Ha azt mondom, leves plusz szendvics, a reakció minimum egy unott ásítás. A Bors a mai napig a legnépszerűbb hely ebben a mezőnyben, az emberek mindig fürtökben lógnak a bejáratnál, és sokan próbálkoznak azóta a sikerük átültetésével. Végül is, egy levest csak megtanulunk főzni, szendvicset meg mindenki tud készíteni.

Csakhogy nem mindegy, hogyan. Egy szendvics ugyan tényleg nem egy bonyolult étel, de ha nem vagy gyakorlott abban, hogy megtaláld az ízek közti harmóniát, ha nem értesz a húsokhoz, ha nem tudsz szerezni egy igazán jó bagettet, akkor megette a fene az egészet.

Viszont ha történetesen steakekben eléggé otthon vagy, te álmodtad meg a Zing hamburgereit, ha saját pékséged van, ami elkészíti a neked legjobban tetsző bagettet, akkor eléggé jók az esélyeid, hogy a szendvicseid zseniálisak lesznek.

A Crudo az ALLEE melletti gasztrosétányon vagy min nyílt nemrég, egy pici hely, ami történetesen bérelhető lett, és amit a Zing épp a környékre koncentráló tulajdonosai (akik itt nyitottak legutóbb egy egységet) kibéreltek. Az ötlet az volt, hogy leves + szendvics kombókat készítenek, de olyan jókat és olyan gyorsan, hogy egy idő után alternatívái lehetnek a céges “rendeljünk egy nagy pizzát ebédre” felkiáltásoknak. Ha beindul a hely, és begyakorolnak mindent, akkor nagy szendvics-leves-boxokban szállíthatják tömegesen az ebédet a környék dolgozóinak.

Ami, valljuk be, nagyon merész gondolat. A szendvics ugyanis nem főétel, legalábbis a legtöbbünk fejében a szendvics legfeljebb kiváltja az ebédet, helyettesíti, kitolja a vacsoráig. Ezzel a hozzállással haraptam bele a Crudóban a porchettás szendvicsbe, és az első falat után megváltozott a véleményem.

Ez valami félelmetesen hedonista cucc. Rögtön rászoktam.

Ropogós malackéreg, belül iszonytató zsírok és sírnivalóan jó ízek, ahogy összekeverednek a szósszal és a salátával, mindezeknek pedig egy határozott és remek bagett ad keretet. Olyan bagett, amilyen máshol nincs, hiszen ezt ők készítik saját maguknak.

Persze ki kellett próbálni a marhahúsos példányt is, ami érlelt hátszínből készül, egy kis dijoni mustárral és paradicsommal meg salátával megbolondítva.

Az is zseniális lett.

Érdemes megvizsgálni a hirdetéshez használt képet a valósággal. Érzékeny téma, hiszen ez volt az utolsó csepp a pohárban Michael Douglasnek is az Összeomlásban, mielőtt elkezdett volna uzival tombolni meg ilyenek. Szóval itt az állítás:

Itt meg amit kapsz:

Most lehetne elemezni, hogy van-e értelme a közösségi oldalakon kötelezővé vált színkorrekción, az utólagos fényelésen, a hat vakun és a többin alapuló dizájnfotóknak, amik egy ételből gasztro-Vasarely műalkotásokat varázsolnak, és ami után egy igencsak gusztusos szendvicsre is úgy nézel, hogy... végül is hasonlít. Az én képem nem adja vissza azt, mennyire guszta ezt a szendvicset megfogni, de a másik sem: a csontsovány modellek kisiklott szépségideáljának találkozása az a gasztronómiával.

Mégis, az az üzlet, aki az én fotómmal reklámozná az ételeit, hátrányból indulna. De miért, óh, miért?

Ja, a levesből nekem egyelőre a paradicsomleves volt meg cheddar sajttal, isteni cucc, bár a szendvicsek mellett az izgalma nem rúg labdába.

És ami nagyon fontos: a kaját iszonyú gyorsan kiadták, minden elő volt készítve, a húsra az utolsó kérget sütötték csak rá, tehát működhet a modell, ami ebből a kis helyből kiindula rengeteg éhes irodistát örvendeztet meg a későbbiekben.

Crudo
Cím: 1117 Budapest Kőrösy József utca 7-9.