Az Egy nap a városban blogot két éve, tavasz végén, nyár elején találtuk ki. Mászkáltunk a csodálatos Budapesten, egyik ámulatból a másikba estünk, láttuk, hogy a város él, mozog, szépül és egyszerűen nem értettük, hogy ezt miért nem veszik észre mások: úgy döntöttük, hogy majd mi felhívjuk rá a budapestien figyelmét.

Azóta lement két hosszú tél és ilyenkor mindig elbizonytalanodunk, vagy legalábbis csökken a lelkesedésünk: a hideg, sötét hónapokban hirtelen egyáltalán nem tűnik olyan vonzónak a város, nehezebb megtalálni azokat a kapaszkodókat, amik miatt sok szempontból utolérhetetlennek tartjuk Budapestet.

Aztán jön a tavasz, és kezdődik minden elölről: szinte átmenet nélkül válik a szürke, kicsit unalmas város nyüzsgő, vonzó szabadidőparkká, ahol folyton történik valami, ahol naponta harminc dologra tudsz rácsodálkozni, amit a budapestiek úgy töltenek meg élettel, mint egy száraz fát a tavaszi napsütés.

Azért írok erről, mert pont most, ezekben a pillanatokban történik a feltámadás. Pár napja sétálgattam a városban és hirtelen mindenhol Budapest legszebb arcába futottam.

A Szabadság téren plankingoltak:

Ugyanitt csodálatos virágok nőttek ki a földből:

A Ringben friss hal került a tányérra:

A várost ellepték a nyitott tetős autók:

Az Anker közben dél-európai hangulat alakult ki egy szórakozóhely oldalában:

A Gödör helye megint tele volt emberekkel:

Meg a környéke is, ahol hajóversenyt rendeztek néhányan:

A DiVino előtt meg megint tucatnyian álltak, belakták a szökőkút környékét is az igényes borokat lelkesen pusztító helyiek és külföldiek:

Megint napról-napra szerethetőbb lesz a város, meglássátok!