A posztsorozat támogatója az "Uniós Fejlesztések nyílt napja – séta a kulisszák mögött" programsorozat.

Ha egy budapesti ember becsukja a szemét, és hangosan kimondja a szót: "4-es metró", szinte biztos, hogy mindenféle gödröket meg lezárásokat fog látni. A legtöbben talán a Keleti pályaudvart vizionálják maguk elé, néhányan közülük talán már nem is emlékeznek, milyen volt a Baross tér a metró építése előtt. Én sem: fogalmam sincs, hogyan ment a felszíni közlekedés, amikor még nem volt lezárva minden.

A 4-es metró ugyanis 2006 óta épül, és még sokkal régebb óta tervezik. Olyan, mintha öröktől fogva épülne. Különös lesz, ha elkészül, a felszínen a romhalmaz helyett meglátjuk a felújított tereket, a föld alatt meg kapunk egy új irányt, ami az első ütem szerint Kelenföldtől a Keleti pályaudvarig tart majd, ezekkel a megállókkal:

Kelenföldi pályaudvar
Tétényi út
Bocskai út
Móricz Zsigmond körtér
Szent Gellért tér
Fővám tér
Kálvin tér
Rákóczi tér
Népszínház utca
Keleti pályaudvar

Ha valaki egyszer arra vállalkozik, elbeszéli a 4-es metró építésének történetét, nemhogy egy hosszú, izgalmas poszt, de akár egy olvashatatlan vastagságú könyv is kerekedne belőle, annyi volt itt a terv, a módosítás, a hír, a bírálat. Végül azonban már a felszínen is érezhettük a munka előrehaladását, egyre több területet kapott vissza a város. A Kálvin téren például a káosz visszahúzódott, erről 2010-ben írtunk először egy félig örömködős posztot.

Aztán a Rákóczi téren tűnt el az összefirkált, préseltfa-kerítés, mostanra pedig már megnyitott a mélygarázs, és a végleges forgalmi rend is kialakításra került:

Az először 2010-re becsült átadás persze folyamatos mozgásban volt. Tarlós István legutóbb úgy fogalmazott, hogy az "állomások és az alagút már döntően elkészült", szóval a mostani ígéret szerint 2014 első felében megkezdődhet az utasforgalmi próbaüzem. Az üzembe helyezés tervdátuma 2014. március 31., egészen pontosan. Én a 4-es metró esetében már csak azt merem mondani, meglátjuk.

Az viszont biztos, hogy lassan kezdhetünk készülni az átvételre, arra, hogy elfelejtsük az összes nyűgöt, amivel az építés járt. Új tereket, új, korszerű metróvonalat kapunk, és egy rakás forrás is felszabadul Budapest egyéb fejlesztéseire.

Hogy testközelből is megtapasztaljuk, mit is jelent a modern metróállomás, és hogy mennyiben lesz ez más, mint amit eddig ismertünk, az Uniós Fejlesztések nyílt napja alkalmával a Tétényi úton levisznek minket a föld alá. Azért pont ide, mert itt lehet a legjobban látni, mit is jelent a természetes fény egy metróállomáson:

A hatalmas üvegkupolán keresztül ugyanis a fény elárasztja a területet, a mozgólépcső sem egy csövön keresztül hatol le a sínek mellé, hanem sokkal nagyvonalúbb és szellősebb módon:.

A tizenöt percenként induló túrákon egy csomó érdekességet is elmondanak ezen kívül, például hogy a Rákóczi térnél az állomás felszínéhez kapcsolódva egy nyílt medence fogja frissíteni a belvárosi levegőt, vagy hogy a Szent Gellért térnél a Duna miatti nyomvonalsüllyedés mellett hogyan kellett vigyázni a hőforrások védelmére.

Láthatjuk majd, hogy a megállók kialakításánál az ún. látszóbeton felület az uralkodó. A nyers beton látványa elsőre talán ridegnek tűnik, de az átadáskor ezek színüket változtató fényekkel kerülnek megvilágításra, kialakítva minden megálló egyedi arcát.

A 4-es metró állomásának látogatására már az első nap betelt minden időpont, de nagyon elszántak kilátogathatnak valamelyik időpontban, hátha nem jön el valaki, vagy esetleg a 15 fős csoporthoz hozzá tudnak csapni néhány plusz embert.

