Egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy a churros önmagában, egy légüres térben is jó kaja-e, könnyen lehet, hogy csak a körítés, a kontextus teszi azzá. Hogy aki ismeri, az valószínűleg valami spanyol nyelvterületről ismeri, ott kóstolta először, ott nem értette először, hogy mi ebben a jó, ahogy furán néztek a magyarok sok évtizeddel ezelőtt a kólára is, amikor először lehetett inni, aztán szépen-lassan megszokták és megszerették, ahogy a churros is a legtöbb utazó kedvence lett.
Mert máshol tényleg nem nagyon találkozol vele, csak a spanyoloknál, és amikor meghallod az étel nevét, valójában eszedbe jut a meleg, a sós pára, mindenféle tapas, az angolul nem beszélő pincér, meg egy jó adag abból az izgalmas, kicsit barbár, nagyon fennkölt kultúrából, ami Spanyolország bikaviadalostól, mezetástól.
De tök mindegy, mert ha egyszer kóstolod, kóstolod többször is és előbb-utóbb megszereted valamelyik verziót, aztán már szabadulni sem tudsz tőle: vágysz rá. Nekem ma már bejön az alapváltozat csokiba mártva, de legalább ennyire szeretem a nem kanonizált verziót is, a töltötted. Egyedül magában nem tudom csak fogyasztani, ahogy a madridi kemény arcok a chucheriákban, akik tényleg magában tolják, esetleg cukor nélküli kávéba mártogatva.
Szóval érthető, hogy örülök minden új churrososnak Budapesten, bár eddig nálam itthon mindig az volt a nyerő, amivel csak időszakos jelleggel találkoztam, a Szigeten. De mostantól a Nyugati és az Oktogon közt ott van az I Love Churros, ahol végre mindent e köré az édesség köré szerveztek és megpróbáltak minden igényt kielégíteni.
Igen, itt nem terelnek el alternatív opciók, édességek, tapasok, itt minden churros, rögtön két kivitelben: van hagyományos és töltött is. A töltött 400-ba kerül, a sima meg adagtól függően maximum 690-be, és nagyjából mindennel tudod turbózni a sztorit: fehér és tejcsoki öntettel, mindenféle cukorkás szórással, epres, nutellás, meggyes, vaníliás, karamellás töltelékkel.
És itt a végeredmény:
Jól gondolod. Nem a diéta az első, ami eszedbe jut róla, és ez teljesen rendben van. Az első például nutellával töltött, cukorba forgatott, csokival locsolt, kék cukorral szórt, a második meg eperrel töltött, cukorba forgatott, csokival megöntözött verzió, mindegyikben négy napnyi kalória falatonként.
De tényleg szuperek, ezek vannak a legközelebb a teljesen agyeldobós, szerintem turisták kedvéért kitalált spanyol churrosélményhez, de akik a hagyományosabb verziót kedvelik, azok meg nyugodtan próbálkozhatnak a csokiba mártogatós sztenderd verzióval: kicsit kevésbé roppan, mint egy sevillai, kicsit töményebb, de egészen közel áll hozzá.
I love Churros
1066, Bp, Teréz körút 42
H-V: 10:30-20