Egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy a churros önmagában, egy légüres térben is jó kaja-e, könnyen lehet, hogy csak a körítés, a kontextus teszi azzá. Hogy aki ismeri, az valószínűleg valami spanyol nyelvterületről ismeri, ott kóstolta először, ott nem értette először, hogy mi ebben a jó, ahogy furán néztek a magyarok sok évtizeddel ezelőtt a kólára is, amikor először lehetett inni, aztán szépen-lassan megszokták és megszerették, ahogy a churros is a legtöbb utazó kedvence lett.

Mert máshol tényleg nem nagyon találkozol vele, csak a spanyoloknál, és amikor meghallod az étel nevét, valójában eszedbe jut a meleg, a sós pára, mindenféle tapas, az angolul nem beszélő pincér, meg egy jó adag abból az izgalmas, kicsit barbár, nagyon fennkölt kultúrából, ami Spanyolország bikaviadalostól, mezetástól.

De tök mindegy, mert ha egyszer kóstolod, kóstolod többször is és előbb-utóbb megszereted valamelyik verziót, aztán már szabadulni sem tudsz tőle: vágysz rá. Nekem ma már bejön az alapváltozat csokiba mártva, de legalább ennyire szeretem a nem kanonizált verziót is, a töltötted. Egyedül magában nem tudom csak fogyasztani, ahogy a madridi kemény arcok a chucheriákban, akik tényleg magában tolják, esetleg cukor nélküli kávéba mártogatva.

Szóval érthető, hogy örülök minden új churrososnak Budapesten, bár eddig nálam itthon mindig az volt a nyerő, amivel csak időszakos jelleggel találkoztam, a Szigeten. De mostantól a Nyugati és az Oktogon közt ott van az I Love Churros, ahol végre mindent e köré az édesség köré szerveztek és megpróbáltak minden igényt kielégíteni.

Igen, itt nem terelnek el alternatív opciók, édességek, tapasok, itt minden churros, rögtön két kivitelben: van hagyományos és töltött is. A töltött 400-ba kerül, a sima meg adagtól függően maximum 690-be, és nagyjából mindennel tudod turbózni a sztorit: fehér és tejcsoki öntettel, mindenféle cukorkás szórással, epres, nutellás, meggyes, vaníliás, karamellás töltelékkel.

És itt a végeredmény:

Jól gondolod. Nem a diéta az első, ami eszedbe jut róla, és ez teljesen rendben van. Az első például nutellával töltött, cukorba forgatott, csokival locsolt, kék cukorral szórt, a második meg eperrel töltött, cukorba forgatott, csokival megöntözött verzió, mindegyikben négy napnyi kalória falatonként.

De tényleg szuperek, ezek vannak a legközelebb a teljesen agyeldobós, szerintem turisták kedvéért kitalált spanyol churrosélményhez, de akik a hagyományosabb verziót kedvelik, azok meg nyugodtan próbálkozhatnak a csokiba mártogatós sztenderd verzióval: kicsit kevésbé roppan, mint egy sevillai, kicsit töményebb, de egészen közel áll hozzá.

I love Churros
1066, Bp, Teréz körút 42
H-V: 10:30-20

Hatalmas szerencsénkre tovább zajlik a Kamermayer tér felújítása, ami remélhetőleg eltart majd egészen őszig, hogy a Gerlóczy terasza megint ne tudjon kinyitni, vagy csak félig tudjon, vagy bármi.

Röviden az előzmények: az ötödik kerületi önkormányzat az elmúlt években párhuzamosan túrja fel a környéket és szívatja módszeresen az itt működő éttermet. A sztori lényege annyi, hogy már jó ideje nem, vagy csak részben kap működési engedélyt a terasz, eleinte megfoghatatlanul hülye okokra hivatkozva ment a fenyítés, később aztán komoly felújításokba kezdtek és azzal magyarázták a tiltást (ami egyébként az innen ötszáz méterre, a kerület egy másik felújítása mellett üzemelő kávézóra azért nem vonatkozott, mert ott “másmilyen a por”).