A projekt költsége: 452.554.224.000 forint
Uniós támogatás: 52,14%
Megítélt összeg: 235.960.400.000 forint
Üzembe helyezés 2014 márciusára várható

A posztsorozat támogatója az "Uniós Fejlesztések nyílt napja – séta a kulisszák mögött" programsorozat.

Takács István és oldala, a Kerekterek nem először szerepel az Egy nap a városban blogon, mert őt hívtuk segítségül például akkor is, amikor megnéztük, hogy áll a CET, és remek körfotókra volt szükségünk.

Azóta pont két év telt el, a már majdnem teljesen kész CET-et azóta sem sikerült átadni, István viszont megállás nélkül fotózott és rengeteg csodás képet készített. A legjobb az egészben, hogy ezek egy része körpanorámás, szóval a kép jobb alsó sarkában található kis nyilas ikonra bökve, teljes képernyőn nézve úgy érezheted, mintha tényleg a helyszínen lennél.

Kezdjük a Parlament esti fényeivel, elájulsz, ha zoomolsz:

Aztán rögtön utána nézzük meg, ahogy a Dunán zajlik a jég, értelemszerűen nem idén, hanem még tavaly:

Végül István egyik legújabb munkája, amin az egész város látható egyszerre, és közelítéssel részleteiben is:

További zseniális képek a Kerektereken, kattintsatok át és nézzétek!

A posztsorozat támogatója az "Uniós Fejlesztések nyílt napja – séta a kulisszák mögött" programsorozat.

Mint korábban ígértük, három projektet mutatunk be részletesebben az Egy nap a városban blogon azok közül, amik látogathatóak lesznek március 2-án, az Uniós Fejlesztések nyílt napján. Először a legtöbbünk kedvencével kezdeném, a budai ékszerdobozzal, ami 1984-es bezárása óta csak omladozik. Sokaknak hatalmas bulik helyszíneként ugrik be, ahol a tömeg még a falat is leomlasztotta (1980, Edda-koncert), másoknak nincs ilyen emlékük, csak szeretnék belülről is megcsodálni, és használni a Budai Vár elfelejtett főbejáratát.

Az épület kicsit mindig tudathasadásos állapotban volt. 1870-es években Ybl Miklós tervei szerint épült a Fővárosi Közmunkatanács megbízására, a terv az volt, hogy a pestihez hasonló korzót alakítanak ki előtte. Az átadás után nem sokkal kiderült, hogy ez nem fog menni, a bazársor árusai visszaadták a ráfizetéses helyeiket, és gyorsan üressé vált az épület.

Ezután a Történelmi Arcképcsarnok kapott itt helyet, de vizesedtek a falak, így inkább ezt is elköltöztették. Végül festő- és szobrásziskola költözött be, nekik megfelelt. A két világháború között reprezentációs célokra használták az épületet, aminek az első igazi aranykora 1961-ben jött el. Ekkor jött létre az Ifipark. Olcsó sör, jó levegő, kilátás a Dunára, sok száz fiatal (összesen 2500 fő befogadásár a alkalmas), hétfő kivételével minden nap élő zene. Még azt sem bánták nagyon (kicsit persze igen), hogy belépéskor pofavizit volt: fiúk rövid hajjal, fehér ingben, zakóban és nyakkendőben léphettek csak be, a lányoknak pedig szoknyát kellett viselniük.

Egészen a nyolcvanas évek elejéig tartott a partihangulat, aztán jött a beomlás, kezdett szétesni az épület, lezárták. Azóta alszik.

A Várkert Bazár, ami szinte sosem volt bazár, végül a Világörökség részévé vált, 1996-ban pedig a világ 100 legveszélyeztetettebb műemléke közé sorolták. 2012-ben aztán végre eldől: a Várbazárt és a hozzá kapcsolódó három bérházat, valamint a Budai Vár felé elnyúló kertet rendbe rakják, új funkciókkal látják el.

Mik is ezek a funkciók?

Egyrészt az összekötés: sokszor volt már szó arról, hogy a várnegyedet szervesebben kellene összekapcsolni a várossal. Ez most megvalósulhat a Várkerttel, amin keresztül újra fel lehet jutni a Várba. A második világháború előtt még megvolt ez a kapcsolat, most sokkal modernebb formában ölthet ez testet, mozgólépcső teszi kényelmesebbé a szintkülönbség legyőzését.

