Mit szóltok, ha azt mondom, hogy Budapesten lehet csónakból nézni az EB-t? Már hogy konkrétan ringat a víz, előtted-feletted egy óriási kivetítőn rúgják a bőrt, miközben a háttérben egy vár ablakairól csillan meg a lemenő nap fénye. Tökéletes, igaz?

A titkos hely pedig itt található:

A Műjégpálya épülete körül jócskán megnőtt a forgalom az utóbbi hetekben. A tó közepén áll ugyanis egy kivetítő, rajta az EB-meccsek mennek, ami szinte magához szippantja az embereket a városból. Ennek megfelelően a kijelző felé sörasztalokkal megpakolt stéget húztak, ezek mögött egy csomó kaja- és italárus kínál bort, sört, rántott húst, fisendcsipszet és hasonlókat, de a tó partján van étterem is, ahol - a fesztiválhangulatot zárójelbe téve - pincérek szolgálnak ki.

A sörasztalok azonban szinte egytől egyik le vannak foglalva a következő meccsre. Mi is telefonálhatunk, és foglalhatunk asztalt, de mi van, ha mondjuk csak ketten-hárman szeretnénk eljönni? Vagy ha a párunkkal szeretnénk eltölteni egy romantikus estét, aminek - kapaszkodjunk meg, durvát mondok - része a meccsnézés is?

Elmondom a tökéletes receptet. Idejön az ember hat-hét körül, amikor még rendesen süt a nap. Beül a zöldbe, az árnyékba, és kortyolgat valami hideg italt.

Ez lehet sör, de remek kézműves borokat is árulnak itt (közöttük a Váli pincészet palackjait, amiről tapasztalatból tudom, hogy szuperek, ráadásul csodálatos környezetben és nagy odafigyeléssel készültek). Lehet enni is, leginkább salátákat és leveseket, itt van például egy grillezett csirkemell steak:

Nem mondom, hogy a hely kifejezetten olcsó, de adnak a minőségre: a rozéfröccsöt például a Vylian pincészet borából készítik (a hosszúlépés 650 forint), a fenti étel - ami egyébként teljesen rendben van, de semmi extra -, 2390 forintba került. Csaba mangalica steaket evett, ami viszont szerinte kifejezetten jól sikerült: szaftos, puha volt belül, kívül pedig szépen sült, ízletes - 2790 forint. Aztán körülnézel, és azt mondod, hogy oké, most nyaralunk. Mert olyan, basszus.

Na de mondom tovább a programot: fél kilenckor lemész a csónakkölcsönzőbe, és kikérsz egy hajót. Itt nincs tolongás, alig egy-kettőt bérelnek ki ilyenkor, az óránként 1500 forintos ár most nekünk jól jön. Nyolc-tíz izmos evezőcsapással máris a tó közepén találod magad, a sörös asztalok és a kivetítő között. Az első sorban.

Megérkeztél. A vízhatlan hátizsákodból ásd elő az erre a másfél órára szánt csemegét, ételt, italt (amiket szigorúan vásároltál persze), és élvezd a meccset.

Legfontosabb infók:

• Július elsején indul hivatalosan a járat
• A menetrend pénteken, tehát ma kerül ki a BKV honlapjára (kikerült)
• Két majdnem egyforma hétköznapi és egy hétvégi járat lesz
• Hétköznaponként a Meder és a Haller utca közt félóránként jár a hajó 
• A menetidő mindkét irányban egy óránál rövidebb
• 400 forint lesz a menetjegy
• Mindenféle bérlettel használható, havi, éves, ami csak van
• A biciklijegy szintén 400 forint lesz
• A hajóra is érvényes a biciklis bérlet
• A hétvégi járat más útvonalon, más konstrukcióban működik

Eljött a nagy pillanat, bemutatkozik a BKV felújított hajójárata, ami kora reggeltől estig, olcsón, elfogadható körülmények közt szállítja a budapestieket a munkába és haza.

A következő egy órában élőben blogolunk az első útról, frissítsetek rá néhány percenként erre az posztra, folyamatosan írjuk.

Itt a hajó és a felújított kikötő. Egyelőre még csak a Jászai Mari téri megállót sikerült befejezni, de a következő egy hétben az összes megállót befejezik.

Van ez a tabletsorozatunk, aminek most az utolsó része következik. Sokat gondolkoztunk azon, miként zárjuk le a történetet, és arra jutottunk, hogy a szokásos sztorizgatós, élményeket felsoroló írás helyett inkább valami egészen speciálisat adunk nektek.

Egy videót.