Ezek az előzmények és akkor a konkrétumok: a Városház utca felújítása után most már javában zajlik a Gerlóczy és a Vitkovics Mihály felújítása a Kamermayer térrel együtt, és ez most valószínűleg nem érinti majd a teraszos szezont, mert már egy hete is erősen a finishben jártak:

Annak idején, amikor az első cikkeket írtam a balhéról, behívtak az önkormányzathoz és említették ezt a felújítási tervet, szóval a beruházás nem ért váratlanul, bár akkor még azt ígérték, hogy az Új Főutcához hasonló menő burkolat érkezik majd ide is, na pont ez az, ami nem történt meg. A legtöbb helyen inkább igénytelen térkőszerűség van, amitől például a Vitkovicsban található téglaház elvesztette belvárosi jellegét és váratlanul erős lakóparki beütést kapott:

De azért a lerakás elsőre nem tűnik japánosan hézagmentesnek, sem olaszosan ízlésesnek:

Nem mondom, hogy jobb lett volna hozzá se nyúlni, mert a végeredmény biztos jobb lesz, mint volt, de nyilván nem annyival, mint lehetett volna. Azért várjuk ki a végét, tavasszal újra fotózunk!

Azt mondják, hogy az életben semmi sincs ingyen. Mármint oké, van, de azokért mindig valami mással fizetsz. Ezért ha valaki tényleg ingyen ad valamit, akkor elég nagy bátorságról tesz tanúbizonyságot: megszegi a piac törvényét, és magára zúdít mindenkit - úgy értem MINDENKIT, ki ne akarna ingyen valamit? -, hiszen nagyon szívesen kiugrunk egy percre a megszokott szabályok alól.

A BITE bakery café pedig, ami épp öt éves születésnapját ünnepli, nagyon bátor: minden hozzájuk betérő vásárlónak ajándék sajtos perecet adnak, mindkét egységükben. Akik épp jókor érkeznek, még a szülinapi tekercstortát is megkóstolhatják. Nem kell mást tenni, mint

• benyitni az ajtón
• bemondani, hogy boldog születésnapot BITE
• elvenni a perecet

Nem kell vásárolni semmit. Személyenként egy perec, nem lehet elvinni olyannak, aki nincs ott. Akkor sem, ha akinek vinnénk, történetesen mondjuk jó fej, vagy ilyesmi.

Itt pedig a bizonyíték arra, hogy nem viccelnek, amikor sajtos perecet emlegetnek:

Megkérdeztem tőlük, nem félnek-e a kígyózó soroktól, de mivel nem először ünnepelnek hasonló módon, tudják, mire számítsanak. És most akkor lássuk, miért érdemes elmenni.

Öt éve nyitottak a Nyugati pályaudvarral szemben, hogy egy helyszínen készült, helyben hozzáadott (és az alapanyagok tekintetében is minimálisra csökkentett) adalékanyagok nélkül, minimális gépesítést használva készítsenek mindenféle pékterméket. Eleinte magát a tésztát is itt szerették volna elkészíteni, de gyorsan kiderült, hogy ehhez kicsi a hely, így ez a munkafolyamat külső (de saját) konyhában valósul meg. A BITE üzletek már a nyers tésztát kapják meg helyben.

Egy darab nyújtógép áll rendelkezésre, de nagy pékipari nyújtógépeket, gombócozógépeket, adagológépeket nem használnak. Igyekeznek minden alapanyagot megvizsgálni, hogy tartósítószer-, ízfokozó- és színezékmentes legyen, és ők sem tesznek hozzá ilyen anyagokat. Nem nyújtják meg a tészta "prezentációs idejét” adalékanyagokkal, inkább sűrűbben cserélik a pultban lévő termékeket. Az üzletben a Dallmayr pörköltszemes 100% arabica kávéját kapni, hosszú kísérletezés után ugyanis arra jutottak, hogy ez az a kávé, ami megfelelő minőség mellett széles körben eltalálja mindenki ízlését.

Pár év után a BITE már franchise-ban működik, az első ilyen partner a Király utcai üzlet lett. Egy kábé 700 oldalnyi anyag szabályozza az üzletek működését, arculati, marketing és működési kézikönyvvel, valamint közös receptkönyvvel, még a cukor és az olaj is ugyanonnan jön mindenhová. Így tudják biztosítani, hogy a franchise partnereknél ugyanazt kapjuk, mint az eredeti BITE-ban.

Szóval jövő kedden, ha megkívánnád a sajtos perecet - és a keddi napok erre egyébként is kiválóak -, ugorj be az egyik üzletbe, mondd be a jelszót.

Az esemény Facebook linkje és további infók.

BITE
Helyszín:
1072 Budapest, Király utca 59.
1066 Budapest, Teréz körút 62.