Turistalátványosság. Az épület, és a mögötte megújuló kert önmagában is vonzani fogja az embereket, de az eredetileg bérházként funkcionáló részeket is kihasználják bemutatótérként. Hangsúlyozzák, hogy nem komoly kiállításokat szerveznek majd ide, hanem - idézem - "a modern kiállítás-design eszközeivel megjelenített impulzusokról" van szó. Hogy ez mit jelent, nem tudni, valószínű, hogy valami könnyen emészthető, de látványos és interaktív bemutatóról az országról, röviden. Ezen kívül az Öntőház-udvart úgy alakítják ki, hogy szabadtéri programokat lehessen szervezni ide, kicsit visszaidézve az ifiparkos múltat.

Mélygarázs és konferenciaközpont. Ha az épületet úgy látogatják majd, mint tervezték, akkor elengedhetetlen a parkolás megoldása. 298 személygépkocsi fér majd el a föld alatti több szintes mélygarázsban (még ez is kevés lesz várhatóan), de a föld alá kerülnek vegyes funkciójú terek is, így konferenciák és rendezvények szervezésére is lesz lehetőség.

Vendéglátás, szórakoztatás, kereskedelem. Visszaköszön kicsit az épület bazár funkciója is, üzletek kapnak helyet amellett, hogy természetesen a programokra látogatók is ehetnek-ihatnak.

Láthatjuk tehát, hogy a Várkert végül szinte valamennyi, a múltban elfoglalt szerepét megkapja egyszerre, mindezeket modern köntösben, mozgólépcsőkkel, liftekkel, digitális technikai megoldásokkal. Pesti korzót ugyan nem varázsol majd a Lánchíd utcából, az autós forgalom itt megmarad, de a jelenleg kihasználatlan zöld területet azért rendezik majd, és remélhetőleg több élet lesz itt is, mint most.

Most pedig tehetünk egy utolsó sétát az újjáélesztésre váró Várkert környékén, megismerhetjük a terveket, az épület múltját, és feltehetjük a kérdéseinket az építéssel kapcsolatban, egy építész, egy művészettörténész, egy régész és egy kerttervező válaszol majd.

A március 2-i nyílt nap programja:

- a Vár és a Várkert Bazár története a kezdetektől napjainkig
- az újjászületés tervei
- interaktív bemutató, vetítés, látványtervek, makettek a Várgondnokságon
- vezetett séták a Várban

Helyszín: Várgondnokság: I. ker., Színház u. 5-7.

A részvétel regisztrációhoz kötött, ez, valamint további információk elérhetően az ujszechenyiterv.gov.hu oldalon.

A felújítás összköltsége várhatóan: 8,9 milliárd forint
Uniós támogatás: 100%
Az átadás 2014 márciusára várható.

A posztsorozat támogatója az "Uniós Fejlesztések nyílt napja – séta a kulisszák mögött" programsorozat.

Tavaly szeptember végén írtunk arról, hogy a VII. kerület pályázatot írt ki a Madách tér áttervezésére, a beérkező pályaműveket meg megszavaztatták a kerületi lakosokkal.

Ezek az elképzelések futottak be:

Végül az 1325 szavazat alapján a D-jelű lett a legnépszerűbb projekt, ami alaposan elhúzott a többiektől:

Állítólag a tervezők is meglepődtek, hogy az ő tervük lett a legnépszerűbb, de ez nem akadályozott meg másokat abban, hogy továbbgondolják az elképzeléseket. Főleg, hogy hivatalosan én például semmilyen közleményt nem láttam arról, hogy Erzsébet város valóban nekiállnak megépíteni a D-jelű pályázó elképzelését. Szóval biztos van még mozgástért.

Talán ez szülte a következő koncepciót, aminek lényege, hogy a tér berendezése dinamikusan átalakítható attól függően, hogy épp milyen a hasznosítás:

A tér mintázatán visszaköszönnek a környező épületeken található motívumok:

A zöldterület aránya valamint a víztükör mérete meg attól függően módosítható, hogy mire van igény, vagy szükség:

Lehet, hogy én vagyok vak, de semmilyen utalást nem találtam arra, hogy ki a tervező, a képeket innen szedtem, lehet kutakodni.

Köszönjük Sadiának a találatot.

A posztsorozat támogatója az "Uniós Fejlesztések nyílt napja – séta a kulisszák mögött" programsorozat.

