, főleg mikor olyan koncertet kapok egy aluljáróban, amilyenért általában fizetni szoktam. És ilyenkor fizetek itt is.

Tegnapelőtt botlottam bele Dánielbe, Péterbe és Márkba például, amint a Deák téren húzták a tapalávalót.

Nem ez az első eset, hogy utcazenészekről írok a blogon, de most egy másik esemény is rávett, hogy billentyűzetet ragadjak. Néhány órával a fenti felvétel készítése után kaptam egy értesítést, hogy a városvezetésnek új ötlete van: ki kell zárni az utcazenészeket az aluljárókból, és a felszínen is korlátozni kell a számukat, engedélyhez kell kötni a zenélést.

A döntésnek szinte egyenes következménye, hogy télen szinte egyáltalán nem lesz hangszeres zene ezeken a helyeken, mert fagyott ujjakkal nehéz tapogatni. A mostani, igencsak változatos budapesti utcazenészi világ pedig biztosan megkopna. Ez megint egy olyan terület, ahol a túlszabályozottság a sokszínűség rovására megy.

Így most a figyelemfelkeltés a célunk. Tehát aki szeretné, hogy az utcazenészek maradhassanak az aluljárókban, az nyomjon egy lájkot a poszt alatt. A véleményetek eljut majd a döntéshozók elé, tudni fogják, hányan szeretnétek, hogy az aluljárókban maradhasson zene.