Messziről láttam a foghíjas telken át a furcsa fényeket, amik egy távoli kihalt ház harmadik emeletéről érkeztek. Gyorsan megkerültem a tömböt, és két perccel később már az épület bejárata előtt álltam: a porta romos volt, de világos. Gondolkozás nélkül léptem be, és elkezdtem futni felfelé a lépcsőn. Úgy éreztem magam, mintha a Corvin tetőre kapaszkodnék fel, csak félúton, a másodikon megállított egy furcsa zaj. Elkezdtem követni a hangot, beléptem egy szűk ajtón, a lépcsőház folyosóján találtam magamat, ami tele volt falfirkákkal, meg emberekkel. Voltak, akik a képeiket árulták, mindenféle avantgarde izét, mások kézzel készült ékszereket kínáltak, egy őrült fickó meg egy nagy teremben PlayStation-focimeccset közvetített hangosbemondón keresztül. Akkor már tudtam, hogy jó helyen járok.

Amikor Csaba elmesélte ezt a berlini kalandját (amiről bővebben is mesél majd egy külön Berlinről szóló posztban), egyszerre megértettem valamit. Eszembe jutott a Müszi (Művelődési Szint) nevű kezdeményezés, egy most épülő alkotótér Budapesten, ahol különféle művészeti ágak képviselői gyűlnek össze nemsokára egyetlen hatalmas térben. Rájöttem, hogy fenti elbeszélés szeptembertől akár a Blaha Lujza térnél is játszódhat majd, pontosan a Corvin tető alatt, minden stimmelhet, csak épp nem a második, hanem a harmadik emeleten.

Néhány hete jártam a helyszínen, mert kíváncsi voltam, mi készül. Már írtam a blogon arról, hogy Budapesten elképesztő méreteket öltött az alulról szerveződő kultúra, ami egyfajta válasz a felülről érkező forráshiányra. "Pont ezért nem féltem ezt az országot" - mondta erre Péter, az egyébként épp Németországban élő, de gyakran hazalátogató barátunk, amikor szóba kerültek ezek az új erővonalak. És a Müszi egy fontos tagja lehet ennek az erőnek.

Szóval nemrég odalátogattam, de nem állt össze a kép, ezért nem is írtam nektek idáig róla. Lássuk, miről van szó.

A bejárat:

Egy szétvert, koszos, 2800 négyzetméteres tér, ahol önkéntesek bontják az álmennyezetet, és építenek belőle falakat az egyes irodákhoz.

Önkéntes adományok egy gyűjteményből az egyik sarokban felhalmozva, fogorvosi széktől Jézus-szoborig van ott minden, ismeretlen célból.

 Így nézhet majd ki látványterveken a kész szint.

A művészeti közösségek azonnal lecsaptak a dologra, rengetegen akartak itt bérelni műhelyt, a képzőművészek, dizájnerek, építészek, közösségi média csoportok és hasonló kreatív emberek mind nagyon lelkesek voltak a hír hallatán, és ez az ő oldalukról nagyon is érthető. Művészként egy ilyen környezet, ahol négyzetméterenként találkozhatsz más művészekkel, ahol egy intenzíven alkotásszagú légkört hoznak létre, és te is része lehetsz ennek, vonzó lehet. Amit én nem értettem, hogy hogyan jön ide a hétköznapi ember, a művészeteket a vászon másik oldaláról figyelő, befogadó tömeg. Mi. És mivel eddig nem tudtam eldönteni, nem is írtam a Müsziről, mert egy zárt közösség örömünnepe szép, de igazából magukra tartozik.

Amikor Csaba viszont elmesélte a berlini kalandját, megértettem. Ha összezársz egy helyre ennyi kreatív fejet, akkor ott előbb-utóbb történni fog valami. Ha pedig ez a morajló, kitörni készülő közösség magára talál, egy olyan kulturális kakofónia jöhet létre a Corvin harmadik emeletén, hogy tuti hogy nem felejti el, aki ellátogat oda. Márpedig a Müszi ajtaja nyitva lesz számunkra is.

Én legalábbis annak szurkolok, hogy ne egy decens kirakatközösség alakuljon itt ki, hanem egy modern Montmartre, ami igazán megmutatja, milyen nyüzsgés van a budapesti kulturális életben, messze az állami támogatások lehetőségétől is. Önkéntes munkával, online kalapozással gyűjtött javakból.

Hajrá.

Eljött a ti időtök. Már alig van hátra pár nap a nemzetközi blogversenyből, amihez kérünk, regisztrációt nem igénylő, ultragyorsan leadható szavazatoddal támogass minket! Értékeld az egyik kedvenc blogodat, nyomj egy szívecskét/vote-gombot erre a posztra, és/vagy ezen az oldalon az Ádám & Csaba-névvel jelzett posztok alatt. Tényleg nem vesz el tőletek időt, nekünk viszont sokat számít. Köszönjük!

Az inspiráció témájában májustól a fenti oldalon egy mindenki számára nyitott fotópályázat is indul.

Eljött a nagy nap!