Folyton hallunk az Európai Uniótól elnyert száz-, meg ezermilliárdokról, de fogalmunk sincs, hogy mi épül, vagy akár újul meg belőle. Egy-egy projekt akár évekig, törtévtizedekig is készülhet, emiatt úgy tűnik, mintha Brüsszelből Budapestre csak ide-oda teniszeznék a pénzt, és valójában nem épülne semmi, közben meg mellettünk, felettünk, sőt, alattunk is folyton fúrnak, és előbb-utóbb (többnyire azért jövő márciusban-áprilisban, haha) egy rakás fejlesztés szakad a nyakunkba. Hogy egy kicsit képbe kerüljünk a milliárdok sorsával kapcsolatban, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség március 2-án, szombaton, a Kutatók Éjszakája mintájára az előzetesen regisztráltak számára ingyenesen meglátogathatóvá tette a legfontosabb uniós fejlesztéseket. Bumm!

Ezúttal nem kutatóközpontokba, egyetemekre, kulturális intézményekbe juthatunk be, hanem azt nézhetjük meg, hogyan lesz szebb, használhatóbb a környezetünk és Budapest. Az építkezések ideje alatt ezek a helyek általában zárva vannak, egy napra azonban kinyílnak a kapuk, hogy ne csak cikkekből, blogposztokból, pixeles képekből szembesüljünk arról, ami körülöttünk épül, hanem személyesen tapasztalhatjuk meg, milyen hatással lesznek az egyes építkezések az életünkre.

Tök jó továbbá, hogy lehetőség nyílik az interakcióra is. Kérdéseket tehetünk fel az építészeknek, szakembereknek, projektgazdáknak, akik megpróbálják elmondani, hogy az egyes döntések milyen megfontolásból vagy érdekből születtek. Az egekig magasztalhatjuk őket, vagy azt is elmondhatjuk, ha éppen tökéletesen elhibázottnak gondoljuk az egész koncepciót: ez a fajta nyíltság ritka a megaberuházások esetében, szóval akár pro-, akár kontra vannak érveink, érdemes ellátogatni a helyszínre.

A magunk részéről a következőre készülünk: első körben megnézzük, mi a helyzet a 4-es metróval (a legnagyobb, uniós támogatású beruházással). A nyílt napon a látogatók megtekinthetik a Tétényi úti állomást, aminek óriási dobása, hogy odalent napfény is van bőven, így a peron mellett sem kerít majd minket hatalmába a katakomba-érzés. Érdemes megnézni, hogy milyen lesz a metró, ha végre elkészül (a nyomvonalon, az állomások sűrűségén és az elővárosi vasút be nem vezetésén már úgysem tudunk változtatni).

Aztán foglalkozunk a Liszt Ferenc Zeneakadémia felújításával, ami láthatóan jól halad, de azért még annyira nincs kész, hogy fogadni is tudja a látogatókat: a Wesselényi utcai oktatóközpont lesz a helyszín, itt mutatják majd be, hogy mit értenek a fejlesztők a „zenei szilíciumvölgy" kifejezés alatt, és hogy milyen csodákkal várja majd az új épület a zenészeket, vendégeket.

Végül ránézünk a Várkert Bazárra is, ahol még csak az első kapavágások környékén járnak, de jövőre várhatóan átadás lesz. Itt egy építész, egy művészettörténész, egy régész és egy kerttervező is válaszol a kérdéseinkre, filmet vetítenek a Várkert Bazár múltjáról, meg sűrűn fotózhatjuk a haldokló épületegyüttest, egyetlen másodperccel a defibrilláció előtt.

Részletesen bemutatjuk, hogy mire mennyit költöttek, és hogy miként néznek most ki az építkezések, valamint hogy átadás után mire lehet számítani, végül a nyílt napon személyesen is megnézzük a helyszíneket, ahol remélhetőleg összefutunk veletek is.

Persze nemcsak ez a három, jelenleg is épülő nagyprojekt lesz terítéken, látogatható lesz például a Korda Filmpark (érdemes jó előre feliratkozni, nagy tömegre számítanak), a lökösházi Vásárhelyi-Bréda kastély, de a Tisza-tavi Ökocentrum is, amiről már itt a blogon szintén volt szó.

A részvétel regisztrációhoz kötött, ez, valamint további információk elérhetően az ujszechenyiterv.gov.hu oldalon.

A posztsorozat támogatója a "Fejlesztések nyílt napja – séta a kulisszák mögött" programsorozat.