Nem is akármilyent: a videóban egy versenyt láthattok, ami Ádámmal vívtunk. Összeállítottunk egy négy-négy helyszínből és négy-négy feladatból álló, Budapesten átívelő feladatsort, amit átadtunk egymásnak, ezt kellett teljesíteni. Előírás volt, hogy a problémák megoldásához tableteket kellett használni, de a kütyük mellett az igazi főszereplő természetesen Budapest és azon belül is néhány kedvenc helyünk. Ha már egyszer ilyen játékot szerveztünk, miért ne küldjük egymást oda, ahol mi is szívesen lennénk, nem igaz?

Szóval itt a videó, amiben felidézhetjük egy pillanatra a két napja tomboló kánikulát (bárcsak inkább ma versenyeztünk volna). Használati javaslat: indítás után a jobb alsó sarokban található fogaskerékkel állítsátok át 720p-re a videót, mert igazából úgy élvezhető.

Jó szórakozást:

A videó támogatója a 101elmeny.hu.

Előre elnézést kérek mindenkitől a képek minőségéért. Mindenféle remény nélkül tértem be a Kyros Gyrosba, nem akartam írni róla, a túlélésre játszottam, így amikor rájöttem, hogy milyen jó helyet találtam, csak a telefonommal tudtam megörökíteni az eseményeket.

Szóval volt nekünk egy a sorozatunk, amiben Budapest legjobb gyrosát kerestük, lesújtó eredménnyel: a belvárost gyakorlatilag életveszélyes övezetnek nyilvánítottuk, ahol néhány elfogadható helyet leszámítva csak botrányosan szar gyrosokat lehet kapni. Ha valaki jót akar enni, menjen Görögországba, de legalább Pünkösdfürdőig.

El is fogadtuk Ádámmal, amit el kellett. Vannak jó reggeliző, ebédelős, magyaros, hamburgeres helyek a belvárosban, de ha valaki ehető gyrost akar, annak utaznia kell.

Aztán pár napja nagyon éhes voltam, és kínomban beléptem egy újlipótvárosi üzletecske ajtaján, ami belülről sem volt bizalomgerjesztőbb, mint kívülről. Valódi lehúzós szörnyűségre számítottam, majd amikor néhány perccel később beleharaptam ebbe, őszintén meglepődtem:

Ez a gyros ehető volt!

Oké, nem egy Gyradiko. Nem egy igazi görögországi étterem. De közel toplistás, ami ha figyelembe vesszük, hogy mennyivel közelebb van a belvároshoz, mint az összes többi elfogadható hely, bőven megéri a figyelmet. Főleg, hogy olyan szépen kiemelkedik a mezőnyből, hogy elég volt egy apró harapás ahhoz, hogy tudjam, erről a gyrosról írni fogok.

Jó a hús, finoman, ügyesen fűszerezett. A pitában, ami szintén remek darab, van sült krumpli, ilyet Budapesten eddig csak az eredeti, görög helyeken tapasztaltam (a hely facebookos oldalát elnézve gyanús, hogy az a vonzó lány, aki időnként maga készíti a gyrost, és létrehozta az oldalt, szintén görög). Nincs benne csalamádé, savanyú káposzta, ami önmagában óriási érték. Van viszont izmos, remek joghurtos szósz, egy csomó friss zöldség, rendesen eldolgozott csípős részek, én mondom, szép kerek az egész.

Annyira ízlett a gyros, hogy pár nappal később Ádámot is elvittem magammal és kóstolásra kényszerítettem, hogy erősítse meg, vagy cáfolja a megállapításaimat:

Megerősítette: szerinte is kiváló hellyel van dolgunk. Félúton az autentikus görög helyek és a jó minőségű, magyaros vonalat képviselő gyrososok között.

Bónuszpont az egészen biztosan véletlenül nagyon vicces étlapért, aminek az alján az alábbi két felirat olvasható:

"A görög konyha egyszerűen egészséges és finom, mivel a legjobb alapanyagokat használjuk!"

A változtatás jogát fenttartjuk!

Hát ne változtassanak. Csinálják így még jó sokáig, és akkor talán kiszorulnak a hitvány gyrosok Budapestről.

Cím: Budapest, Hegedüs Gyula utca 32.
Nyitva tartás: H-P: 9:00 - 20:00

Ha meg akarod ismerni a legjobb budapesti helyeket, akkor gyere el a szuper szombati egynapos túránkra, remek kajákkal, izgalmas helyszínekkel, szórakoztató játékokkal. Részletekért kattints ide.

Talán emlékeztek, hogy októberben nálunk is járt a táncoslábú Matt Harding. Ő az a fickó, aki végigtáncolja a világot, aztán egy jó hangulatú videóban foglalja össze az élményeit. A budapesti felvételről én is beszámoltam nektek:

Az viszont újdonság, hogy tegnap felkerült a Youtube-ra Matt videója az előző évéről, vagyis a Budapestet is magában foglaló túráról. A fenti alapanyagból, meg a többi városban felvett táncokból végül ezt sikerült összehozni, keressétek Budapestet (két helyen is felbukkan):