Disclaimer: a BITE az Egy nap a városban hirdetője

Tavaly év végén volt egy vegán ünnep az Anker't területén. Rengeteg ember nyüzsgött ott, sokan bőrcipőben (nem csak én voltam nemvegán tehát), meg sok mosolygós, nyílt tekintettel, ami azért úgy a vegán közösség sajátja - én így tapasztaltam legalábbis. Volt sok vicces felirat, például a "vegán sonka", amit a mai napig nem tudom, hogy készülhet.

Mondjuk ki: amikor a vegánok húst próbálnak tapasztani zöldségekből, abból sok jó nem sülhet ki.

El tudok képzelni vegán húst, mármint igazi húst: őssejtekből növesztve egy szaftos, 600 kiós bélszínt például nagy örömmel falnék be, és azért senkinek nem kellene szenvedni, csak a laboros fiúknak. És ez ma már egyáltalán nem lenne lehetetlen, legfeljebb baromi költséges.

Szóval: az udvarban egy állandó vegán szereplővel is találkoztam: a Vegazzi foodtruckjával. Tulajdonképp miattuk mentem, hiszen fatüzelésű kemencében sült, nápolyi stílusú pizzát ígérnek, nyilván tejtermék, tojás és hús nélkül, de ez mind semmi, hiszen a vegán pizzánál leginkább a

sajt

hiánya miatt kell elmorzsolni egy könnyet. És a kínálatban van magyaros pizza is, ami így még érdekesebbnek ígérkezett.

Figyeljetek: ez egészen jó próbálkozás. Én mondjuk reménykedtem benne, hogy a növényi sajttal kicsit bőkezűbben bánnak, és nem csak a margheritára kerül belőle mutatóba, de mivel a tészta alap rendben van, a fatüzelésű kemence ott izzik a háttérben, a feltétekben pedig jó fűszerezésű, ügyes kombinációkat találtak ki, ízben nem éreztem a hiányát semminek.

Ha nem számítjuk a húst és a sajtot.

De viccet félretéve: tényleg harmonikus és finom a Vegazzi pizzája, igaz, hogy a szószok felkenése nem egyenletes, nem is bőkezű, és ha nem akarsz egyszer csak tésztát, másszor szinte csak szószt harapni, érdemes hajtogatni. Tulajdonképp nincs szó másról, mint jobbára sajtnélküli pizzákról húsmentes, növényi alapú szószokkal. De annak tök jó.

Egy margherita 1490, az árak 1790-ig mennek fel, ezért cserébe egy akkora pizzát kapsz, amit nagyon simán megeszel egyedül.

A hely nem sokszor van nyitva, érdemes nézni a Facebook oldalukat, a héten összesen 18 órán át lehetett pizzát venni náluk. Ezt mondjuk nem értem. Ja igen, és a két z-n pont van, ezt sem.

Vegazzi
Cím: 1061 Budapest, Paulay Ede utca 33.

Ha azt mondom, leves plusz szendvics, a reakció minimum egy unott ásítás. A Bors a mai napig a legnépszerűbb hely ebben a mezőnyben, az emberek mindig fürtökben lógnak a bejáratnál, és sokan próbálkoznak azóta a sikerük átültetésével. Végül is, egy levest csak megtanulunk főzni, szendvicset meg mindenki tud készíteni.

Csakhogy nem mindegy, hogyan. Egy szendvics ugyan tényleg nem egy bonyolult étel, de ha nem vagy gyakorlott abban, hogy megtaláld az ízek közti harmóniát, ha nem értesz a húsokhoz, ha nem tudsz szerezni egy igazán jó bagettet, akkor megette a fene az egészet.

Viszont ha történetesen steakekben eléggé otthon vagy, te álmodtad meg a Zing hamburgereit, ha saját pékséged van, ami elkészíti a neked legjobban tetsző bagettet, akkor eléggé jók az esélyeid, hogy a szendvicseid zseniálisak lesznek.

A Crudo az ALLEE melletti gasztrosétányon vagy min nyílt nemrég, egy pici hely, ami történetesen bérelhető lett, és amit a Zing épp a környékre koncentráló tulajdonosai (akik itt nyitottak legutóbb egy egységet) kibéreltek. Az ötlet az volt, hogy leves + szendvics kombókat készítenek, de olyan jókat és olyan gyorsan, hogy egy idő után alternatívái lehetnek a céges “rendeljünk egy nagy pizzát ebédre” felkiáltásoknak. Ha beindul a hely, és begyakorolnak mindent, akkor nagy szendvics-leves-boxokban szállíthatják tömegesen az ebédet a környék dolgozóinak.