Két éve írjuk a blogot, mert hiszünk benne, hogy Budapest szuper város, amit érdemes mindenkivel megszerettetni. Eddig 750 írás jelent meg az Egy nap a városban blogon Budapest szebbik arcáról, ti pedig összesen 6,5 milliószor kattintottatok ránk, ezzel bizonyítva, hogy elegetek van már a negatív kampányból és szívesen olvastok a szerethető dolgokról is. A legjobb éttermekről, kiállításokról, fejlesztésekről, borokról. Arról a milliónyi apróságról, amitől jó itt élni.

Két éve kitartóan posztolunk nektek mindenről, ami jó, most azonban emeljük a tétet.

Átemeljük gyakorlati síkra ezt a tudást.

Hosszú előkészületek, brainstormingolások, séták, városnézések, tárgyalások, munkaebédek, és borozások után egy olyan programot mutatunk be, hogy attól eldobjátok az agyatokat.

Röviden: összeraktunk nektek egy tökéletes napot Budapesten, jókat esztek-isztok, új helyeket ismertek meg, és közben még nyelvet is tanultok a létező legszórakoztatóbb módon.

A program hátterében egy szuper nyelviskola, a Scool áll, ahol élményalapú tanulás folyik, szemben a hagyományos tanórák nehezen kamatoztatható, passzív oktatásával. Számos izgalmas modullal várják a hallgatókat, van azonban egy köztük, ami szerintük kiemelkedik mind közül, és ez az

Egy nap a városban modul

Gyakorlatilag egy teljes napig tartó tanfolyamról van szó, ami tökéletesen alkalmas arra, hogy életre keltse a szunnyadó szókincsedet, hogy megtanuld használni azt a tudást, ami eddig csak rendszerezetlenül kavargott a fejedben, hogy meg merj szólalni angolul, miközben úgy megismered Budapestet, mint soha korábban.

Az egy napos modul lényegében egy számtalan helyszínen zajló szerepjáték, amiben te a külföldi turistát alakítod, aki fogalom nélkül látogat Budapestre. Az angol nyelvű idegenvezető körbevisz a városban, olyan helyszínekre jutsz el, hogy magad is meglepődsz, miközben remek játékokban veszel részt, elképesztően jókat eszel-iszol, megismered és megszereted Budapestet, és még a nyelvérzéked is fejlődik, méghozzá ugrásszerűen. 

A csomagot nagy szeretettel és a legjobb szakemberekkel közösen állítottuk össze, ezért az egyszerűen verhetetlen. Az elmúlt hetekben-hónapokban rengeteget tárgyaltunk a számunkra kedves éttermekkel, cukrászdákkal, kereskedőkkel, hogy mindenből a legjobbat kapjátok az alatt az egy nap alatt.

Elmondjuk, mi van a csomagban:

• A szuper módszerrel megtanulod használni a nyelvtudásodat és bővíted is azt
• Megismered a város számos izgalmas helyszínét, történetét
• Remek játékokon keresztül szereted meg Budapestet
• Olyan ebédet kapsz, hogy örömödben elájulsz
• Olyan uzsonnában lesz részed, hogy a boldogságtól sírva fakadsz
• Olyan közlekedési eszközökön járod be a várost, hogy magad is meglepődsz
• És a nap végén újra meglepődsz: sokkal jobb lesz az angolod, mint amilyennek azt korábban hitted

És a legjobb hír még hátra van: olyan áron állítottuk össze neked a csomagot, hogy az a tartalmához, a nyelvtanfolyamhoz, ételekhez, italokhoz, titkos helyszínekhez képest már-már viccesen alacsony. A teljes program étkezéssel, utazással, idegenvezetővel, belépőkkel, mindennel együtt mindössze

9900 forintba kerül.

Ha érdekel a csomag, itt tudsz meg további részleteket róla, és ha esetleg nemcsak az Egy nap a városban modul érdekel, a Scool oldalán érdemes megnézned a többi tanfolyamot is. Az Egy nap a városban blog-kuponnal ezeket ötszázalékos kedvezménnyel tudod igénybe venni, kattints ide a kedvezményre jogosító kupon letöltéséhez.

És még inkább nézd meg alaposan a programunkat, amit olyan sok szeretettel állítottunk össze nektek. Ha tetszik a projekt, arra kérünk, like-old az írást.

Várunk valamelyik szombaton, hajrá!

Az Egy nap a városban blogot két éve, tavasz végén, nyár elején találtuk ki. Mászkáltunk a csodálatos Budapesten, egyik ámulatból a másikba estünk, láttuk, hogy a város él, mozog, szépül és egyszerűen nem értettük, hogy ezt miért nem veszik észre mások: úgy döntöttük, hogy majd mi felhívjuk rá a budapestien figyelmét.

Azóta lement két hosszú tél és ilyenkor mindig elbizonytalanodunk, vagy legalábbis csökken a lelkesedésünk: a hideg, sötét hónapokban hirtelen egyáltalán nem tűnik olyan vonzónak a város, nehezebb megtalálni azokat a kapaszkodókat, amik miatt sok szempontból utolérhetetlennek tartjuk Budapestet.

