Nekem nagy élmény hallgatni őket, és azt is szeretem, hogy ilyen sok helyen találkozom velük. Van köztük vicces, komoly, amatőr, profi zenész, megmosolyogtatnak, néhány esetben pedig felráznak, főleg mikor olyan koncertet kapok egy aluljáróban, amilyenért általában fizetni szoktam. És ilyenkor fizetek itt is.

Tegnapelőtt botlottam bele Dánielbe, Péterbe és Márkba például, amint a Deák téren húzták a tapalávalót.

Nem ez az első eset, hogy utcazenészekről írok a blogon, de most egy másik esemény is rávett, hogy billentyűzetet ragadjak. Néhány órával a fenti felvétel készítése után kaptam egy értesítést, hogy a városvezetésnek új ötlete van: ki kell zárni az utcazenészeket az aluljárókból, és a felszínen is korlátozni kell a számukat, engedélyhez kell kötni a zenélést.

A döntésnek szinte egyenes következménye, hogy télen szinte egyáltalán nem lesz hangszeres zene ezeken a helyeken, mert fagyott ujjakkal nehéz tapogatni. A mostani, igencsak változatos budapesti utcazenészi világ pedig biztosan megkopna. Ez megint egy olyan terület, ahol a túlszabályozottság a sokszínűség rovására megy.

Így most a figyelemfelkeltés a célunk. Tehát aki szeretné, hogy az utcazenészek maradhassanak az aluljárókban, az nyomjon egy lájkot a poszt alatt. A véleményetek eljut majd a döntéshozók elé, tudni fogják, hányan szeretnétek, hogy az aluljárókban maradhasson zene.