Aztán jön a tavasz, és kezdődik minden elölről: szinte átmenet nélkül válik a szürke, kicsit unalmas város nyüzsgő, vonzó szabadidőparkká, ahol folyton történik valami, ahol naponta harminc dologra tudsz rácsodálkozni, amit a budapestiek úgy töltenek meg élettel, mint egy száraz fát a tavaszi napsütés.

Azért írok erről, mert pont most, ezekben a pillanatokban történik a feltámadás. Pár napja sétálgattam a városban és hirtelen mindenhol Budapest legszebb arcába futottam.

A Szabadság téren plankingoltak:

Ugyanitt csodálatos virágok nőttek ki a földből:

A Ringben friss hal került a tányérra:

A várost ellepték a nyitott tetős autók:

Az Anker közben dél-európai hangulat alakult ki egy szórakozóhely oldalában:

A Gödör helye megint tele volt emberekkel:

Meg a környéke is, ahol hajóversenyt rendeztek néhányan:

A DiVino előtt meg megint tucatnyian álltak, belakták a szökőkút környékét is az igényes borokat lelkesen pusztító helyiek és külföldiek:

Megint napról-napra szerethetőbb lesz a város, meglássátok!

Tudjátok, hogy milyen fontos nekem ez a környék, többször is írtam róla, hogy eltakaródhatna már a metróépítkezés a fenébe és visszaadhatnák a teret a zembereknek meg az éttermeknek. Egy évvel ezelőttig ugyanis inkább emlékeztetett egy második világháborús bombázás áldozatára, mint valódi fővárosi térre a Kálvin.

Aztán elkezdték felújítani a környéket, először az építkezés által érintetlenül hagyott szakaszt, aztán a metróluk is összement: a Ráday utca felől, majd a Vámház körút kezdett el terjeszkedni, a legújabb eredmény meg az, hogy a református templom előtti részt is elrendezték.

Vagyis még mindig rendezik, ezekben a pillanatokban is:

Azért korai lenne önfeledten örülni, messze van még a metróépítkezés teljes felszámolása, de jó látni, hogy a város élhető része folyamatosan nyeri a csatákat a felfordulással szemben.

Ekkora szuperprodukció viszonylag ritkán látogat Magyarországra, szóval aki előre anyázik a forgalomkorlátozások miatt, az vegye figyelembe a következőket:

• A produkció elképesztő mennyiségű pénzt hoz ide, és számlatan hazai szakembert foglalkoztat majd
• A filmnek hála kétszer annyian ismerik meg Budapestet, mint ahányan eddig egyáltalán hallottak róla
• New Yorkban vagy Los Angelesben naponta húsz ilyen lezárás van
• A Die Hard az akcióműfaj szülőatyja
• Bruce Willis még mindig elképesztően menő

És akkor a tények: mától május 14-ig, tehát bő három héten keresztül folyik a budapesti forgatás, ennek megfelelően az említett időszakban több lezárás is lesz.

Rögtön mától az ötödik kerületben, a Szabadság téren, a volt tévészékház előtt, így a a környék, valamint a Zoltán utca Szabadság tér és Nádor utca közötti szakasza is a filmeseké lesz. Bónusz, hogy a Vécsey utca átmenő forgalmú szakaszán a jelenlegi egyirányú forgalmi rend ideiglenesen megfordul, a mélygarázs forgalma azonban zavartalan marad.

De dolgoznak a VII. kerületben a Vörösmarty utca Király utca és Wesselényi utca közötti szakaszán, valamint a Jósika utca Csengery utca és Izabella utca közötti szakaszán is.

A lezárt területen belül csak az ott lakók közlekedhetnek gyalogosan, a helyszínt biztosító kísérettel. A területen 2012. április 22-én 6 órától 2012. április 24-én 20 óráig folyamatos megállási tilalom lesz érvényben.

A Wesselényi utcát, illetve az Izabella utcát érintő felvételek idején a közúti forgalmat legfeljebb 5 percre időnként leállíthatják. A Wesselényi utcában a 74-es trolibusz Vörösmarty utcai megállóhelye a forgatás ideje alatt 30 méterrel előbbre kerül.

Az ügy kábé így néz ki:

Aztán május harmadikán még jobban belehúznak, akkor egy estére lényegében a fél belvárost lezárják:

Nyilván megnehezíti valamennyire a közlekedést a Good Day to Die Hard, de amennyiben a filmben Budapest önmagát és nem mondjuk Prágát fogja alakítani, ráadásul a mozi üzenete sem az lesz, hogy nálunk a gazdasági miniszterek két pofára zabálják az emberi szerveket, akkor csak nyerhetünk az üggyel.

És persze éljen Bruce Willis!

Figyelem!

Nemzetközi blogversenyen veszünk részt. Segíts minket abban, hogy az Egy nap a városban blog megnyerje a 11 ország 33 blogjának közreműködésével rendezett versenyt! Ha van szabad 0,8 másodperced, értékeld az egyik kedvenc blogodat, nyomj egy szívecskét/vote-gombot ezen az oldalon az Ádám & Csaba-névvel jelzett posztok alatt. Tényleg nem vesz el tőletek időt, nekünk viszont sokat számít. Köszönjük!